• 1

Aktivizálódás

Ebben a tavaszi napsütésben igazán nem lehet ücsörögni. Mozgásra csábít minden, legszívesebben indulnék túrazsákomat a hátamra dobva, de egyelőre még a három emeleti lábizomgyakorlat, bicajozással körítve ami bevállalható. Türelemre intenek az orvosok, ami kemény dió. Még az íróaszatlon püfölt laptop, meg a telefonhívások is az események nekilódulását eredményezik, túllendülve a holtponton nem lehet visszafogni, lendületben vagyunk.

Tegnap az egyetemen került bemutatásra egy húsz percnyi kisfilm, az utazás témakörébe kapcsolva. Lehetne találós kérdés, hogy hány túrát, országot, merülést ölelnek fel a felvételek? Magam is elrettentem vágás közben, milyen anyagok kerültek elő a háttértárolókról! Bali, Vörös tenger – mégpedig Dahabtól több hajószafarin át, egész Montnegroi hét évünkig visszavezetve…  És akkor elmondhatom, hogy 2009 előtti nagy idők anyagaiból dolgoztam csak.

Folyamatban vannak más ügyek is a búvárbarlang körül. Röviden: összeállt a programajánló, egészen Húsvétig. A túrákra, tanfolyamokra való jelentkezések függvénye alakítja majd májust, júniust, ezekre egyelőre csak ajánlásul ceruzás túrapontokat kínálhatok.

A nyár mindenképpen hazai terepen zajlik. Ez azt jelenti, hogy most tervezem a programot, ami főleg a búváriskola erőforrásainak kihasználását jelenti. Nem települünk ki, kicsit próbáljuk építeni Kerasub itthoni búvárközönségét. Mert az elmúlt másfél évben tényleg eltűntem itthonról és alig szerveztünk valamit. Merülni pedig kell.

Mi lesz legközelebb? A hétvége ugye oktatás, vasárnap uszodával, majd április 2 szombat Toypedo show! Aki nem tudja mi az, azt szívesen látjuk Cellben, ahol meg lehet tekinteni a Sárga Sellőket.


  • 2

Sanctum

sanctumSzent hely, érintetlen atmoszféra. Nem templombelső, hanem barlang – ami nem éppen kicsi morális realitásba veri a fejünket, ami az életbenmaradás esélyeit és az euthanázia kérdését illeti. Ha mondjuk egy szentséges ismeretlen barlangrendszer mélyén ragadunk, ez újraértelmezést nyer. Az idő kevés: aki nem áll át az új normákra, aki lemarad vagy összeroppan, az a többiek esélyei rontja. Ezen kívül, hogy barlangi dráma, merülés, sőt, technikai búvárkodás amiről szó van kérem.

A film címe tehát Sanctum, 2011 Február 3, 4 volt a premier. A kor szellemében természetesen a 3D híveinek is kínál némi látványvilágot.

Nyilván van, aki komoly történetet kíván, esetleg dokumentáris kronológiát a hitelességhez. Nos, mégis: a film jó. Nem hagy unatkozni, még ha gyorsan is hullanak a szereplők a fullasztó végkifejlet felé. A film jó, mert nincsenek benne ostoba, irreális csúsztatások ami ugye Hollywood laikus forgatókönyv íróitól eléggé megszokott. Reális keretek közé helyezi a menetelő csapat sztoriját, már amennyire erre egy átlag mozinézőnek igénye és rálátása lehet.

Csodás helyre utazunk. Kalandokba rángatnak a gusztustalanul kiváltsáságos főszereplők, át a fél esőerdőn, base ugrás a mélybe… Búvár szemmel a technika ott van, sorakoznak benne a modern újralégzők, az alkalmazott kompjútergrafika pedig képbe helyezi a nézőt, hogy hol is járunk. A barlang barátságosnak nevezhető, már laikus szemmel is: szinte turistaút vezet a mélybe, ahol a kis csapat kempingezik és éppen áttörést hajtnak végre egy új járat kibontásával. Első halál pereg a filmen: aki klausztrofobiára és víz alatti tartózkodásra érzékeny, azon nem segítenek a képsorok. Ideje befejezni a mozit, hiszen az események csak ezután térnek kényszerpályára – de nem írnám  le előre a kevéske történést. Maradjunk abban, hogy reális: aki barlangászatra, sőt, ahhoz rendelt búvárkodásra adja a fejét, az vállalja a kockázatot, hogy az életével fizet – mégpedig egykönnyen. Turistás álomkirándulás befejezve.

“Read More”

  • 0

Lábujjhegy

Category : Blogroll , Uncategorized

Hosszú idő tellt el ismét, hetek, amik némi változást hoztak. Naná, hogy javulást! egyelőre hullámuzó a fizikai állapotom, de legalább már képes vagyok lábujjhegyre állni, mozognak a lábujjaim, szorítani is tudok velük. A biciklis közlekedés jobb, mint a gyaloglás: a túrázásra még várni kell. Fáradékonyság is van, néha vészhelyzeti pihenésre van szükségem. De már nem töltök napokat az ágyban, képes vagyok nekiszaladni a feladatoknak. Ami a lényeg, végre volt uszony is a lábamon!!!

A Tauchturm időpont: április 16!!!! Még pár más dologot tisztázunk, aztán frissítem a programajánlót. Úgy néz ki, lesz itt mozgás, annál inkább, hogy most minden hétvégére jut éppen búvár megmozdulás: tanfolyamozunk! Nitrox érdekel valakit? Most indul! Nem gondoltam volna, de a rendszer változás miatt át kell futnom a tananyagokat. Nos, a legszembetűnőbb változás, hogy tanananyag van, ára pedig jelentős, hiszen a tanfolyam elméleti képzésének egy részét is tatalmazza, azaz annak éri meg, aki rendesen tanfolyamot végez.

Szóval most napi tréning van, amit bír a lábszerkezetem, aszerint mozgok. Erősítem ami nagyon gyenge. Lábujjhegyen nyújtózkodom. Orvosi vonalon, vizsgálatok vannak még, nem zártunk le semmit. A csonka hét miatt áttolódik, amit nem bánok: nem fogom szeretni őket. Tortúra folytatódik. De legalább már vannak tervek, javulás és persze merülés…


  • 0

Nyugalom

Category : Blogroll , Uncategorized

Orvosilag eltiltva a sporttól, pihenésre ítél a saját korpuszom. Sajnos az utóbbi cikkek nem a merülésről szólnak, hanem arról, hogy miért is nem búvárkodom, tervezem, pezsgek. Egyszerű: nem tudok!!
Ugyan felvázoltam a problémát az előző cikkben, de a helyzet nem ilyen egyszerű. Újabb vizsgálatok, újabb haladék. Két hónapon belül vegy kiderül a tényleges diagnózis, vagy pedig anélkül meggyógyulok, a naiv tudatlanságban, hogy mi is volt a kórság. Lassan tudnék róla egy regényt írni, de az az igazság, nem is szívesen beszélek már erről.

Egyet szeretnék, már az alapozó szakaszba lenni, hogy a pangó, lefogyott izmokat végre használjam, végre erősítsem. Hogy végre teljes életet élhessek és ne legyen lehetetlen az, hogy futásnak eredjek. Hogy gyógyszer és fájdalalom nélkül élhessem napjaim.

Most vasárnap segédlettel megpróbálunk egy uszodai tréninget. Magam csak kísérőként tudok részt venni, ami tudom, hogy így is eléggé igénybe fog venni. Piszkosul elhagytak a lábaim, uszonyt egy darabig nem húzhatok rájuk. Remélem ez hamarosan megváltozik. Türelemből, nyugalomból így két hónap után már kevés van. Van akarat, elszántság és a mindennapi harc. Átmenetileg. Mert egy dologban egyet értenek az orvosok: meg fogok gyógyulni. Én is így tudom.


  • 0

Időkorlát

Relax, pihenés, ne terhelj! – ezek az insrukciók. Azért a neten találtam bővebb infot a kis tüneteimre, amit a zárójelentés Reaktiv arthritis és Reiter- szindroma néven említ. Három- hat hónap lábadozás…

Pedig éppen azon vagyok, hogy kis fürdés legyen: két hét múlva uszoda lesz kérem, február 27 vasárnap, még pedig Celldömölk, Vulkán Fürdő. Három önös okból: nincs  lépcső, a termál medencében meg jól lehet lazítani és végül mert szeretjük!
Még két dolog ismert az évből: lesz húsvéti Neufelder See projekt annak, aki április végén békabőrbe kíván bújni. Ezt követően pedig május végén Grüner See amit benevezünk. Ezen kívül fő profil az uszodák és a kezők patronálása, képzése egész a május – júniusi nyílt vizekig.

Mit csinálok pihenés ürügyén? gondolkodom, mikor, hogy folytassam a búvárkodást, meg hogy mellette miből is éljek legfőképpen. Mivel még nagyon mélyen van az állapotom, olvasok, filmezek, netezek, levegőzöm: azaz fárasztó kaland a kimozdulás! Gyógyulgatás… a legtöbbet a masszázs hozta szerintem, ha nem számítom a fájdalomcsillapítózást, amin másfél hónapja élek. Kitartok, főleg mert elegen bíztattok és ez is használ erőben, akaratban. Kell is hogy így legyen.


Barlangi bújócska

Blogtár