• 0

Vízumizálás update

Központi kérdés, hogy az ember legális maradjon, ha utazik Egyiptomon belül. Ha ugyanis a vízum lejárt, akkor nem utazik tovább a checkpontnál, esetleg deportálásra kerül. Márpedig nekem november végére Dahab van előjegyezve, evidens a vízum megléte. A bürokratikus Egyiptomban pedig elég mende-monda tárgya, mi az intézés legpraktikusabb módja. Nincs rend a fejekben tudtam meg, mikor az összes szóba jöhető ismerőst körbe kérdeztem. Olyasmi gyerekmeséket, legendákat soroltak, amiből keservesen próbáltam a valóságot kihámozni. Akkor ők hogy vannak? – kérdezhetnénk. Kevesen hivatalosan, éves munkavállalásival vigyoroghatnak, mások meg alvó sejtként elfelejtkeztek a problémáról, a maradék meg adhock megoldja, mint én vágtam bele most pár szabadnapot kapva. A lehetőségek, amikből mazsolázhattam visa trip akcióm tervezéséhez:

“Read More”

  • 1

Napszám

Ha megkérdik milyen a munka, akkor különböző helyzetben és időben, különböző válaszok születnek. Variációk egy témára. Például este, ha hazajövök (hat, fél hét körül) akkor lehuppanok és tekerem a fejem. – Balázs, ez egy zombiképző! Kaptár! – hogy ezt éppen miért és hogy kell érteni, az hosszadalmasan magyarázható, de a kollégákra utal a szakkifejezés. Nagygüzemi légkör, mindenki a saját seggét védi, bólogat, félretáncol, stb. – hajt a lére, megcsinálja a napi dolgát és kész.

Igen jól szervezett káosz. – eza leírás a napi feladatokra utal. Sok a felesleges, dupla munka, az információ áramlás és belső kommunikáció nehézkes, vannak alapvető irányítási és szervezési hibák. De csodálatos a rendszer és nagyon összetett. Lehetne javítani rajta, a feladatköröket jobban összehangolni, kicsit igazítani.

Minden nap tréning! – hibák, amikből tanulok, még ha nem is én követem el őket. Nincs a hajón nitrox palack, sem tizenöt literes, sem neoprénruha. Ráadásul ez nem is derül ki, mert a központi vezetés a technikai részletekkel nem foglalkozik. Egy a fontos, a program, foglalkozás végre legyen hajtva, magas színvonalon, hogy a vendég fizet. Ha nem, akkor van patária, mi és miért történt. Ha valami nem tetszik a munkában, akkor megcsinálom: a munkabérre gondolok, ami vele jár.

Fundive, kivételes lehetőségek! – Sharmban, Zodiakkal jarok merülni, Tirán húsz perc. Pont mint az Adrián, a régi szép időkben! Van pár nagyon jó kis merülés, de snorkelt is sűrűn kell vinnem. Néha, ha nitrogénmentes vagyok, csinálok freedivingot.

Hogy érzem magam? – a helyzet jó, de ha Balázs lelép, akkor ki kell találni, hogy mihez is kezdek magammal.


  • 0

Day off – Ras Mohammad

Este fél hat. Telefon elő, azonnal tárcsázok. Második hívásom: – Öregem, holnap nem mész merülni! – mondom Balagenak. – Off vagyok, szabad, kitalálunk valami kis helyi megmozdulást! Már kihúzattalak a holnapi merülésből!

Ugyan nem tudtam, örül-e neki, de hát hajrá, irány akkor a szárazföld, fogjunk taxit és korán menjünk ki Ras Mohammedre. Valahogy mindig csak hajóval lett megnézve, ahonnan irigyekedve néztem a minket irigykedve néző bámészkodókat a Shark observarory kimagasló ormán. Most a túloldalról fedezzük fel a terepet.

Egy: taxisokkal alkudni nem szórakozás, még olyan kultúrált, türelmes úriembereknek sem, mint jómagunk.

Kettő: a kívánt tour operátori árat még arab kulcsszavak alkalmazásával sem sikerült elérni.

Három: kifogtuk a legsavanyúbb képű, legfanyarabb sofőrt, akit a rendőri szervek sem igen toleráltak. Lásd egyes pont, próbáljuk kézben tartani az embert.

rasmohammad_shark_yolanda.jpg

Alig negyedórányira a várostól, giccses körforgalom, bejárat a parkhoz, avagy négy, ronda, élénk piros torkú delfin szobor ágaskodik a magukat fotóztató turistáknak. Belépőt fizetünk az unott hivatalnoknak. Út a semmibe, pont, mint az Istria parkban: lakatlan félsziget, senki földje. Vagy tíz percig álltunk, mire egy agilis, civil rendőr, Nike feliratos pisztolytáskával beszáll a kocsiba. Nézegette, simogatta a műszőrel borított műszerfalat, megjegyzést tett az ablakmosó makulátlan kapcsolójára, majd nagyon kedélyes társalgásba merült a sofőrrel, a kenőpénzt illetően. Rendőri önsegélyező egylet, a’la Egyipt. Megegyeznek, a rendszám mellé kis jel kerül a nagy füzetbe: visszafele fizetni kell.

“Read More”

  • 2

Pickup

Karesz munkába siet! – kurjongat Balage és kattogtat gépével, mint egy felspannolt paparazzi. Nos, ezt teszi sok más rendes ember reggel hétkor, nem? Akkor mi ezen a fura? Nehéz elképzelni, hogy egyenruhában, kistáskával a céges munkás buszra szállok éppen?

melobamenet.jpgVégállomás Sinai Blues vizisport bázis. Vendégkör a befogadó hotelből kerül ki, semmi külső transzferezés, semmi bonyodalom. Kínált programok: PADI, snorkel, fánk, vizisí, hajózás magas szinten. Nem hittem volna, hogy zodiaccal járok majd merülni itt Egyiptomban a Tirán szigetekhez, vagy a szomszéd merülőhelyekhez. De buli a javából: már a hausreef is élvezhető, itt elég parádés mind az oktatás, mind az intro.

Feltételek adottak, sem technikai, sem anyagi felelősség nincs. A kiosztott munkáért felelünk, ami minimum 200%-ot jelent. Hogyan? Hát a vendéget ki kell szolgálni, menedzselni a felszereléseiket, több vendég, több merülés, több munka. Na ez azért két-négy programot jelent egy napra, meg az ezzel járó pörgést. Ami a cég előnye: van szabadnap. Igaz, a munka függvénye, tehát nem igen tervezhető, de jár.

“Read More”

  • 0

Pontos cím

Hogyan lehet megtalálni a 20B villát – a jelenlegi rezidenciám? Ezt próbáltam elmagyarázni Balage kollégának, aki épp érkezőben volt. Biztos, ami fix, sms-ben leírtam neki mindent, hogy a lehető legegyszerűbben elérje a célpontot. Kulcs a kuka alatt – kísérőlevéllel. Egyszerűnek tűnik, de ez Egyiptom: senki nem ismeri a házszámokat, talán csak a legöregebb pizzafutárok vannak képben. A célravezető utolsó üzenet délután ötkor érte utol emberünket, aki arra már beleizzadt a keresésbe.  Én kiírtam a számot, táblát is tettem ki, de hiába: éppen a házunk előtt fordult meg mindig Balage és fésülte át többször a szóba jöhető többi villákat a jel után kutatva.

Mire hazaértem, lett vagy este hat – a céges kis pickupba vagy heten-nyolcan szorongunk, hogy mielőbb hazaérjünk. Céges fuvar. Az arab staffot szállító busz egy órával később teszi meg a távot, na azt nem akarjuk kivárni. Balage már bevackolta magát, annyira, hogy meg is melegítette a vacsorát: chilisbab tegnapról. Extrém csípős, jó féle táp.

Aztán persze elterveztük a következő napokat és megbeszéltük az élet nagy kérdéseit. Részben.


Barlangi bújócska

Blogtár