Cápa! Egy idő után a mániámmá vált, hogy találkozásunkról markáns, minden igényt kielégítő emlékek birtokába kerüljek, természetesen húsba foglalt hegek nélkül. Már évek óta turkálhatunk a videómegosztókon szaporodó videók között, látva, hogy a találkozások mennyire közeliek lehetnek. Az elmúlt évek igazolták, hogy ezek a találkozások nem természetükből fakadóan közeliek és természetesek, a provokáció pedig drámává fajulhat.
Így aztán a találkozások lehetőségét keresve, az elmúlt évek alatt számos alkalommal merültem Elphinston, Brothers és Deadelus vizein, számos alkalommal találkozva a cápákkal. A kék vizek predátorai azonban soha nem méltatták kamerámat igazán közeli szereplésükre, komótosan és megfontoltan ki-kitértek, hogy udvarias és ritka körökben elkerüljék a közeli szereplést. Én közeli képet akartam, a képet kitöltő, objektívet súroló érdes cápabőr érintését kockáztatva. Izgalmas ráfordulást, agresszív közeledést, amiben nem az adrenalinlökés a cél. A kamerával történő vadászat szerencséje tehát megváratott, ami oda vezetett, hogy a cápás zátonyokat egyszerre, egymás után keressem fel, egy erre tervezett útvonalra befizetve. Ez a Brothers – Deadelus – Elphinstone szafari. Cápára fel! folyt…