Idén pár TV csatorna és online portál rácsapott a Grüner See-re, ahova már évek óta visszajár a Kerasub Búvárcommando. Idén is ott voltunk, május 30-31 hétvégéjén…
Írtuk, hogy hogyan is zajlik itt egy merülés, mik a koordináta ismérvei: olvadék víz zöldárkor, azaz mikor a csapadékos tél, a gleccserek leve, esők és melegek együtt járva megemelik a tó vízszintjét. Most, 8 méteres vízállás volt, ami tipikusan sok búvárt csábított a merülésre.
Érkezésünket ezért 11 órára időzítettük, így parkolóhelyhez már jutottunk, lemaradtunk a reggeli tömegsport merülés élményéről, amikor 9-10 óra között a legtöbb búvár van egyidejűleg a tóban és be kell vallani, az érintetlen, tiszta vízivilág élményéről is lecsúsztunk. Ha igazán profik akarunk lenni, akkor legközelebb tényleg commando jelleggel, 11 méteres víznél, hét közepén hajnalban merüljük a tavat.
Sietség nélkül néztünk körül, ami érdemes volt, hiszen láttunk csodát. A csoda az, amikor egy trópusi ruhában, kesztű és csuklya nélkül próbál valaki merülni a 7 fokos vízben -a tájékozatlanság és optimista butaság csodája. Csoda az is, amikor ugyanitt valaki 5 miliméteres ruhában merül el – az emberi tűrőképesség és akarat csodája. Csoda az is, hogy hány féle-fajta száraz ruha és technikai high-tech vonul fel, egy ilyen búvárkavalkád alkalmával. Részünkről a magyar Divelabs brand színeiben parádéztunk, noha erősített neopréneseink is voltak a sportos műfajban. Tisztelet és elismerés nekik!
Mosolyogni, sem beszélni nem könnyű, ha az ember arca 7 fokos vízben ázik fél órát. Kb. arcideg bénulás szintjén artikuláltuk a kásás szavakat, hogy értsük egymást:
– Usssal at a iid alat! Ol lefideooozlaa. (legalábbis ilyesmi lehet lekottázva ami elhangzott)
Eközben a kesztyűben fagyos kis virslivé dermedt ujjaimat gyúrtam, hogy a fájdalmon kívül – amit szuperul közvetítettek tudatom horizontjára – erőltettem a gyors indulást. Ami hűs, az hűs, no, több meleg kell a heverészéshez. Gyorsan születtek felvételek és a híd környékén még kalézoltunk egy kis kitérőt. A tó közepe felé is érdemes volt kerülni, mert itt nyomokban tiszta, fel nem kavart víz vett körül, az üvegtiszta szubsztancia kellős közepén lebegtünk – persze a száraz ruhának (szkafandernek) hála akadt aki az elszabadult felhajtóerőkkel küzdött. Valahogy 40 percen túl egy akarat vezetett bennünket, kijutni a hideg veremből. Nagyon kiforrott, céltudatos víz elhagyást mutatott be a csapat.
Mivel esőben sem szenvedtünk hiányt, le kellett fújni a sétálós túrázós opciót, de a második merüléshez sem volt kedvünk. (ennek legfőbb oka a felkavart vízben keresendő – ahogy írtam sok nagyon zöld, felkészületlen újonc merült a tóba)
Vendéglátás Ausztriában? – biztos, hogy találkozol magyar erővel. Kedves pincérlány segített eligazodni a ház specialitásai között, így a forró levesből merítve erőt különösen megszépült napunk. Mivel az időt eltöltöttük, továbbáltunk Praeblich felé, hogy vasárnapunkat ott töltsük, állítólag halfelhőben. Pontos információk híján, a hegyen átvezető, 25 kilométeres szerpentin helyett a 60 kilométeres kerülőt választottuk, azaz Bruck a.d. Murba visszakanyarodva Vordenberg felé hajtottunk az immár vastagon szakadó esőben – magyar vendéglátóink (Haus Erzberg) felé.
Innen indul a másik történet, merülés az Alpesi Akváriumban…
