Csendes, punnyadós szombaton mentünk ki a Copacobana-Graz célállomásra. Tarsolyomban figyelt egy kis DTD jacket, pár reduktor, tesztuszonyként a Rockett II fin, az új Aqualung Balance Comfort 5mm-es védelme és persze Bare száraz ruhák. A reduktorokról nem fog szó esni több: Apeks és Aqualung típusokkal merültünk.
Atyám (a 75 évével), Kicsim Bá’csi, Naomi, Tekla, Zénó és jómagam alkotta a hobby csapatot. Rajtunk kívül csak pár helyi tanfolyamos növendék szorgoskodott, maga az egész tó üresen állt, annak ellenére, hogy körben hétvégi bungallók kínálják a csendes elvonulás magasabb színvonalát. Exkluzív kinézetű, saját stéges épületek, sejtetik, hogy bent sem kell nélkülözni az otthonosság kellékei közül semmit. Fonák dolog, hogy akik ezt birtokolják, akik megengedhetik maguknak, azok bizony nincsenek itt, hogy élvezzék. Van fotósunk: Tibi. Általa dedikált fotóalbum
Mi itt voltunk, a cuccok is, így aztán az élvezet is jött a merüléssel. A látótáv miatt eleve a páros merülésre rendezkedtünk, azza a kitétellel, hogy ha a párosok együtt hiányoznak, akkor mehetnek önállóan, senki senkiket nem bolygat. Csak egyke búvárok ne legyenek, ha valaki külön szakadna, akkor jön a felszíni egymásratalálás protokollja a standard 1 perc után. Legfőbb cél pedig a repülő, amit banális okokból eddig nem néztünk meg. Ilyen oknak tekintendő, hogy pár nem túl egybevágó irány és távolságmeghatározás eredményeképpen, kábé fél méteres látótávolságban káoszalapú görbék mentén eredménytelenül lezajló halvány kísérlet történt csak a megtekintés felé. Most keményen kontúrozott alapcélkitűzés volt.
Csak a második nekirugaszkodásra rontottunk neki a gépnek az eddig megismert homályból. Nem kerül be a felfedezések nagy könyvébe, hiszen olyan egyszerű megtalálni az alapvető irány és távolság függvényében, különösen ismerve a menet közben elszórt objektumok pozícióit, hogy már már restellem az összes korábbi tapogatózást! Tehát előkerült a gép, benne ül egy pilótasapkás kirakatszökevény, a raktérben megtermett sügérek kőröznek mikor feltépjük az ajtót. Nem érdemes beszállni. A gépen túl egy hatalmas gumicápa alkalom a fotózásra. Aztán van egy nagy telefonfülke, benne egy másik kirakati baba, rajta neoprén, hónaljrákkal – azaz egy egészséges csáprázó példány meresztgette felénk ollóit.
No de térjünk rá a tesztre: az alany DTD Club 18, haveder, zsebek, fém palackrögzítő csatok, 6 mm fém háttámla, ez a komoly szet 120.000,- ért megszerezhető, illetve mostantól a készlet erejéig bérelhető a cégtől. Elsőre nagyon masszív egysége a szerelésemnek, hiszen durábilis anyagból gyúrták, amihez a fémtámla súlyban is hozzájárul. Kifogástalan állapotú, minden része új és törhetetlen, időt bíró kivitel. A két heveder biztosan fogja a palackot mikor a hátamra kanyarítom. A hevederek állíthatóak, szinte a végtelenbe. Kényelmesen meghúzom a fém elemek között csúszó hevedert. Masszív D-gyűrűk kínálnak rögzítést tartalék palackoknak, vagy rögzítendő holmiknak. Masszív. Nincs extra lebegő felület, puritán holmi. Vízbe menetelkor a súlyból le kell vennem. 2 kg elég lett… A merülésben nem ad sok újat, hozzá vagyok szokva a hátlebegtetőshöz. Fura, ami az egyszerűségből jön. Mintha a részem lenne, hozzám igazodik.
Balance Comfort ruha az Aqualungtól. Fontos megemlítenem, hogy az alkatomra megfelelő ruhákból már hat garnitúrát elkoptattam. Az utolsó Bare ruhákkal tökéletesen elégedett voltam, ami a komfort, használati, azaz beöltözési mód, illetve a tartósság paraméterei között elég jól szerepelt. Egy ruha nálam, 300-500 merülésre volt kalibrálva, jó esetben 4-5 szezont kibírt. Volt, ami csak kettőt, bár elég rendszeresen több ruhát párhuzamosan is használtam. 
Kérem, a ruha felvételekor valami olyant tapasztaltam, amit eddig még soha sem. A ruha olyan kényeztető lágysággal ficcent rám, hogy majdnem újra kezdetm a beöltözést az élmény megismétlése végett. Nyoma sem volt a sok Newtonos huza-vonának, határozottan könnyen feljött. Gyanúsan légies ruha volt. Mivel 15 fok alatt voltunk, a víz 18, gondoltam, ha nagy az L-es méret, akkor majd a ruha alatt lebegő víz hatására hamar fázni fogok. Ettől a gondolattól kicist el ment a kedvem a lubickolástól, de ott volt a DTD a hátamon, hát volt jó okom bemerülni.
A két új holmi és a repülő felfedezése igazán bearanyozta a merülést. fülig érő szájjal, bár kissé legémberedve jó 50 perc után értem partot. Minden egység klasszul vizsgázott, mint profi használó simán a nevemre is vettem őket. Azonban volt még a tarsolyban egy másik újdonság illetve még egy merülés.
Száraz ruhához kapcsolódó első élményem az, hogy gyűlölöm. Több kísérlet után sikerült megfelelő uszonyt találni a lábbelihez, hogy ne zsibbadjon le a lábfejem és képes legyek úszni egyáltalán. Nálam valahogy a megfelelő uszony az XL-es lábrészhez keservesen jött össze. Így aztán most száraz ruhát húztam, hogy leteszteljem az uszonyt, amit Rocket Fin II néven ismer a szakma.
Ez már nem a fekete, vulkanizált traktorgumi keserű ízével és durvaságával kérkedő darab. Nem gumiszagú portéka, hanem az újabb generációs silicongumik lágyságával kérkedik. Jó tapintású, könnyebb de ugyanakkor durábilis. Szinte ugyanaz a forma, amit a Technikai uszonyok hoznak, bár az uszony rögzítéséhez kialakított nagy lyuk a lapátfelületen nekem tetsző megoldás. Könnyen feljön a lábra, nem szorít sehol sem. Irány avíz!
Elmerüléskor a Rocket nem akadályoz. Ruganyos, nem túl kemény uszony. Hasonló a többi Tech finhez, pl. Jetfin, Turtlefin – ugyanazt a jó érzést kölcsönzi a száraz ruhához. Ha valaki próbált már valami nagy, merev uszonnyal trockiban merülni, az ennek az ellenkezőjét tapasztalta: nehéz a tempó, képtelenség uszonyozni. A rövidebb, széles, robosztus uszonyok hamar éreztetik milyen úszástechnika kell ide és nagyon kellemes merülési élményt nyújtanak. Egy gyorsasági tesztet majd megér a dolog, de erre máskor kerítünk sort. A Bare szárazruha és az egyszerűség kedvéért a megszokott Seaquest Black Diamond jacketem az új Legenddel kínálta a teljes egységet. Na de hol van a DTD?
Noémi kapta a tesztfeladatot, hogy ússzon egy kört. Ötven merüléssel, naív női felhasználóként került abba a helyzetbe, hogy a hevedereket teljesen meghúzva, pont ráilleszkedett még a wing. Ugyanúgy ólmokat kellett hátrahagynia majd lemerült. Így is túlsúlyozva. Két dologról számolt be: az inflátor rövidebb, ezért pl a leeresztéskor nehezebb volt a fej fölé emelni, ezt nem találta a megszokottnak. Másrészt hiányzott körben az a sok sok minden. Női szemmel tehát elég egyszerű holmi, de merülés közben kifogástalanul el lehet felejtenii ezeket a gondokat. A hogy tetszett kérdésre kicsit zavarodott tekintet válaszolt csak. Valószínű, hogy ő még nem voksolna a WING-es kialakításra, bárki bármit mond a technikai irányról: egyszer el lehet jutni oda, de nem ez az út vége, nem lehet cél, hogy mindenki eljusson oda, vagy uram bocsá, lehetőleg ott kezdjen. Szerintem tapasztalat, gyakorlat és elhatározás kell hozzá, hogy valaki hátlebegtetős egységgel, vagy végső esetben Winggel merüljön. A cél a merülés, amihez mindenki a neki megfelelő eszközzel merüljön. A megfelelő időben és persze a helyen – megfelelő módon.
Hogyan is zárhatnám a bemutatót? Minden felszerelés hozta a papírformát. További felszerelések és tapasztalatok széles tárháza a Kerasub Búvárbarlangban. Mindenkit szívesen látok és lehetőség szerint kipróbáléást is biztosítok a favorizált felszerelésekre. Mint búvár a búvárnak.
