Category Archives: Karas diving blog

  • 0

Pünkösd hétfő

A Kerasub szigorúan üzleti alapú intronapja Bükfürdőn. Mármint, hogy saját üzleti és reklámfelvonulásként szignált rendezvényként működünk. Felvonolunk, kiállítjuk magunkat és nekikészülünk. Kávészünet. Készültséget fenntartjuk. Hangosbemondunk, izzadunk. Megnézzük a szinkronúszást. Lángos, szendvics. Izzadás. Vízbe megyünk. Érezzük jól magunkat, elő a pancsolós játékokkal, a fényképezővel és merülgetünk.

Játszó emberként passzolgatjuk a scubarangot. Egész jó móka, főleg a víz tetején lehet precíz pontossággal célba küldeni. De van minden más is, így Balage a pancsolós bohóchallal merül, én spec dinóval.

staff.jpg

Uncsi. Kevés az ember, bár ketten is akadnak, akik ingyen kipróbálnák. Szerződtetjük végül büki tanulóállományunkat, hadd érezzék jól magukat.

Mi is játszunk kicsit, majd pihengetünk vagy ötig, mígnem összepakolunk. Nos, látom a lehetőséget a strandban, tényleg klassz oktatni és intrózni. Legközelebb majd nem nyúzottan érkezünk és talán komolyabb közönség lesz a következő, juni 25-ös Viva Tv erősítette strandpartyn. Ez meghívó annak, aki olvassa. Ok?


  • 2

Szerelembarlang

Kezdete és végpontja a kirándulásnak. Búvárszemmel. Előtte, szárazföldi poros ruházatban végigharcoltuk az útépítéses magyar szakaszt Rédicsig, aztán Csákvárnál rá az autópályára, hogy előzgethessük a viharfellegeket. Az alagút egyik felén esik az eső, a másikon napsütés. Mindenki tudja, aki az Adriára indul. Ott a napos órák száma meghaladja a magyar rekordot, szóval én sosem parázom az idő miatt. Még akkor sem, ha úgy alakul, hogy az alagút tengeres oldalán van a varacskos idő.

krk.jpgKrk szigetre a retur belépő egyszeri 30 kunes. Fellegek lógnak a levegőben. Horvát cimborák megvárták a szezont az útépítéssel, le is lassul a forgalom. Sokat javult az elmúlt évekhez a szigeten az utak állapota, de így is lassú, már az autópályáról lehajtva konvojban mennek az autók. Nem fogok jönni főszezonban.

Becsúszunk a Buborék főhadiszállásra, locsogó eső, Andreja, majd Géza és némi szívmelengető fogad. Mire oldódik a torkunkon az alkoholgőzös lecsapódás, meg is kapjuk a szállásunkat. Helyből, korrekten, barátian, semmi járulék. Szemtelenül jó áron egy hatos apartman, hatalmas nappalival és terasszal, bő panorámával.

Behajózva a borús péntek reggel borzongató, nem fakaszt merülési kedvet. A tengerkék Adria hideget sugároz – mióta tudom, hogy ez ergonómikus színhatás, muszály borzonganom. Igyekszem a Nap felé kacsingatni inkább, az melegítsen. Az első merülés hideglelős. Persze, mert pajszer csávó, egyrészes hetes neoprénben merül, kettes mellénnyel a ruha alatt. Ez borús időben kevés kérem. Mert csak 13 fok van odalenn, harmincon túl, ahol a fal és a hasadékok között bugyogunk…

Egykor kisüt a Nap, szétüti a felhőzetet a verőfény. – Akartok mélyet merülni? – kérdi Geza. Nos, mély merülés után mély merülés – tartja a mediterrán búvár. Így aztán a kedvező hajós viszonyoknak hála, irány Selzine, a Cres egyik legszebb sziklaorma. Jörg cimborám jár afejemben, megelevenednek a régi KRK emlékek… Kedvenc helyem, nem vitás.

“Read More”

  • 0

Üvegcserepek

Nos, pár hónapba beletelt, mire újra búvároktatónak érzem magam. Ha mesét akarnék mondani, akkor hol volt, hol nem voltammal gurítanám elő. Amidőn egy reggel a tükörbe néztem és egy búvárvezér csipás szemei hunyorogtak vissza rám. Simán a csap alá hajoltam, eláztattam, majd víztelenítettem az arcomat (nyitott szemmel a profi), majd látva a kegyetlen percmutatók türelmetlen rohanását magam is tempósra váltottam. kids.jpgIrány a Búvárbarlang, kezdő tanfolyamosok sorakoznak! Meg persze jutottak tréningre is páran, így aztán csak elérkeztünk az uszodai felszerelésmozgatás optimalizáló csoportépítő részhez is. Ez az izomépítő rész, ami után a jön a súlytalan lebegés kárpótlásul.Na, ez volt ma és elvileg a holnapom is ilyen lesz.

Egyik tréning a másik után… Haladunk, azaz már látszik, mikor, merre lesz a menet.

Ha nem így lenne, akkor unalmamban színes üvegcserepekkel vakargathatnám magamat. De most az érdeklődés ébredezni látszik a merülések után, el sem tudom mondani, mennyi merülés van előkészítésen. Mondjuk a programajánlóban frissítettem, de most kezdhetem a résztvevők komoly szándékait összesíteni… Három hét múlva lesz az első idei “nagy” buli, már a gondolattól kezdek lelkes lenni. Annyira, hogy minden hónapra jutna egy Adria… Remélem kivitelezhető lesz a terv.


  • 0

Káosz reggele

Azt hiszem rossz burleszknek is elment a reggeli indulás, amit bemutattunk Tauchturm szombatján. Rossz azért, mert ott voltam középen, körülöttem meg bonyolódtak az emberi erők. Volt itt minden, lemondás, lemondás majd visszamondás, kocsicsere, utascsere, felszereléscsere-bere, aminek a végén csodásk csodája, csak négy kilónyi ólom minusszal zártuk az anarchiát. Még időben oda is értünk. Aztán bemerültünk a jó toronyba.

Hat palack ontotta a buborékot, olyan függőleges áramlást generálva a buborékfüggönnyel, hogy öröm volt benne pöffeszkedni. Előkerült a Toypedo, a kamera, az idő meg elhúzott észrevétlenül. Alig maradt pár perc natur freedive üzemmódban hanyattfeküdni az alján ellazulni és kiengedni pár ragyogó buborékkarikát…

Ahogy mondani szokták: jövőre, ugyanitt ér bennünket a tavasz. Ha a torony is úgy akarja.


  • 1

Negyedév

varia.jpgMivel lefutott március, értékelni kell az időszakot. Nos, első az egészség alapon, járóképes, azaz megjárja állapotba kerültem. Ebből kifolyólag körbesétáltam a búvárbirodalmat, amit Kerasub néven jegyzünk. A barlang falai között elkel a rendrakás, több év után lomtalanítani, szervizelni és újra leltározni kell. Ezzel a kiinduló alappal lehet bármit kezdeni.

A dilemma itt kezdődik…

“Read More”


Barlangi bújócska

Blogtár