Búvárkodásról beszélve sokan kérdeznek a cápákról. “Mi van, amikor jön szembe veled” típusú kérdésekkel faggatnak, mintha a búvárkodás szinonimája lenne annak, ahogy az ember cápák martalékává válik. Nos, a helyzet az ellenkezője: pont az ember az, aki keresi a nagy ragadózóval való találkozást. Jó esetben nem ártó szándékkal, mint például Sásdi Zsolt, aki ugyanúgy szombathelyi, mint jómagam. Zsolt tudatosan és kitartóan a tenger rettegett fenevadjai után vetette magát.
Az eredmény imponáló: Cápák a keresőmben címmel elkészült filmje, ami talán más megvilágításba helyezi a kérdést. A filmmel kapcsolatban beszélgettem Zsolttal, aki lobogó tekintettel mesélt a részletekről. Például az utazással járó nehézségekről.
– Mostani víz alatti kamerám egy igazi tengeralattjáró. Maga a kamera is termetes darab, a víz alatti tok pedig igencsak komoly teher a repülős utak alkalmával. Igaz, hogy alumínium, de összeszerelve 18 kg-ot nyom. Ehhez jön még a világítástechnika: a HID izzókhoz tartozó akumlátorok szó szerint nagyok és ólom nehezek, plusz 7 kg-ot jelentenek. A teljes videós felszerelésem szállítása tehát csapatmunka, búvártársaim között kerülnek szétosztásra a repülőút alkalmával. Néha így is úgy kell felcsempésznem az extra darabokat.
Ha valaki azt hiszi, hogy a búvárkodáshoz sok, nagy és nehéz felszerelés kell, az téved. A kép láttán egyértelmű, hogy az igazi víz alatti videózás az, ami serpákat igényel. Hosszú út áll mögöttetek. Merre forgattatok?
– Igyekeztünk biztosra menni, bejáratott cápás helyeket kerestünk. Karib tenger, Szudán, vagy konkrétan Elphinstone reef Egyiptomban. Több utazás, sok sok merülés kellett hozzá, hogy olyan események tanúi lehessünk, amit érdemes megörökíteni. Aki búvárkodik, az tisztában van vele, hogy az élőlények a legkevésbé sem alkalmazkodnak az operatőr igényeihez. Kamera nélkül is minden merülés nagyrészt a jószerencsén múlik.
– Ma, amikor mindenki aki kamerát fog a kezébe videós, amikor a minikamerák már az amatőröket is “helyzetbe hozzák”, akkor hogy látja egy profi a technikai trendeket? Miért kell egyáltalán ekkora kamera? – kérdem én.
– A mostani kamerám egy Sony PMW-EX3 Cinema kamera, a tok Amphibico X3-as. Azért ezt választottam, mert ez volt akkor a legjobb. Szerettem volna a leforgatott anyagokat maximális minőségben megörökíteni, hogy azokat bármilyen célra felhasználhassam.
Ha az akciókamerákról beszélünk – folytatja Zsolt – akkor az új PRO HERO mindenképp tiszteletet ébreszt, hiszen gyakorlatilag egy nagyon kicsi, de nagyon jó technikai paraméterekkel rendelkező kamrát kapunk. Hátránya, hogy redukáltak a manuális állítási lehetőségek, egyáltalán nem, vagy csak menüből elérhetőek. Ezért bizonyos célra nyagon jók, más feladatokhoz kevésbé használhatóak.
– Ugyanez vonatkozik a tükörreflexes fényképezőkre is?
– Pontosan. Forgatnak velük videoklipeket, művészfilmeket, de sajnos a víz alatti videózáshoz nem jól alkalmazhatóak. A trend szerintem a kicsi és nagy tudású kamerákkal fog folytatódni. (íme egy példa)
Az elmondottak alapján, Zsolt úgy rajzolódik ki előttem, mint az ember, aki olyan technikát birtokol, amihez hasonlót csak a BBC, vagy komolyabb TV Stúdiók tudnak felmutatni. Tény, hogy az utazásokon felvett anyagok teljes moziminőségben készülnek. Az anyagokat ennek megfelelően számos neves csatorna is bemutatta, mint pl. a Spektrum TV, National Geographic Chanel, Duna TV vagy az Ozonenetwork.
– Az igazság az, hogy egy film nálam nem rendelésre készül. Az lenne az igazi, de általában a finanszírozás és a projekt szűk szakmai körben áll össze. Egy film az soha nem hozza vissza a ráfordításokat, de ha sikerül forgalomba hozni, az ára jól jön a következő felvételekhez. Tematikusan dolgozom, éveken át utaztam a cápák után. A mostani filmben majdnem minden benne van, bár az egész egy történetre lett felfűzve, ahol Selmeczi Danival eljutunk a cápamészárlások helyszíneire. Ez egy felkavaró dokumentumfilm, ami tényszerűen bemutatja, hogy valós, velünk élő probléma évente 100 millió cápa oktalan elpusztítása. Van még el nem használt nyersanyag, egy kicsit hozzá forgatva még egy más témájú jó cápás filmet ki fogok hozni. A mostani téma a bálna. Igazán jó bálnás filmet még nem mutattak be, van pár ötletem amit szeretnék leforgatni. Ilyen ötlet például a torpedókamera, amivel már delfineket filmeztek. Épp egy hasonló kamera építésén dolgozom, ami jól jöhet az új projekthez.
– Bálna? 2003-ban Baleo, Baleo! címmel forgattak bálnavadászatot honfitársaink Indonéziában. Aztán hasonló filmként Louie Psihoyos a delfinek mészárlásáról készítette el a The Cove című filmet (2009). Tény, hogy a civilizáció nevében az emberiség túl messze merészkedik és bizonyos kisebbségek a többség tudta nélkül – vagy azok hallgatása mellett – fajokat veszélyeztetnek. Ez az új film is a bálnák helyzetéről fog szólni? Dokumentum film lesz, vagy álomszép felvételekkel lopakodik majd az óriások közelébe, hogy ámulatba ejtsen bennünket, bálnával nem merült búvárokat is?
– Bálnák a keresőmben címmel készül az anyag, amihez kezd össze állni egy csapat. egyedül nem lehet egy ilyen produkciót összehozni, igen is szükség van dramaturgra, vágóra és szakemberek bevonására. Ugyanakkor a forgatáshoz gőzerővel keressük a támogatókat, próbáljuk a műsort előre eladni. Egy trailert már le is forgattunk hozzá – bár még csak nagyon kevés anyagunk van a filmhez.
– Merre lesznek a következő forgatások?
– Ez nagyban a forrásokon múlik. A jelenlegi koncepcióban az Azori szigetek és Dominika mindenképpen szerepel, de Indonéziába is érdemes lenne eljutni, ahol a Baleo készült. Itt Lamairán élnek azok a helyiek, akik rendelkeznek engedéllyel, hogy a közösség számára évi egy-egy állatot élelmezés céljából elejtsenek. Az ő esetükben ez tradíció, folklór és nem mennyiségi, profitcélú vadászat, ami a tenger ökológiáját veszélyeztetni.
Az az igazság, hogy minden hír csak pár napig tart, az emberek elítélik ugyan a helytelen dolgokat, ami önmagában nem változtat semmin. A tények tények. Elég, ha csak azt látjuk, mi zajlik nap, mint nap a Dubai halpiacon! Talán a filmjeimmel hozzá tudok járulni ahhoz, hogy valami pozitiv változás történjen.
– Hol lehet találkozni a munkáiddal? Azt hallottuk, hogy eredményesen jelensz meg filmfesztiválokon.
– A fesztiválok jók arra, hogy az ember megmérje magát, ismertséget szerezzen és szakmai kapcsolatokat építsen. Ennek ellenére nem merültem bele az “értékesítésbe”, jobban élvezem a filmezést magát. A honlapomon elérhető egy-egy film. Sokan nem is tudják, hogy mennyi utómunka kell ahhoz, hogy az amúgy izgalmas és élvezetes forgatásokból egy nevezésre alkalmas anyag szülessen. Van olyan filmem, ami 5 perc, de valójában 130 munkaóra. Ez az egyik kedvencem, a Survivors. Magyarul: Túlélők.
– akkor még mindig az a legfőbb kérdés van: hogyan lehet igazából megtekinteni munkáida?. Mit szólnál egy esetleges szombathelyi vetítéshez – ahol teljes minőségében csodálhatnánk meg az általad látottakat.
– Tulajdonképpen lehetséges – gondolkodik el Zsolt. Bár ez nem jutott eszembe eddig – töpreng el kicsit. Sajnos az idő telik, ő is siet valahova. Amíg elfogy a tea, beszélgetünk még közös ismerősökről, majd kezet rázva elválunk.
Így történt, hogy körvonalazódott egy lehetséges Szombathelyi vetítés megszervezése, de amíg erre sor kerül a DVD már ott van a polcon és akár dedikálva is átvehető jelképes 1990,- Ft-ért Cápák a keresőmben. Én már láttam. Búvárként, amatőr videósként és értéktisztelő emberként egyaránt ajánlom mindenkinek. Ha összejön, a vetítés, akkor remélhetőleg Ti is megismerkedhettek Sásdi Zsolttal, a kamera mögötti láthatatlan emberrel. Ő az, aki megérdemli a figyelmet és az elismerést.
(2013, január 29. Karas)
További linkek:
Sásdi Zsolt – honlapja
Facebook – profile
A cápapusztítás nyomában
Völgyi Attila – fotóblog
Selmeczi Dániel – interjú
Sajtó visszhang – nyugat.hu
Egyelőre pihenőn vannak a felszerelések – azaz van idő elővenni és karban tartani. Fő vonal a vízkő lerakódások eltávolítása, tömítőgyűrűk cseréje és persze a szelepülékekk cseréje, ellenőrzése.