Új év, új élet?

Karácsonyvárás

Éles váltás, vége a tengeri ördögködésnek, szárad a kopoltyú. Hogy a búvárrucim ne keményedjen be, egy jó, hajkondícionálós samponfürdővel konzerválom. A szervizelés napirendi pont, de hát Kerasub most sokkot kapott és igazából a nyári fényképeit rendezgeti. Mozgóképekből s akad rengeteg, ahogy két hónapnyi hivatalos, személyes, családi és baráti ügyekből felhalmozott elmaradás is. ( Halló, DVD-k kiküldve!) Mivel egyszerre nem tud mindenhol ott lenni az ember, az egész mindenség működtetéséhez kapcsolódó energiák pedig végesek, az idő pedig hiánycikk ebben a galaxisban, nos ne is kérdje senki, hogy az elmúlt héten hol voltam. Lassan egyenesednek a dolgok, januártól uszodai tréning, no meg a kétezerkilences évszámhoz kapcsolódó tervek ismertetése. Ezek a tervek igazából a tíz esztendős Karas iskolapadjában már ott voltak: a rongyosra nyitogatott atlas, no meg a Horváth Árpi nevű bizalmas barát a tanúja. Nem sokára pediglen majd megtudja mindenki. Mert nekem búvárkodni kell. Úgy, hogy lássam a ceteket, a delfineket és cápa haverokat is.

Amíg erre sor kerül, addig csak átszellemült révületben borozgatok a Fő téren, örülök azoknak, akik örülnek nekem. Szombathely pedig szép most, a Fő tér kicsinosítva pompázik, viccesek a beöltözött, rohanó, sürgő-forgó emberek. Persze gusztustalanul nagy, csúnya és igénytelen az adventi koszorú, meg a színes gyertyaimitációk. Ez bizony polgárpukkasztó. Tréfás, hogy kesztyű nélkül zsibbad az ujjam a bicklin, de suhanni jó. Bár korán sötétedik, elém pattan rendőr bácsi és megfenyeget. Akciós figyelmeztetés, éljen a Karácsony, 3-20 ezer forintig terjedő bírság a lámpa nélküli bringázás tényállása. Ausztriában hirtelen két méter hó esett le, bezártak a sípályák. És én azért várom a telet, az igazit, a havasat, a sítalpon elkövethető száguldozást, a hólapátolást, miközben pontosan tudom, merre vezet majd az utam. Oda, ahol ezek csak mesék, amiket nem hisz el egy gyerek sem talán. Valahol messze, túl az Óperencián.