Jódolog

  • 4

Jódolog

Tegnap a nyílt vízen összefutottunk orvhalászokkal. 24 embert letartóztattak, köszönhetően a C.I -nek, azaz a helyi Nemzeti Park üzemeltető alapítványnak. Meghökkentő volt a látvány: két kis hajó, tele felszereléssel, rajta kompresszor, sok búvárfelszerelés, no meg két géppuskás rendőr kíséretképpen. Cápavadászok voltak, akik azért semmit nem vetettek meg. Jelenleg a tengeri uborkára van komoly felvásárlási opció, de cápauszonyok is keresett portékák a piacokon. Számunkra meg élőben, a víz alatt…

Amúgy? Milyen az élet mifelénk? Nincs nagyon turistaáradat, ami annak is köszönhető, hogy pont jó fél nappal tovább tart ide eljutni, mint mondjuk Bunakenre. Ami makrósok Mekkája, de jó páran űzik az ipart. Itt mondjuk ki: senki a közelben. Az eredmény: idilli. A búvárnak jut saját vezető, mindenki vele foglalkozik. Két vezető fel sem tűnik: márpedig most  egyetlen vendégünk ennek az előnyeit látja. Tőlem ez német társalgási gyakorlást kíván a merülés kíséreten túl, a sasszemű helyi srácaink pedig hogy tréningeződjenek ugyan csak járják a mélységeket. Ehhez járul a kamera, ami ugye nyitott szemmel, kell, hogy járjon. Járulékosan gyűlnek a merülési adatok, térképek, koordináták és szakmailag hasznos infók is a mozgóképekkel együtt. Pereg a film és a hölgy le is adta a rendelését: Ezzel meg  van az első hivatalos filmes ügyfél! Ez így együtt elmondhatóan jó dolog. Azért lehetne több ember, na!

Konkrétan merülés: Ez a Raja Ampat, Birie környéke be nem merült terület, rajtunk kívül senki nem él át itt csodákat, szóval elég szűk körből kerülnek ki a dolgaink. Most, hogy a jelenlegi ügyféllel merülünk, nincs makro témázgatás, csak nagy reef merülések. Hát az időjárás is kegyesen besegített, mert jó látótávval, pár új hely kóstolgatásával olyanokat merültünk annyira más és más jellegű helyeken, hogy egyszerűen dorombolni tudnék. A makro helyek egyszerűen ki lettek hagyva és így merülünk 33-at. Elégedett vagyok a  témával, de a vendég is. Egyszerűen vissza gondolok azokra, akik kicsit csalódottan mentek el: kis lényekre emlékezve csak. Pedig olyan korall kertet és akváriumot, napi cápát és mantát produkált az elmúlt jó pár nap, hogy most nem is értem őket. Lehet, hogy csak a vendég hozzá állása vonzotta be ezeket? Talán. Az biztos, a minap meg volt eddigi életem legnagyobb manta showja, amit búvárok nélkül a kamerával követtem el. Igaz, hogy a csapat ötven méterre ugyanúgy hat mantát bámult tisztogató állomásos fellépésen. Ez bizony megint csak jó dolog!


  • 0

Ikuani

Pápua nyelven zátonyt jelent. Minden magyarázat, jelző, becenév nélkül “a” merülőhely neve, hajóval alig húsz percre a bázistól. Itt több ugró pozíció is van, például a Baru Tahun Reef, illetve a másik oldalon a Bao Ikuani, de ehhez a csoporthoz sorolnám még a Paradise Reef már emlegetett csodáit is.

Csak decemberben kezdtük merülni, de ha valami kis fűszeres, extra merülésre van szükség, akkor mindig első eshetőségként mérlegelem, ki tudunk-e ide futni. Mivel rég írtam helyről, azért bemutatnám – ha már ez az egyik ritka és kedvenc merülőhelyem. Ritka, mert nem gyakran merüljük, ritka mert más mint a többi.

Ikuani térsége egy nagy fehér folt, maga egy vízválasztó, hosszú zátony. A vonulat teteje 8-12 méter mélyen húzódik, északi oldala meredekebben és biztosan fut a mélység felé, nyíltvíz hangulatot sugall. Ezen az oldalon a zátonyon átbukó áramlás hozza létre azt a driftet, amivel ÉK felé lehet száguldani. Nem a koralljaról híres, bár a déli vonulata mentén rengeteg koralltömb kínálja a keménykorall formációk változatos szépségét. Ellentétes, déli áramláskor ez a lankásabb, tagolt déli oldal vonzza a halakat – sajnos a látótávolság kisebb ilyenkor. Ha fordul az áramlás, lassan teszi, ilyenkor nem érezhető az, hogy kis mélységnél a víz néha durva erővel akarja magával ragadni a búvárt. Ez az átbukó áramlás nem gond, ha az ember megkapaszkodik a reefen lobogni és figyelni. Van mit!

Ha nincs áramlás, nincs cápa! – ez pedig cápanézős hely. No meg halakkal táncolós. A merülés második felére érünk be általában abba a zónába, ahol a feltűnnek a főszereplők: bemelegítésnek zászlós halak, a nyílt kék víz felől pedig sokkal több diszkoszhal rajzolódik ki, mint a koralloknál. Van tonhal, torpedótestű predátorok, makrélák, cirkáló travely, mindenki hajtja az apró halakat. Fortyog a víz a doktorhalak rajaitól, kis kék íjhalak verődnek légiókba, barakuda rajok húznak el kötelékben a nagy hallevesben. A cápashow pedig bármikor kezdődhet. Hol egy-egy blacktip reefshark húz el, de akad szürke szirti, fehér foltos is, ha pedig akad, akkor fel-le cirkál. Kavalkád! – az ember kapkodja a fejét, sodródik elakadó lélegzettel. Nem kell 15 méternél mélyebbre menni, nem kell úszni. Ott kell lenni és beszippantani a pillanatot, az élet megannyi rezdülését, ami örvénylően pulzál és vibrál ebben a hatalmas tömegben. Dobban a víz, ahogy halrajok egyszerre rebbennek, ahogy a cápa elrugaszkodik: mintha a tenger pulzusát érezné az ember.

Mikor már azt hinni, nem lehet jobb, akkor fordul elő, hogy beleerősítenek a cápák. Mintha követnék a búvárokat. Egyszerre többet is látni néha ilyenkor, de hát a merülés végére értünk, bója a felszínen, búvárok pedig 5 méter mélyen. Safety stop természetesen, általában a nagy kékben. Persze, hogy mindenki skubizik körbe, van-e cápa a közelben. Ugyan búvár nincs az étrenden, de ezek a majd két méteres agresszorok elég fenyegetést jelentenek a legoptimistább vendégnek is. Feltűnően hamar elhagyjuk a vizet. Ez egy tipikus merülés itt.

Amúgy nyíltvíz lévén ki kell várni a megfelelő szép időt és a legjobb áramlási viszonyokat. Általában a délutáni időpont a kedvezőbb a merülésre. Most éppen álló víznél ugrottuk kétszer, két délutai időpontban. Jó alkalom volt a déli oldal felfedezésére, ahol nagyon jó koralltömbök között, majdhogy vörös tenger feelingem lett. Na de annyi de annyi hal cirkált, hogy én nem is néztem a korallokat. Cápa mutatóba volt, rögtön kettő hatalmas kövér szürke szirti is, de ma nem szerepeltek. Irgalmatlan méretű sárga farkú barakudák húztak el a fejem felett – még csak nem is köszöntek. Mosolyuk minden volt csak bíztató nem: azok a sorban kiálló tűhegyes fogak még nekem is fenyegetéssel bírtak. Az egész merülés alatt nagy zöld doktorhalak kavarogtak körülöttünk, néha alig láttuk egymást. Állítólag ez a híres Raja Ampat halleves, amiért érdemes ide jönni. Én kajálom.

Tény, hogy megkésve, fél ötkor, gyér fényben és a zöldes, maszatos vízbe ugrottunk. Áramlás és cápák nélkül. De a hely hozta az élményt. Mondani sem kell, azon agyalok, mikor térünk vissza legközelebb a kívánt ideális feltételek között merülve.


  • 0

Szocio: a teknősöket megeszik, ugye?

Pierre imádja a tengeri ételeket. Mivel a magasabb kaszthoz tartozik, makulátlan, méregdrága öltönyt visel, a cég jóvoltából állandóan úton van, életét repterek, hotelek, országok és az ezzel járó kiváltságok vagy épp lemondások szegélyezik. Megszokta, hogy a pénzéért bárhol, bármikor, mindent megkapjon. A legdrágább éttermekben fogyasztja kedvenc tengeri ételeit. Mert megteheti. Homárt, langusztát, vagy éppen kókuszrákot? Cápauszonyt, vagy csak polipsalátát. Bármit megvehet.

2010 január 3. Arefi, valahol Pierre-től távol, Kelet Indonéziai Szigetvilág. Természetvédelmi terület, Raja Ampat, egyike a még fel nem fedezett, turistákkal el nem árasztott világ vége úticéloknak. Innen keletre már csaka Pápua hegyeiben elszigetelt törzsek vannak csak. De a szigetvilág apró falvaiban az élet zsákutcában topog, a jövőkép és a jelen élet, a nyugati embernek nem értelmezhető.

Arefi falu öt-hétszáz fő. Zöme gyerek, családonként akár öt-hét is. Munka nincs. A tenger látja el őket. Növényművelési kultúra nincs: ami a ház körül vadon nől, vagy össze vissza ültetve, az az össz termés. Rizst lisztet és egyebeket Sorongból vásárolnak, ami 2 óra hajóútnyira van. Állattartás a kutyákkal végződik.

arefi_run.jpg

Nincs rendőrség – minek? A falu vezetése a rangidősségen alapul, jószerint formális funkció, nem vezető erő. A falu és lakossága szegény. Elektromosság és üzemanyag nincs.

Betegellátás: bábaasszony, azaz egy betegápoló van.
Oktatás nincs: az iskola tanító híján zárva. A falu lakosságának nagy része látens analfabéta: nincs sajtó, újság, könyvtár.

Életük egyszerű: a tengerből élnek. Ruhatáruk jelképes. Mezítlábas hadsereg, apró bungallók, egyszerű körülmények. Közel a természethez.

4_turtle_backside.jpgturtle_dinner.jpgÜnnep van a faluban, az új év. Bételt rágnak, alkoholos italoktól mámorosak és húst esznek. Végre nem halat! A rozzant bodega mögötti parton négy teknős rúg a homokban. Háton fekszenek, tehetetlenül.

Ők lesznek az ünnepi étel. (nagyíts a képeken!)

turtle_end.jpgMert mást nem ad a tenger. Más nem jut az asztalra.

Teknőst fogni bűn. Börtönnel sújtható, hiszen természet védelmi terület. Ugyanakkor tradíció, bevett szokás és hétköznapi aktus a család asztalára tenni. Ahogy Pierre és sok más művelt emberfő számára sem jelent lelkifurdalást a tenger terméséből csemegézni. Akik számára a megélhetés ugyanúgy nem probléma, mint a világon élő védett állatok eltűnése. Ezek és más már védelemre szoruló fajok pedig ott vannak a zsúfolt piacokon, ínyencek tányérjain és japántól európáig a hypermarketek polcain.

Egy hete is cápahalászok hagytak hátra levágott fejeket maguk után, a felvásárlók és illegális halászok pedig járják a vizeket, az elmaradott településeket, értékesíthető portékák után. De ettől még az Arefihoz hasonló falvaknak nem lesz más jövője… A teknősök pedig várhatják közeli végüket. Ki a homokban hátra fordítva, ki még a lagúnák vizeiben úszkálva.

Több kérdés is lehet a történet végén. Minek kell változni, hogy a tenger tényleg védett legyen?


  • 0

Új év, új élet?

Új évi fogadalmak garmadán van túl az ember. De milyen az, amikor a természet érezteti nagyságát, erejét, amely pillanatok, órák alatt mindent megváltoztat, vagy eltöröl éppen? Milyen lehet úszni a nyílt tengeren, az áramlásban, elhagyottan? Milyen túl élni lélekvesztőn egy tengeri vihart? Milyen félni a lezuhanó kókuszdiók csapását? Milyen az, mikor a csillagos ég alatt a távolba, a holnapba tekintesz vakon? Mennyit érsz? Milyen kicsi vagy?

Tehetetlen vagy, de érzed: minden napon van mit megfogadni, megtenni. Csak hogy jobb legyen nekünk, a körülöttünk lévőknek, és ezáltal ennek a világnak. Nem csak most itt, az új évben, hanem az év minden napján és óráján. Nagy dolgokat tehetnél talán.
Mégsem tettél meg sok mindent. Mulasztásaid listája hosszas. Az Életed homokóráján a szemek peregnek, fogy az idő és annyi mindent meg kéne tenni még…

Állok csak a sötét mólón, meredek a távolba és töprengek a válaszokon. A kérdéseken. A jövőn. Mindenen. De az éjszaka hallgat, a csöndbe hullámok moraja rombol bele és a dzsungelből az éjszakai neszek jelzik azt, hogy nincs megállás, életünk megy tovább. Ha tudjuk a dolgunk benne, ha nem.

Mindenkinek tartalmas, szép új esztendőt! Karas, Indonézia, Raja Ampat, Birie sziget


  • 1

Mese vagy valóság?

Számomra minden az. Ahogy újdonság kutatni a Paradise reef titkai után. Mostanra végigmerültem ismert zátonyaink nagy részét, rengeteg gyönyörűséggel találkozva. Amit csak búvár kívánhat, az biztos itt rejtőzik. De mi van az ismeretlen vizek mélyén? Már csak a gondolat is misztikus és bizsergető. Valami olyan, mint a hetedik szoba a sárkány házában. A sárkány pedig mondá: mindenhova van bejárás, de az meg se forduljon a fejedben, hogy oda betedd a lábad, mert aztán halálnak halálával lakolsz érte! De hát a kíváncsiság örök, a felfedezéseket nem szabad elodázni, a zárt ajtókat nyitni kell.

Így elsőnek a Paradise reef kínálkozott a sorban. Házi felfedezőnk, és bázisalapító gazdánk, akitől származik a legenda erről a zátonyról: Paradicsomi – egy szóval. Bővebben érintetlen korall és halvilág és fantasztikum. Konkrétan: A nyílt vízen rejtőzik, 12-20 méteres tetővel, rajta pedig megtörve átrobog az óceán áramló tömege. Pont úgy is néz ki, mintha valami szörnyek laknának a mélyben: ha hajóval az ember erre jár, akkor kis forgók, örvények jelzik a vizek kavargását, a felszínre rajzolva a vonulat helyét. Ezt azonban másképp másszák, hiszen a víz alatt van. Ráadásul elég nagy területen terül el ahhoz, hogy négy merülés se adjon róla teljes képet. Maradjunk abban, hogy a helyiek tényleg hisznek a szörnyekben…

wobegong.jpgElső látogatás a sárkányhoz

Ellentétes áramlás, ami miatt jócskán eltérünk a GPS általi ugrási ponttól. Bija a helyi rangidős sámánkodik a vizet fürkészve majd vezényel ugrást. Csűrés lefele, a kevésbé éberek és lassúak vagy messze érnek a zátonytól, vagy éppen vakon süllyednek lefele. Hajszál híján a sodrás elviszi a bandát a kékbe. Egy meredély mellett haladunk a sodrással, korallok, halak, kavalkád: majd igazi express, úszni sem kell. A mélyben feltűnik egy trió, három sötét cápauszony kötelékben húz el mellettünk a periférián. Ezt a méretet már tisztelni kell. Pár blacktip no meg egy wobegong egészíti ki a cápalajstromot. A merülés végét egy sziklataréj határolja. Na innen fúj vissza a szembeáramlás, mint egy hópihét.

De mivel nem ez volt a terv, további kísérletek következnek.

“Read More”

Barlangi bújócska

Blogtár