Nightdive commando

  • 0

Nightdive commando

Éjszakai felderítő  merülés, ez lett volna a cél, másképp, némi feladattal fűszerezve. Az, hogy ez pont így alakult, de legkevésbé sem a tervek szerint, azt az élet hozta.

Első komplikációk: amikor megcsören a telefon és jön a neharagudj, nem érünk oda, másképp alakult. Mikor az utolsó cucc is az autób került, már csak ketten indultunk a bázisról. Nekünk mennünk kellett,mert Kemény Úr képviselt bennünk a tónál, aki mezítláb, búvárcuccal a hazatranszfer reményében bízott bennünk. Így maradtunk hárman a merülésre.Akkor, mikor legjobban dübörög a hőség és az ember elvermelné magát, mondjuk úgy 10 méter mélyre. Na búvárként ezt a lehetőséget nem is hagytuk volna függőben.

nightdive

Alig volt hét óra, mikor leparkoltunk. A porta arculata teljesen megváltozott, plusz pénztár pavilonok és számos fekete fehér biztonsági ember nyújtotta akadálypálya tette rázóssá a sima bejutást. Elsőre búvárcuccal mentünk neki a kordonnak. A fődákó (nagydarab, kopasz, megmondóember) modortalanul kitiltott jövő hétig minden búvártevékenységet a láthatóan induló Seefest ürügyén. Szerinte.

A merülés törlése nem opció. Ezt az egyet leszögeztük.

Második kör: bejutni a kempingbe. Nincs foglalásunk, tehát nem lehet.

Harmadik próba: más strand, bázis, mint merülési hely. negatív. Körbejártuk a tavat és a megfigyelés alapján nincs alkalamas szabad bejutás. Hacsak… (mindig van egy ilyen opció, de ezt nem publikálják a szakirodalomban, hiszen ezekből mindig lehet kalamajka)

A hacsak, este 10:22 volt, mikor vízbe értünk, csendben, puhán süllyedve el a sötét, sima tavon. Leírhatatlan érzés, az ismerős, ismeretlen izgalma. Ketten merültünk le, hogy a tavat hosszában végigúszva, végül is csakazértis a fesztivál területén jöjjünk kifelé – ami nekünk semmi értéket, élményt nem képviselt. (fura, egyre többször megy az ember szembe a tömeggel. Itt is, jönnek, fizetnek, kavarognak az emberek és költik a pénzt szükségtelen és felesleges módon – olyan dolgokra, amiket csak grimaszolva kerülgetünk majd kifelé.)

Nem mértük fel túl precízen a távolságot, sem a feladatot. Jelen esetben ez sok kockázattal nem járt, mindegy, hogy hol érünk partot, hiszen párhuzamosan haladunk majd vele, hosszú időn át. A ksi megszakításokkal megtett 77 perc merülési idő egyszerűen mézédes finom merülés volt. A langyos-hűs 4-9 méteres rétegekben úszva csukák, és hatalmas harcsák jelentették a mérföldköveket, a kisebb egységeket naphalak, sügerek és rákok képviselték. A legdurvább találkozás egy nagy vasstég alatt volt, ahol egy kapitális, morcos harcsa lakott. nem örült nekünk, az látszott a viselkedésén, de mi azért megnéztük.

Ahogy múlt az idő, lassan közelgett a tó vége és kezdtünk arra is gondolni, hogy találjuk meg Jasont a szállítót (akivé Kemény Úr vált a küldetés idejére). A Lorenz bázis előtt úsztunk ki, ahol jól esett egyet elnyújtózni. Bármilyen hihetetlen, a merülés annyira ideális volt, hogy maradt még száz bar minden palackban.

Jason ott volt. Sok ember, dodzsem és vásáros népek. Három securitis igyekezett felénk. A nyugdíjas korosztályt képviselték, udvariasan mosolyogtak szerelésünk láttán. “katonai búvárok” vigyorogtak. Mi is vigyorogtunk és fesztelenül kisétáltunk a parkolóhoz. Kivilágított zeneparádés szétszerelésre adódott alkalmunk. Az egészségügyi részelg mellett, akik azt hihették, hogy valószínűleg mi is a rendezvény biztosítói vagyunk.

 

 


  • 3

Dejavu

Amikor az ember azt hiszi, hogy már megtörtént… Nos, ilyen volt, amikor a lábam az (ismerős) fedélzetre tettem. Amnézia? Mintha már túra után lennék éreztem ahogy merülések emlékei kerültek a felszínre. Miközben felsejlettek a régi élmények, világosan tudtam, hogy a kaland csak most kezdődik. Reggel kifut a Miracle, irány Tiran, merülés ami csak belefér! Pont úgy átjárt az izgalom, mint azt a kis csapatot, akiket magammal hoztam.

sundeck.jpg

Első felindulásból film és szétszakadás lett az este. Nagybriefing, fütyülős welcome drink, ízletes vacsora nyitotta az estét. Még welcome drink, amit követően a csapat egyik fele elfáradt, másik inkább megelőzőleg elpihent. Jómagam Kisvörössel hurghada staffos korszakomból ismert ösvényeire léptem, begyűjtöttem a kézről-kézre járó holmijaimat, hogy elrendezzem a sorsukat.

A forradalommal beköszöntő egyiptomi demokrácia cseppet sem könnyíti meg a bürokráciát. Bizony, a kifutással csak reggeli után tudtunk nekivágni a tengernek. Első merülésre be is mutattuk a kis dentisteket. Más néven tisztogatóhal, ami belemegy a füledbe, ha meg kitátod a szádat, akkor fogkőeltávolítást is vállal. Na, én is odatartottam a fogsoromat, mire csak annyit mondott egyik búvárunk: ” ez tök gusztustalan” . Aztán meglepetésre is kényszerítettek a 17. percben: 100 bar című jelzés harsant fel. Nos, safari előnye: zodiaccal mentünk vissza, miután azért mindent megnéztünk, amit Fanous East tartogat. Majdnem. A delfinkíséret elmaradt. Amúgy megkaptuk a beszólást, miszerint csak puhányok jönnek vissza hajós merülésre potyafuvarral. (A puhány kifejezés helyett más jelzővel illettek, de ez most a gyerekbiztos tartalom.)

Innen aztán húztunk tovább, Abu Nuhasig meg sem álltunk. Carnatic expedíció előtt és után becsapódtak hozzánk a delfinek! A szüzek szerencséje megint, mert hogy mennyit kellett várnom erre a kis delfin showra? (cca. 23 évet és 2750 merülést, de nem baj) Bevallom, hogy karmikus eltiltás révén valószínű elkerültek eddig a delfinek, midőn készülékkel és kamerával merültem a kékségekben. Na most végre körbeúszkáltak, kacérkodtak, pörögtek, pózoltak a kamerának a vidám kis bohócok, hogy azt öröm volt nézni! Intelligens lényként pár perc előjáték után elúsztak, hogy mehessünk a roncsot megnézni.

carnatic.gif

Carnatic az kérem az “aranyos” hajó, szép fa gerendázata mint egy csontváz mellkasa, félig az oldalára fordulva fekszik búvárnak optimális mélységen. A zátony felőli oldala az igazán attraktív, sok-sok üveghallal és jól beúszható, több emeletnyi fedélközzel. Ezt jól ismerte egy másik csoport is, mert a “izraelita fejfedős” vezető klasszul előttünk surrant be a roncsba. Eléggé szinkronban voltunk ahhoz, hogy erőlködni kelljen, ne zavarjuk egymást, ne veszítsünk embereket, vagy szerezzünk magunk is túszokat.  Engem zavartak, így aztán a csoportot is. Nos, záróképként megint jöttek a delfinek, így vidám keretbe foglalták a pompás merülést. Kamerabiztos kézzel mindent felvettem!

Első nap révén, feljebb osontunk, ahol az Emperoros szafarihajó roncsa mellé kötöttünk. Jó kis áramlásban vágtunk neki a haladó brigáddal, hogy ne a szimpla éjszakai merülés sablont gyakoroljuk. Első pont: áramlás light – kezdők is szuszoghatnak címmel.  Én ugyan fényszínházat játszottam, hogy felhívjam a csapatom figyyelmét a briefingen hangoztatott okosságra. Itt egy kötél, ami a roncsra megy, úszás nélkül, kapaszkodó fogással gyerekjáték a merülés. Csapatom persze lelkesen áramlással szembe úszott – ha úszott egyáltalán – mert hogy nem közeledtek, az fix. Fogtam a kötelet és nem értettem, hogy ők most magukat szívatni jöttek, sportolni, vagy csak tőlem tartják magukat tűntetően távol. Nos, hogy az állóháborús helyzetet oldjam, elindultam a kötélen lefelé, amire ők is elmozdulással reagáltak. Valahogy a fenékhez közel ledolgozták a sodrás okozta hátrányt, így a roncsnál utol is értek. 29 méter. Tűzhal, lágykorall, pár sejtelmes fénykép. Irány a zátonyhoz vissza,m a hajó körüli körülnézés jegyében. Itt el is kellett köszönni az áramlásmerülés hőseitől, nekik erre már nem jutott levegő. Pedig a zátony megér egy jó körül nézést, hiszen éjszaka is csodás. Csak tűzhalakból van túljelentkezés, azaz az egy búvárlámpára jutó mennyiség többnyire három és öt közé tehető.

Aztán a túrát innen még folytatuk persze… és lesz póló is


Aktuális események:

OWD-kezdő búvártanfolyamok és tréning Szeptember 1-2 Vulkánfürdő
Szeptember 6-10 Pag
Neufelder See Szeptember 15-16
Feketenyék: Szeptember 29
Sharm’: Október 12-19
Szafari: 2019. április 14 Észak
Szafari: 2019 november 17 Dél

Barlangi bújócska

Blogtár