Neopremizáció

Neopremizáció

Amikor csoportváltás van, akkor az ember jó munka esetén szívélyes búcsút vesz a búvároktól, ott élmény, itt sikere a jól végzett munkának minden kézrázásban. Mi maradunk, jönnek újak. Az óramutató is körbejár. Aztán az óra meg üt, csak remélem, hogy a mienk nem, mikor most érkezik a Vezérkar, pár VIP vendég, meg sokan mások.
Ma szakítva némileg a hagyományokkal reptéren nem fogadtunk vendégeket, hanem kommandónk a külterület felé kanyarodott. Betekintettünk a neoprén ruhák szülőföldjére, azaz a hurghadai Maya gyárba, a cégnek egy tucat új ruhát elhozni. Mayaék az utóbbi években számos bázist ruháztak fel úgymond helyből, mindenféle extrém méretet is azonnal adva: hiszen nincs különbség rendelés és rendelés között.
A Deepdreams is ezekkel a ruhákkal dolgozik, amik elég strapabírónak mutatkoztak. Jó érzéssel sorjáztam végig a gyártási folyamatokon, ha pedig fényképezés nélkül akartam elmenni valaki mellett, akkor méltatlankodva integettek. Szabás, ragasztás, mandzsettaformázás, cippzárazás, varrás… Jó volt látni ezeket a folyamatokat, amik misztikusnak tűnnek, sőt elkeserítik azokat, akik szakadt ruhák birtokosai. Otthon nincsenek is meg a sablonok, szabóasztalok, meg a megfelelő ragasztóanyagok, nem beszélve a varróegységekről. Nos, jó pénzért helyben, akár egy napra javítanak a srácok, bármilyen komoly legyen is a hiba. Ha itt dolgoznék, akkor nekem is helyi ruhám lenne, az fix.
Szerény kis létszámú manufaktúrában készülnek a ruhák, no meg melléktermékek és kiegészítők. Amúgy is szörnyű feje van az embernek a búvárruhában, de ezt még lehet fokozni. Remélem sikerült most megmutatni mennyire. Ha valaki elvetemült rendelne, akkor kérem fej, arcméret megadásával mielőbb tegye 35 EUR súlyban mérve áldozatkészségét.

Jó volt látni az üzemet, új élmény, de Hurghada is kínálja a gegeket, napi anomáliákat. Azt hiszem, fogom kamerám, és nyakamba veszem a várost, hátha valami kameravégre kerül. A milliónyi, napi finom kis történet annyira az élet része, hogy nehéz még visszaidézni is őket, egyszerűen meg kell élni. Akkor usgyi – irány a város!