Brothers safari 7. – Utolsó mártózás

Brothers safari 7. – Utolsó mártózás

Hajnal, felsorakozunk, én rajzolom a vázlatot, meg lehet a legjobban is izgulok. Az egyetemes tájékoztató után átbeszéljük a csoporttal a tervet: Small Giftun Archway, drift. Az, hogy hogy smint egy sima drift lett belőle 36 méteres max. mélységgel egy teknőssel és két tanulsággal, az egy másik történet. Első tanulság: pontosan tudom, hogy hol kell ugrani legközelebb. Második: tudom, hogy a letörés szélén lévő pillér után már nem találni semmi, de semmi érdekeset, a plató függőleges falai lankásabbá válnak, nem tartogat érdekességet a mélység a következő 10 perces szakaszon. Legalábbis semmi nagyot: se hasadék, se üreg, se torony, se semmi. Néztem Google-n, Abu Ramada 1500 méter. Vagy radarral, vagy pár drift merüléssel azért kíváncsi lennék mi lakik ezen a vonalon itt lenn a víz alatt. Misztikus hely, több öreg profi nyugvóhelye, így aztán fellélegzek magam is, mikor ügyesen elérjük a reefet, emelkedünk, decozunk kifele, bár már semmi szükség rá, csak safety stop jut. A hajónál 2 giga nagy muréna úszkál 6 méteren, a túra végén nem lehet annyira érdekes, mert csak hárman figyelgetjük.

Innen kezdve gyorsak az események: reggeli, pakolás, fotózás, beállás: Hurghada. A program strand, mi meg Crashékkel kirongyoltunk a városba, bevallom csak mert dolgunk volt, én maradtam volna a strandprogramnál. Este csomagostul, félcsapattal újra ki, s miután kultúrséta keretében hazaköltöztem, irány a Hefti, halvacsora! Ez a kis étterem az utóbbi időben a törzshely ilyen tengeri lakmározásra, egyszerű, ahogy az árak is. Persze a kapuban kiderült, hogy sokan inkább beleolvadnak az éjszakai forgatagba, így ötösben maradtunk a lakomára, kicsit kesernyés szájjal. Az ízek kavalkádja ezt elsöpörte, vegyesben kértünk kalamárit, rántva, grillezve (utóbbi ínyencfalat), scampit vörös rizzsel, meg salátákat. Rettenetesen bezabáltunk, mindezt 190 LE (6300 FT) összértékben, csókolom a Macdonalcot! J

Innen meg ugorhat a történet, hiszen a vég az vég, több merülés nem lévén csak a visszaszámlálás ketyegett a hazautazóknak. Az meg elkerülhetetlenül megtörtént másnap. Csak ott ültem a reptéren a többi idegenvezetővel, a hirtelen bekövetkezett vége után, semmi dologgal, a safai millio emlékezetes pillanata rezgett bennem, a padló még hullámzott kicsit, a hőségben pedig a feszültség utolsó cseppei párologtak el belőlem.
Még egy hetem volt hazautazni, legsürgősebben pedig legalább egy napom aludni.