Boltolunk, merülünk
Category : Blogroll , Kerasub DC , Uncategorized
Mit mondjak, nincs unalom, ha felsorolom magamban a tennivalókat, eléggé hosszú listát kapok. A Kerasub Porta hét hónapi távollét után olyan képet festett, mintha a koboldok itt buliznának minden éjjel. Nem is találtam semmit hirtelen, azaz egy jó nagy rendrakás és leltár lóg a levegőben. Elsőre azért rendet vágtunk a káoszban, ahol elképesztő mennyiségű felszerelés várja a merüléseket. Mennyi jó búvárcucc ácsingózik búvár gazdára, mi?
Na ugyanerre, ugyanekkor döbbenhetett jó sok üzleti partnerem is, mert képviselőik szép sorban meg is jelentek. Elmondhatom, hogy több partner fordult meg júniusban az üzletben, mint vevő! Most jöhetne a nyüszögés, siránkozás, de nem! Én egyszerűen hiszem, hogy ha itt ki lehet próbálni felszereléseket, kikérve tapasztalatainkat, akkor jó vétel születik: mindenki a neki legmegfelelőbb felszereléshez jut. Mert ugye senki nem olyan gazdag, hogy vacakra dobálja ki a pénzét. Csókolom a multikat!
Na, az ügynökök látogatásából rendelés nem született: köszönöm, jól el vagyunk látva, nincs szükség több árukészletre, még ha a kísértés nagy is kollekciók berendelésére ami a végén a hétszámjegyet is elérné. Én lennék a legboldogabb, ilyen havi forgalmaktól. Na de akkor mi a biznisz, mi az áthidaló megoldás, hogyan lehet prezentálni a legújabb típusokat? Hát a partneri viszony! Urak, hölgyek, ha valaki nagyon körül akar nézni és mindent de mindent felpróbálni, akkor partnereinknél meg lehet azt tenni. Ehhez jár a kedvezményre jogosító kártya ami legalább 10% kedvezményt jelent. Ez a vásárlási kedvezmény természetesen üzletünkben, helyben is jár minden tanfolyam mellé. Ha valaki nem akar velünk-tőlünk vásárolni: akkor sorry. Ha valaki tud jobb vételt – árat, akkor meg azért szóljon. (mert ma ilyen is lehet ám, hogy nagyker ár alatt valami polcra kerül. Én is tudok pár kiárusításos sztorit, de mint mondtam polcokra nem fér a holmi…)
Tehát elégedett vagyok – lehetnék inkább csak – mert a bolt jó. Lenne mit kihozni a kapacitásból. Ezen ponton jön a marketing. Illetve nem jön. Megvallom frankón, hogy belefáradtam abba, hogy a pusztába kiabálok, ahol semmi visszhang. Tudom, hogy kampányolni kéne, telefonálgatni, üzengetni, de valahogy nem érzem hozzám méltónak ezeket a módszereket. Más kérdés, hogy oktatni, szervezni szeretek, de az már akkor jön amikor már van érdeklődés. Bevallhatom, hogy ez hiúsági kérdés is: elvárom hogy keressenek azok, akik igazán búvárkodni akarnak. – szerencsére vannak azért, akik akarnak – és velem.
Ezért aztán szép csendben, mintegy meglepetés programként az idei első nyíltvizi merülésekre kerítünk sort a hét végén, azaz szombat-vasárnap-hétfő!? keretében! Igaz, jómagam elkényeztetődtem a harminc fokos vízhőmérsékleten hajszolt csodáktól, de most visszakanyarodtunk a „hagyományokhoz”: Graz, Neufelder See. A régi kerékvágás szerint kikerült a falra: lesz Adria is, de ez már programajánló c. fejezet. Azért amin napi szinten sokat gondolkodom az az ősz, – nem Vörös tenger – illetve élet a nyár után című témakörök. Totál fikció. Apropó sci-fi!
Galaktika magazin: június, megvan? Nagyon franyó kis storyk voltak benne, meg sajnos egy Belga CD is mellékletként. Belehallgattam. Nem vagyok egy mimóza, de fintorogva mérlegeltem a szuperprodukció értékét, eszembe jutott pár klasszikus zeneszerző, rockbanda, stb. és egyszerűen a kukába iktattam, oda ahova való. Na, ez marketing 2010, ami inkább prostitúció. Durva.
