Day off – Ras Mohammad

Day off – Ras Mohammad

Este fél hat. Telefon elő, azonnal tárcsázok. Második hívásom: – Öregem, holnap nem mész merülni! – mondom Balagenak. – Off vagyok, szabad, kitalálunk valami kis helyi megmozdulást! Már kihúzattalak a holnapi merülésből!

Ugyan nem tudtam, örül-e neki, de hát hajrá, irány akkor a szárazföld, fogjunk taxit és korán menjünk ki Ras Mohammedre. Valahogy mindig csak hajóval lett megnézve, ahonnan irigyekedve néztem a minket irigykedve néző bámészkodókat a Shark observarory kimagasló ormán. Most a túloldalról fedezzük fel a terepet.

Egy: taxisokkal alkudni nem szórakozás, még olyan kultúrált, türelmes úriembereknek sem, mint jómagunk.

Kettő: a kívánt tour operátori árat még arab kulcsszavak alkalmazásával sem sikerült elérni.

Három: kifogtuk a legsavanyúbb képű, legfanyarabb sofőrt, akit a rendőri szervek sem igen toleráltak. Lásd egyes pont, próbáljuk kézben tartani az embert.

Alig negyedórányira a várostól, giccses körforgalom, bejárat a parkhoz, avagy négy, ronda, élénk piros torkú delfin szobor ágaskodik a magukat fotóztató turistáknak. Belépőt fizetünk az unott hivatalnoknak. Út a semmibe, pont, mint az Istria parkban: lakatlan félsziget, senki földje. Vagy tíz percig álltunk, mire egy agilis, civil rendőr, Nike feliratos pisztolytáskával beszáll a kocsiba. Nézegette, simogatta a műszőrel borított műszerfalat, megjegyzést tett az ablakmosó makulátlan kapcsolójára, majd nagyon kedélyes társalgásba merült a sofőrrel, a kenőpénzt illetően. Rendőri önsegélyező egylet, a’la Egyipt. Megegyeznek, a rendszám mellé kis jel kerül a nagy füzetbe: visszafele fizetni kell.

Valószínű, hogy sofőrünk kissé morcos, 130-cal száguldunk a kihalt, holdbéli tájon. Cél a mangrove csatorna, a kilátó pont és egy jó kis fürdés! Azért egy köztes ponton elkérik a vezető öngyújtóját a posztoló katonák. Mi sem vidítjuk fel a srácot, mikor mutogatunk hol kéne megállni, hogy lefotózzuk a mangróvést. Ferdi szerint Napaq parkban van a legészakibb természetes mangrove erdő, ami innen alig ötven kilométer. Itt Ras Mohammeden csak pár cserje kapaszkodik a sós koralltáblába gyökeret verve, de van. Ez a mangrove csatorna különleges: gyakorlatilag édesvíz nélkül, a legmostohább, extrém sótartalommal dacolnak a növények, a túlélés csodái. Van más szárazságtűrő növény is a félszigeten, ami vagy a homokdűnéket köti meg, vagy sós mélyedések peremén szikkad. Nedvességet vagy a talajból, vagy a levegőből nyernek – hihetetlenül szélsőséges körülményeket túlélve. Hasznos növények, amiket a beduinok jól ismernek; gyógyító erejüket használják is a mindennapi életben.

Ami elég sivár erre felé. Izzik a száraz levegő, káromkodik a sofőr, én szememet ráncolom szigorúan, de megyünk a kilátóhoz. Valószínű úgy képzelte az uraság, hogy a homokos strandon bámészkodik majd nézegetve a nekivetkőzött turistákat. Kanyargunk vagy tíz percet, majd a Main Beachnél leparkol. Innen másfél órás expedíció, szabadprogram, ennyi elvileg elég lesz a mókához, hogy ne égjünk szénné a napon.

Azt nem lehet mondani, hogy erre a madár sem jár. Gémforma nagy szárnyasok kőröznek az egyik domb felett, a közelben meg egy nagy halászsas lebeg fenségesen. Hatalmas teleobjektívekkel céloz egy francia fotós csapat, de mivel közvetlen a fejünk felett száll, jól látjuk nagy busa fejét, ránk kacsint, elrepül. Kockányi bagolyfeje van inkább, mint sas. Persze egy bagoly ezt kikéri magának: kockafejű a jó édes…

A kilátás pompázatos: mélykék a tenger, több száz méter mély.
Hajók szántják minden irányból, látni Shark Yolanda tetején megtörni a hullámokat, snorkelesek úsznak alattunk.

A korall teteje színes, igéző, kedvem lenne úszni egyet már most, főleg, ha nem tartana vissza a kilátás. Fél órát biztos eltöltünk bámészkodva, gyönyörű a hely. Majd learaszolunk a strandra, ahol egy kis hasadékot koptattak ki a turisták, azaz egy kis sziklaszoroson lehet a nyílt vizet elérni. Itt már nincs letörhető korall, biztonságosan ki lehet sétálni mezítláb, a fal függőlegesen szalad lefele. Emlék ugrik be, itt ugrottam már hajóról, előszőr a 2003as miniszafarin.  Most a másik oldalról nézhetek körül: a bejárat alatt barlang ásít, fények táncolnak benn. Lenne kijárata? Alagút, aminek a tetején ablak van, itt lehetne kiúszni a mennyezeten? Megnézem a lehetőségeket mindkét irányból, majd persze, hogy bevállalom: méretes, nagyon tágas alagútról van szó, sietség nélkül, jól körülnézve, biztosan úszom meg kétszer is. Imádom a korallban futó alagutakat, a tágas terekben táncoló, imbolygó fényeket. Már ezért megérte eljönni.

Visszaút: 10 LE az önsegélyezőknek, sofőr visszerzi az öngyújtót, majd morcosan elválunk. Szieszta, avagy alvás déutánig, amikor is kimegyünk még Ras Kathie-re egy esti fürdőzésre.

Mit lehet tenni még? Végre sor kerül az üveg Bakakrdi elpukkantására Zoliéknál, majd még a Pub-ba is be kell nézni, ahol kollégáim gyűlnek búcsúpartira. Még hogy Sharmban nincs élet…