Bal lábas nap
Category : Egyiptom , Karas diving blog , Uncategorized
| Majdnem kifogástalan, szép és értékes nap volt. Tetemes veszteségekkel és töprengésre való okokkal. Reggel még jókedvűen, klappul startolt a nap, jó szélben futott ki a hajó, hétágra sütő napfényben szerelve össze pedánsan a fényképezőt. Az első merülés Abu Ramada, rendelésre fotózok. Születnek is a képek, szépek, ússzuk a kört, fogy a levegő. A hajó alatt hatalmas murénával úszunk, megállok fotózni, majd pörgés: levegőtlenek fel, maradék vissza a murcsihoz. Nekifekszem szó szerint a fotózásnak, a víz sajna opálos, erősen felkevert mindenhol, kis látótávval. így remeket fotózni nem sikerül, pedig hirtelen két óriás muréna pózol a keresőben. Csak kígyóznak előttem, egyikük elúszik a hasam alatt, megy egy kört, újra pózol, én meg elfelejtek lélegezni is néha. Hihetetlen arcok, és egyikük esküszöm portfoliót készíttet velem, mert tucatnyi pózba vágja magát. Azt is lefelejtem, hogy elveszett reggel a mobil telefonom. De hát egyben vagyok, jól vagyok, murénát fotózok lelkesen, mi baj is lenne? .  . Ennek szellemében ugrok délután megint. Csapatom bemerülésére kattintok egyet még két méteren, és nyugtázom, hogy gépem vízhatlan. Mindig ezt teszem bemerülés előtt, főleg, ha elemet cseréltem már a gépben. Nos, ezúttal megint lepergett előttem az akváriumeffekt: kis víz lötyög benn, reflexből emelkedem, emelem a gépet, tempó, tempó, és egyszer csak felszökken a víz a tokban magasra. Kaputt! Vége a fényképezének, gondolom, azért kiengedem a vizet a tokból, kiadom a gépet, és cserbenhagyott csapatom után merülök. Egyben vagyok, jól vagyok, mindenki hasonképp, nagy baleset nem történt. Azért mar az ideg, és Abu Ramada keleti oldalát veszem célba, lapátolunk. 24 perc oda, 24 vissza, emberem octopus díjasként kapaszkodik belém a végén, persze elérjük stabilan a hajót, bár a cave formációs célt nem értük el, a távolság révén. Búváraim kifekszenek, én meg kamerám romjai fölé borulok. Nem értem mi volt a hiba. .  |
