Franz Joseph expedíció

Franz Joseph expedíció

Pedzegetik már honfitársaink a Franz Josepf hadihajó merülését, ami sajna a horvát partokhoz van közelebb. Rossz oldalon állok – tudatosult bennem, a Submarine magazin aktuális cikkét olvasva. Eszerint minden érdekelt lassan megfordul a roncson, csak én maradok ki mindig. Fonák ügy. Fricska. Hiszen a határ Negro felőli oldalán pár száz méterre húzunk el nap mint nap kis búvárhajónkkal a betevő merülések felé. Azonban most kommandónk csatlakozott a négy napos Franz Joseph expedícíóhoz. Külső, független búvárként és megfigyelőként, Dragan, Füge no meg osztrák magánzók társaságában. Jelentem, merülés letudva!

Császári és Királyi Haditengerészet története
Cirkálók
SMS KAISER FRANZ JOSEPH

A kapituláció után immár francia flottához csatolt hajó hadizsákmánnyal zsúfolásig megrakodva az öböl bejáratánál várakozott. A hajó elsüllyedését a viharos éjszakának tulajdonítják, de legendák keringenek arról, hogy a monarchia tengerészei tudatosan süllyesztették el a hajót, mintegy kétszáz méterre a mai horvát Prevlaka félsziget keleti partja közelében 1919 október 17-én éjjel.

A hajó közel 45 méter mélyen fekszik, melyet 1922-ben holland specialisták, majd 1967-ben Jugoszláv búvárok emeltek ki részben. Eltávolították a fegyverzetet,lövegtornyokat (két hajóágyú Cetinjében kiállításra került), lőszereket. Alaposan feltárták a hajót. Ma az évek óta háborítatlan, szivacsokkal benőtt horgászzsinórokkal átszőtt roncs, oldalára dőlve fogadja a búvárokat. Mint a mostani kivételes expedíciót is. Én csak hat évet készültem erre a merülésre – amely csak néhányaknak adatott meg.

A lényeg: ott voltunk, ültünk Prevlaka partján, vártuk a hajót. Hogy végezzen az első csoport az expeíciós mag. Merüléstervezés fapados: max mélység legyen 40 méter, max 20 percet lehetünk lenn, aztán kidekózunk. Max mélységen végig szambázi nem kötelező, levegő 100 bar nál fordulás annál inkább. Nálam 15 literes palack, társaknál 18 liter, új Bare szárazrucim tesztelése, meg kamera hozzá.

Osztrák kollégák (monarchia retro mi?) kicsit komolyabban, ki argonnal táplált száraz ruhában, ki két erősebb nitrox stage palackkal, dupla palack trimixxel komponált nehézfegyverzettel merül. Technikai merülés, mi?

Tik-tak! Megy az idő, hosszúra nyúlik a várakozás. Van idő honfitársakkal pár szót váltani, napozni, leégni, majd aggódni, hogy beborult az idő – páholyól nézzük az öböl túlfelét: Hercegnoviban dúl az égiháború, locsog az eső. Szóval várunk vagy három órát. Aztán merülünk.

Mondjuk ki: csak mi merülünk. A magyar csapat duzzogva elvonult, nemá’ hogy őket szívassa valaki is, mi az, hogy ennyit kell várni?! Nos, relatív történet, nem is olyan sok három óra hat évhez képest.  Mosolygok, mikor kifutunk: tényleg vártam erre. Gyorsan futó percek a készülődésé míg vízbe érünk, aztán lemerülünk. Hát, a rutin megvan, de olyan, mintha távolról irányítanám magam, a testem idegenként viselkedik, esetlenül, késve reagál a helyzetre, a kamera sem találja a témát. Ez kérem negyven méter, nitrogénmámoros homályban. A látótáv közepes, nem nevezhető attraktívnak, a lámpák fénycsóvát vetítenek a zavaros vízre. Végigúszunk a roncs mentén, rácsodálkozunk az ép árbócokra, amin sárga kéményszivacstelepek nyújtóznak a felszín felé. Hajóorr: mindkét horgony felvonva. Torpedóvető csőnél gyönyörű tiszta a víz, itt időzünk is kicsit. Húzunk vissza, a roncs fölött, már ketyeg a decoszámláló. Nyolc percet kapunk, potom 40 percnél végezhetünk is a merüléssel, levegő is marad vastagon.

Másnap délután időre érkezünk, mire az első turnus végez. Majdnem kapkodni kényszerülünk a beszállással, csak ránk vár a hajó. Dragan kezeli a köteleket, majd kijelenti határozottan, hogy mi vagyunk az utolsók, mi majd eloldjuk a köteleket. Búvárok elindulnak, mi várunk. MVP: (Más Valaki Problémája) de szakmailag nem hagy nyugodni a bennem motoszkáló kérdés. Most akkor hogyan is lesz a feljövetel biztosítva? Mi a merülési terv? Ki a vezető? Ki hogyan, mennyit merül? És persze intő jel: kolléga öt perc merülés után visszajön az ólmaiért… Nos, ez tényleg egy komoly szakmai expedíció, vagy csak befizetős balhé? Hát, alkalmazhatnák a szervezők a nagykönyv ide vonatkozó részét az fix.

Most a roncs orránál merülünk le, levágjuk a bóját, majd a tatig úszunk, Dragan azt is leoldja, aztán feljövünk. Ez a terv. Merülés filmen, kis beúszás a tágas fedélzetközbe, harc a horgászzsinórokkal, semmi speciális. Részletek filmen. 🙂 Emelkedés: öt perc deco, kis biztonság, 35 perc és fenn vagyunk. Hajó a horizonton. Egy deco bója mellettünk. Dragan ránéz a srácra, majd jelent: egyedül van, kesztyű nélkül, még hat percet számol vissza a Suunto neki. Hát várunk vagy tíz percet, mire a hajó értünk jön. Emberünket keresték a bója végén, szóval csak a felbukkanása után észlelték. Sas szemük van, na.

Aztán csak állunk a parton, mi meg a cuccaink. Érzés: kevés. Jó volt. Nitrogénszemcsés, idegen emlékszilánkok, melyek tapasztalásától egy órányira se vagyunk. Nyáron pedig csak pár száz méterre, mikor elhaladunk mellette. Franz Joseph hadihajó roncsa a tilosban nyugszik, nem merülhető. De eljön majd a nap, mire a változik annyit a világ, hogy majd mindenki merülhet ennél a roncsnál is. Én hiszek benne.

Addig is: Montenegro 2009 szezon tervezve!