November rain, avagy Silo Advanced

  • 0

November rain, avagy Silo Advanced

Sutba dobtuk az összes időjárási elemzést, ami novemberben azért nem a legbölcsebb dolog, ha az ember az Adriára indul búvárkodni. De hát, ha egyszer pezsgett bennünk a merülés utáni vágy és azt csak az eszetlen optimizmus überelete, ráadásul hatszoros kiszerelésben, akkor menni kell. A szükséges készségek tehát Gömbi, Sumi, Vasiati, Beni, Zénó és Karas formájában valósították meg a Silo – Peltasatis – Roncsexpedíció búvártúrát.

Ha Silo, akkor Neptun, ha ismerős, akkor Szarka Géza aki keretet adhat a projektnek. Persze nem lehet mindenki kőkemény, neoprénben merülő fóka, így én spec száraz ruhában szárazon próbálom megúszni a merüléseket, Zénó pedig a Divelab-os szkafanderének tart mélységi próbát. Tehát többi hősünk neoprénben áll helyt.

silo_surface.jpg

Az idő ugyan eső utáni esőre álló, azaz szakaszosan fürdető November Rain, már merülés előtt van alkalmunk ázni kicsit. Az első merülés egyben checkdive a Silói roncs. Szakmailag a bevállalós Advanced Diver kiképzésbe illik, hangsúlyozva a „na most látjátok, miért fontos a checkdive” mondandót. Pontosan el lett magyarázva, hogy az üdvös kivétel szemlélteti, hogy miért NEM ugrunk hát checkdive gyanánt egy szép mély hajóroncsot csoportos felállásban. Röviden magyarázva: mert a komplikációk első merüléskor adódhatnak a felszerelésből adódóan, amiket idő korrigálni, illetve az emberi faktor sem az a fajta, hogy a hétköznapok rutinjából kiszakadva harminc méteren kolbászolhasson profin, mintha ez lenne a rendszeres napi rutin része.

Bevállaltuk. A kis hajón magunk elé engedtük a másik magyar csapatot, majd elkezdtük a besúlyozást, ami igazolta, hogy érett a banda a haladó fokra. Alig 10 perc alatt , rendezetten merülve az árbockosár magasságából ereszkedtünk a sűrű halrajokon keresztül a roncsra.

“Read More”

  • 3

Dejavu

Amikor az ember azt hiszi, hogy már megtörtént… Nos, ilyen volt, amikor a lábam az (ismerős) fedélzetre tettem. Amnézia? Mintha már túra után lennék éreztem ahogy merülések emlékei kerültek a felszínre. Miközben felsejlettek a régi élmények, világosan tudtam, hogy a kaland csak most kezdődik. Reggel kifut a Miracle, irány Tiran, merülés ami csak belefér! Pont úgy átjárt az izgalom, mint azt a kis csapatot, akiket magammal hoztam.

sundeck.jpg

Első felindulásból film és szétszakadás lett az este. Nagybriefing, fütyülős welcome drink, ízletes vacsora nyitotta az estét. Még welcome drink, amit követően a csapat egyik fele elfáradt, másik inkább megelőzőleg elpihent. Jómagam Kisvörössel hurghada staffos korszakomból ismert ösvényeire léptem, begyűjtöttem a kézről-kézre járó holmijaimat, hogy elrendezzem a sorsukat.

A forradalommal beköszöntő egyiptomi demokrácia cseppet sem könnyíti meg a bürokráciát. Bizony, a kifutással csak reggeli után tudtunk nekivágni a tengernek. Első merülésre be is mutattuk a kis dentisteket. Más néven tisztogatóhal, ami belemegy a füledbe, ha meg kitátod a szádat, akkor fogkőeltávolítást is vállal. Na, én is odatartottam a fogsoromat, mire csak annyit mondott egyik búvárunk: ” ez tök gusztustalan” . Aztán meglepetésre is kényszerítettek a 17. percben: 100 bar című jelzés harsant fel. Nos, safari előnye: zodiaccal mentünk vissza, miután azért mindent megnéztünk, amit Fanous East tartogat. Majdnem. A delfinkíséret elmaradt. Amúgy megkaptuk a beszólást, miszerint csak puhányok jönnek vissza hajós merülésre potyafuvarral. (A puhány kifejezés helyett más jelzővel illettek, de ez most a gyerekbiztos tartalom.)

Innen aztán húztunk tovább, Abu Nuhasig meg sem álltunk. Carnatic expedíció előtt és után becsapódtak hozzánk a delfinek! A szüzek szerencséje megint, mert hogy mennyit kellett várnom erre a kis delfin showra? (cca. 23 évet és 2750 merülést, de nem baj) Bevallom, hogy karmikus eltiltás révén valószínű elkerültek eddig a delfinek, midőn készülékkel és kamerával merültem a kékségekben. Na most végre körbeúszkáltak, kacérkodtak, pörögtek, pózoltak a kamerának a vidám kis bohócok, hogy azt öröm volt nézni! Intelligens lényként pár perc előjáték után elúsztak, hogy mehessünk a roncsot megnézni.

carnatic.gif

Carnatic az kérem az “aranyos” hajó, szép fa gerendázata mint egy csontváz mellkasa, félig az oldalára fordulva fekszik búvárnak optimális mélységen. A zátony felőli oldala az igazán attraktív, sok-sok üveghallal és jól beúszható, több emeletnyi fedélközzel. Ezt jól ismerte egy másik csoport is, mert a “izraelita fejfedős” vezető klasszul előttünk surrant be a roncsba. Eléggé szinkronban voltunk ahhoz, hogy erőlködni kelljen, ne zavarjuk egymást, ne veszítsünk embereket, vagy szerezzünk magunk is túszokat.  Engem zavartak, így aztán a csoportot is. Nos, záróképként megint jöttek a delfinek, így vidám keretbe foglalták a pompás merülést. Kamerabiztos kézzel mindent felvettem!

Első nap révén, feljebb osontunk, ahol az Emperoros szafarihajó roncsa mellé kötöttünk. Jó kis áramlásban vágtunk neki a haladó brigáddal, hogy ne a szimpla éjszakai merülés sablont gyakoroljuk. Első pont: áramlás light – kezdők is szuszoghatnak címmel.  Én ugyan fényszínházat játszottam, hogy felhívjam a csapatom figyyelmét a briefingen hangoztatott okosságra. Itt egy kötél, ami a roncsra megy, úszás nélkül, kapaszkodó fogással gyerekjáték a merülés. Csapatom persze lelkesen áramlással szembe úszott – ha úszott egyáltalán – mert hogy nem közeledtek, az fix. Fogtam a kötelet és nem értettem, hogy ők most magukat szívatni jöttek, sportolni, vagy csak tőlem tartják magukat tűntetően távol. Nos, hogy az állóháborús helyzetet oldjam, elindultam a kötélen lefelé, amire ők is elmozdulással reagáltak. Valahogy a fenékhez közel ledolgozták a sodrás okozta hátrányt, így a roncsnál utol is értek. 29 méter. Tűzhal, lágykorall, pár sejtelmes fénykép. Irány a zátonyhoz vissza,m a hajó körüli körülnézés jegyében. Itt el is kellett köszönni az áramlásmerülés hőseitől, nekik erre már nem jutott levegő. Pedig a zátony megér egy jó körül nézést, hiszen éjszaka is csodás. Csak tűzhalakból van túljelentkezés, azaz az egy búvárlámpára jutó mennyiség többnyire három és öt közé tehető.

Aztán a túrát innen még folytatuk persze… és lesz póló is


  • 0

Manta close

Nyugodtan nevezzetek szadistának, hogy télvíz idején, lábam a langyos óceánba lógatva mantalesről írogatok. Ugyan rá kellett készülni, megvárni míg elülnek a hullámok, de a december 31-es paraméterek, mint tükör vízfelszín no meg a csoportokban cuppogó manták a látóhatárig összeállt megint. Annyi tupír volt a dologban, hogy húsz delfin hátának a formája vált el az amúgy hetykén kivillanó manta uszonyoktól. Velük az össz ineraktív kaland az volt, hogy a hajó orránál siklottak pár futamot. Szórakoztak velünk, mint gladiátorok a nekikergült bikával. Ezzel azért nagy örömet szereztek valljuk be, mosolyból a delfiné nagyágyú. Sajna semmi többet nem villantottak, ahogy megállt a hajó, lebuktak a mélybe tüntetően nem kérve társaságunkból. Mondják, ezek ilyenek, nem a pofánkkal volt bajuk.

Jól indult a story. Bija vezette három román búvár volt a fő zsűribizottsága a mai mutatványnak. egy kettő három, go! – hátrabukfenc. Drift, sekély korallkerteken és mezőkön át, számolatlanul csak jönnek keresztül utunkon a manták, pár sasrája, meg járőröz néhány merészebb black tip. Közben pedig a távolban delfinek csacsognak. Hiába fohászkodom, nem adják fel a félénkséget, ők nem közelednek.

manta_close.jpg

Merülések között snorkel mantákkal. Amit ők csípnek, az minket: érezni, ahogy az ember beleúszik a sűrű planktonba. Valahogy a víz felszínének a felső rétegében jött össze a sűrűje, mint valami savanyú-csípős kínai leves. Persze a melegtől bepárásodik a kamera, homályba burkolva a képbe rögzített élmény valós kontúrjait. A felszínen még hallgatjuk a hangversenyt, aztán megmerüljük a P47D repülőgép roncsát. Teknősök, óriáskagylók, krokodilhal, meg sok egyéb korallkütyü. Hova soroljam? A zsűri így is max pontszámot ad. (Anyukám meg csuklik… sicc!)


  • 0

Franz Joseph expedíció

Pedzegetik már honfitársaink a Franz Josepf hadihajó merülését, ami sajna a horvát partokhoz van közelebb. Rossz oldalon állok – tudatosult bennem, a Submarine magazin aktuális cikkét olvasva. Eszerint minden érdekelt lassan megfordul a roncson, csak én maradok ki mindig. Fonák ügy. Fricska. Hiszen a határ Negro felőli oldalán pár száz méterre húzunk el nap mint nap kis búvárhajónkkal a betevő merülések felé. Azonban most kommandónk csatlakozott a négy napos Franz Joseph expedícíóhoz. Külső, független búvárként és megfigyelőként, Dragan, Füge no meg osztrák magánzók társaságában. Jelentem, merülés letudva!SMS_Kaiser_Franz.jpg

Császári és Királyi Haditengerészet története
Cirkálók

SMS KAISER FRANZ JOSEPH

A kapituláció után immár francia flottához csatolt hajó hadizsákmánnyal zsúfolásig megrakodva az öböl bejáratánál várakozott. A hajó elsüllyedését a viharos éjszakának tulajdonítják, de legendák keringenek arról, hogy a monarchia tengerészei tudatosan süllyesztették el a hajót, mintegy kétszáz méterre a mai horvát Prevlaka félsziget keleti partja közelében 1919 október 17-én éjjel.

A hajó közel 45 méter mélyen fekszik, melyet 1922-ben holland specialisták, majd 1967-ben Jugoszláv búvárok emeltek ki részben. Eltávolították a fegyverzetet,lövegtornyokat (két hajóágyú Cetinjében kiállításra került), lőszereket. Alaposan feltárták a hajót. Ma az évek óta háborítatlan, szivacsokkal benőtt horgászzsinórokkal átszőtt roncs, oldalára dőlve fogadja a búvárokat. Mint a mostani kivételes expedíciót is. Én csak hat évet készültem erre a merülésre – amely csak néhányaknak adatott meg.

“Read More”

Barlangi bújócska

Blogtár