Mese vagy valóság?
Category : Karas diving blog , Papua Paradise , Uncategorized
Számomra minden az. Ahogy újdonság kutatni a Paradise reef titkai után. Mostanra végigmerültem ismert zátonyaink nagy részét, rengeteg gyönyörűséggel találkozva. Amit csak búvár kívánhat, az biztos itt rejtőzik. De mi van az ismeretlen vizek mélyén? Már csak a gondolat is misztikus és bizsergető. Valami olyan, mint a hetedik szoba a sárkány házában. A sárkány pedig mondá: mindenhova van bejárás, de az meg se forduljon a fejedben, hogy oda betedd a lábad, mert aztán halálnak halálával lakolsz érte! De hát a kíváncsiság örök, a felfedezéseket nem szabad elodázni, a zárt ajtókat nyitni kell.
Így elsőnek a Paradise reef kínálkozott a sorban. Házi felfedezőnk, és bázisalapító gazdánk, akitől származik a legenda erről a zátonyról: Paradicsomi – egy szóval. Bővebben érintetlen korall és halvilág és fantasztikum. Konkrétan: A nyílt vízen rejtőzik, 12-20 méteres tetővel, rajta pedig megtörve átrobog az óceán áramló tömege. Pont úgy is néz ki, mintha valami szörnyek laknának a mélyben: ha hajóval az ember erre jár, akkor kis forgók, örvények jelzik a vizek kavargását, a felszínre rajzolva a vonulat helyét. Ezt azonban másképp másszák, hiszen a víz alatt van. Ráadásul elég nagy területen terül el ahhoz, hogy négy merülés se adjon róla teljes képet. Maradjunk abban, hogy a helyiek tényleg hisznek a szörnyekben…
Első látogatás a sárkányhoz
Ellentétes áramlás, ami miatt jócskán eltérünk a GPS általi ugrási ponttól. Bija a helyi rangidős sámánkodik a vizet fürkészve majd vezényel ugrást. Csűrés lefele, a kevésbé éberek és lassúak vagy messze érnek a zátonytól, vagy éppen vakon süllyednek lefele. Hajszál híján a sodrás elviszi a bandát a kékbe. Egy meredély mellett haladunk a sodrással, korallok, halak, kavalkád: majd igazi express, úszni sem kell. A mélyben feltűnik egy trió, három sötét cápauszony kötelékben húz el mellettünk a periférián. Ezt a méretet már tisztelni kell. Pár blacktip no meg egy wobegong egészíti ki a cápalajstromot. A merülés végét egy sziklataréj határolja. Na innen fúj vissza a szembeáramlás, mint egy hópihét.
De mivel nem ez volt a terv, további kísérletek következnek.
Második menet
Egy szép, átlagos, derűs nap reggelén extrém beállítottságú vendégünkkel és egy vezetővel rámerültünk. Ijedten bucskázva kaptuk el a robogó vízfeneket, de oldalra nézni nem mertünk: a víz alákap a maszknak, azt próbálja letépni az arcról. Nincs sok választás, egyik kapaszkodóról a másikra sodródunk, használjuk az áramláskampót, meg a szabad kezünk is. Ez a merülés igazán sodró erejű. Egészen egy kavicsos, kopasz sávig sodor. Itt hosszan tekintgetünk körbe, majd bevégezzük megadóan egy bójalövéssel. Az áramlás elragad, a titok megmarad.
Harmadik rund
Szavakba öntve: a GPS koordinátát, a helyes áramlást és a legendákban élő érintetlen koralvilágot keressük. Ehhez a második 20 méteres átjárón balra kell fordulni. Tiszta. Deepstart, azaz öt méteren szemkontakt és csűrés a padozat felé, le korallokhoz. Lobogás, szorítja az ember a kapaszkodóvasat. Kötelékben araszolunk lefelé, keresve a párhuzamos áramlást a reeffel, mert fentebb átfolyik rajt keresztben a víz. Csodásan a terv szerint megyünk, itinert tartva, bevágunk a második csatornán. Aztán átdriftelünk a 13-15 méteres taréjon. Jön az ismert kopasz hát, haladunk párhuzamosan a szélén, belefutunk egy kisebb alvó white tip cápába, egy bambuszcápa is akad, de a víz csak visz tovább.
Elnyeljük a levegő nagy részét, bója felküld, drift át a kopasz mező fölött. A kavicsos gleccser feelingen túl megnyerő koralltömbök hívogatnak. Öt méteren piyeregve integetek búcsút nekik, valószínű ez lenne a merülés érdemi része. Meg van a titok fejtve?
Negyedik rugaszkodás
Koordináta stimmel, ugrás áramláshoz igazítva. Optimális körülmények, forgatókönyv a hármashoz hasonló. Rá a hátságra, igaz kicsit rézsúton visz az áramlás, de szerintem jó helyre érkezünk. Kopasz hátság, kavicsok sivár görgetege körbe, a tervben meg homokszemek csikorognak a fogaskerekek között. Valahogy nem a koralltömbök közé teleportálunk. Az édesanyját az áramlásnak hát! Kész! Paradise story felfüggeszt, amíg valaki meg nem mutatja, itt mi keresnivalónk van.
Értékelés: nagyon nagy a reef, nagyon brutál és mindezen kísérletek csak bizonyítják, van mit keresni, a kivitelezésen csiszolni. De a régió más meglepetést is tartogat, hiszen közben bemerültünk egy tutti helyet, illetve találtunk egy Paradise klónt. De ez nem minden, csak ez eleje. Mert ez itt Indonézia, Raja Ampat, Pápua Paradise, meg az alig érintett valóság. Folyt. Köv. 🙂
1 Comment
Lődy Annamária
2010-01-07 at 11:49 amSzia Karesz!
Kétszer elolvastam az Arefi- nyugati ember értelmezési nehézsége passzust. Egyrészt az jutott eszembe, hogy aki fut-rohan valahonnan valahová, annak nem biztos hogy valóban valami értelme, célja lenne. Egyszer régen , még a Gorenjét Trabant tetején Bécsből átszállító időszakban megkérdeztem egy önmagára nagyon büszke embertől, / aki elújságolta egy hétfői napon, hogy hoztak az asszonynak szombaton Bécsből egy mikrohullámú sütőt/- hogy: MIÉRT? Ő nagyon megdöbbent arccal nézett rám és azt válaszolta: MERT MÁSNAK IS VAN.
A másik : néhány nappal ezelőtt teljesen véletlenül egy TV csatornára tévedve láttam egy filmet egy búvároktató nőről, aki elsőként nyitott a 90-es évek elején búváriskolát Indonéziában. Az ő felismerési folyamata oda vezetett- látva, tapasztalva a dinamitos, ciános halászat következményeit cápauszonyért gyilkolászást…,hogy beindította a NEMO Projektet. Ez abból áll, hogy kisebb-nagyobb településeken levetítik a gyerekeknek a NEMo c. rajzfilmet, ami a tapaszalatai szerint érzelmileg is és értelmileg is megérinti a benszülött gyerekeket. Ezt követően ismeretterjesztő beszélgetéseken vehetnek részt a tenger élővilágáról, kapnak szép NEMO-s pólót és azért,mert kaptak valamit cserébe nekik aznap össze kell gyűjteniük a főként műanyag hulladékot a környéken.
A gyerekeket akarják környezettudatos magatartásra, gondolkodásra bírni. Ezt bárhol meg lehet tenni.
A harmadik ami még eszembe jutott: Mikor mi voltunk ott, az egyik búvártársunk hozott dvd-ket és ezért nagy nehezen beberhelték a szép nagy TV-t. Működött!
Egy amerikai akció filmet raktak be nagy robbantásokkal, NY forgó kavalkádjával stb. A bázis vezetője behívta a benszülötteket -MOZI!!!!
Beültek szépen sorban a férfiak a földre és pár perc után a szúnyogokat csapkodták ,nem figyeltek -és aztán lassan egymás után kiszivárogtak a közösségi helyiségből.
Aztán pár nappal később Jani Gogolák berakta a saját képeit a tenger alatti csodáról és még a konyhában dolgozó Ruth és a lányok is szép óvatosan belopóztak és nagyon nagy érdeklődéssel nézték, amíg csak tudták.
Másként gondolkodnak az életről, de gondolkodnak a saját világukról és erre lehet építeni- szerintem.
Az mindig nyomasztó, ha az egész világ működésével találom szemben magamat, mint megoldandó feladat- viszont a műanyag palackokat szelektíven tudom én is gyűjteni itthon és Birien is el lehet érni ,hogy összeszedjék, amit kivet a víz magából és elégessék.
Köszönöm a szőnyegcápás képet, ez kárpótol azért, amit Jani a makrójával nem tudott megörökíteni.
További jó Paradise keresgélést !
Annamária