Paradise Dua

  • 0

Paradise Dua

Lehetne mondjuk 47 is a neve, de mivel ősöktől örökölt koordináta kettes (dua) bejegyzéssel, hát ez lett a paradicsomhoz ragasztva. Ezen a koordinátán három merülést követtem el. Egy szép driftelést a végén Wobegonggal, a másikat Shark Garden storyként, míg ezen mostanit “Curve” néven tudom tálalni, hiszen mint egy lekerekített asztalvég olyan a hely. Úgy is mondhatjuk, hogy számítottam két lehetőségre, de arra nem, hogy megint újat találok.

Én a talapzatig merültem, ahol egy kis zátonygerinc lejtett kifelé: 27 méter, barakuda suli, de szülői értekezlet lehet éppen, mert tiszteletre méltó felnőtt méretű mind. Áramlás nem igazán lengedez, zátony végi a feeling. A reggeli napsütés pont ide leér, a homok ragyog tőle, a környezet mély kék (persze 27 méteren mámorító is lehetne akár) egyszóval idill kiindulópont. Megsaccoljuk a helyes irányt, avagy hol nem szaladunk bele szembe-vízbe találós kérdés.  Csorgunk csak, majd egy sweetlips kiránduló csapat érkezik balról a kékből, határozott haladási alakzatban iramodnak felém és mellettem el. Napközben jó sweetlips valami korallblokk zugai mellett formál alvó alakzatot, ezek meg most kóvályognak haza. Hogy mivé lesz ez az óceán! – zsörtölődöm, hisz ezért nem lehet senkit megtalálni, mindenkit mindig keresni kell. Na, csorgunk tovább, felfele oldalazom az amúgy szép kis meredélyen. Kanyarodunk egy körív mentén ami azért jó, mert nem ér hirtelen véget a zátony, mielőtt kezdődik. Mire átkerülünk a másik oldalra fenn vagyunk 12 méteren, szép korallkert terül el a belső oldalon. Ha lenne még időnk, akkor átúsznék, megnézni milyen széles ívet kerültünk meg, de egyben kell maradni, hiszen vendég levegője véget ért, öt méteren hát kibuborékoljuk a biztonsági időt és felúszunk. Át fogom írni ezt a koordinátát háromra. Aztán meg meg fogom tudni, hogy először hol merültünk itt. Azon kívül van még időm és lehetőségem Paradiseokat merülni, úgyhogy ezen sorozat olvasóinak örömére: folytatjuk.


  • 4

Pulau Dokri

Ahogy a többi helyet, ezt is nevezhetjük a meglepetések zátonyának. A bázistól pár perc hajóútra, közvetlen a sarkon áll, egy nagyon prospektusba illő, fehér homokpad keretezve pálmafákkal, gyönyörű zöld növényzettel benőtt sziklahát vonzza magára a tekintetet. Lakatlan, apró kis szárazföld, közvetlen két sziget között, így aztán áramlások fogják közre. Néha nem is akármilyent sikerült megtapasztalni! Amúgy békés, nyugodt merülést kínál, ami leginkább a nyílt víz, azaz északi oldalról driftelhető, áramlás szerinti irányban.

Papírforma szerint lehet találkozni black tip reef shark, wobegong, és teknős fajták képviselőivel. De ez persze nem minden. Mondtam, hogy azért tartogat meglepetést.

“Read More”

  • 1

Mese vagy valóság?

Számomra minden az. Ahogy újdonság kutatni a Paradise reef titkai után. Mostanra végigmerültem ismert zátonyaink nagy részét, rengeteg gyönyörűséggel találkozva. Amit csak búvár kívánhat, az biztos itt rejtőzik. De mi van az ismeretlen vizek mélyén? Már csak a gondolat is misztikus és bizsergető. Valami olyan, mint a hetedik szoba a sárkány házában. A sárkány pedig mondá: mindenhova van bejárás, de az meg se forduljon a fejedben, hogy oda betedd a lábad, mert aztán halálnak halálával lakolsz érte! De hát a kíváncsiság örök, a felfedezéseket nem szabad elodázni, a zárt ajtókat nyitni kell.

Így elsőnek a Paradise reef kínálkozott a sorban. Házi felfedezőnk, és bázisalapító gazdánk, akitől származik a legenda erről a zátonyról: Paradicsomi – egy szóval. Bővebben érintetlen korall és halvilág és fantasztikum. Konkrétan: A nyílt vízen rejtőzik, 12-20 méteres tetővel, rajta pedig megtörve átrobog az óceán áramló tömege. Pont úgy is néz ki, mintha valami szörnyek laknának a mélyben: ha hajóval az ember erre jár, akkor kis forgók, örvények jelzik a vizek kavargását, a felszínre rajzolva a vonulat helyét. Ezt azonban másképp másszák, hiszen a víz alatt van. Ráadásul elég nagy területen terül el ahhoz, hogy négy merülés se adjon róla teljes képet. Maradjunk abban, hogy a helyiek tényleg hisznek a szörnyekben…

wobegong.jpgElső látogatás a sárkányhoz

Ellentétes áramlás, ami miatt jócskán eltérünk a GPS általi ugrási ponttól. Bija a helyi rangidős sámánkodik a vizet fürkészve majd vezényel ugrást. Csűrés lefele, a kevésbé éberek és lassúak vagy messze érnek a zátonytól, vagy éppen vakon süllyednek lefele. Hajszál híján a sodrás elviszi a bandát a kékbe. Egy meredély mellett haladunk a sodrással, korallok, halak, kavalkád: majd igazi express, úszni sem kell. A mélyben feltűnik egy trió, három sötét cápauszony kötelékben húz el mellettünk a periférián. Ezt a méretet már tisztelni kell. Pár blacktip no meg egy wobegong egészíti ki a cápalajstromot. A merülés végét egy sziklataréj határolja. Na innen fúj vissza a szembeáramlás, mint egy hópihét.

De mivel nem ez volt a terv, további kísérletek következnek.

“Read More”

  • 0

Checkdive: Manta Point

seahorse_boat.jpgNem volt sok idő benyomásokat gyűjteni. Egyszerűen a csapathoz vágódtam és ott találtam magam a Manta Point-on. Másfél órányira a bázistól van a hely, két zátony között áramló vízben kell hasalni: ez egyszerre kajálda, illetve tisztogató állomás a rájáknak. Két féle is kering itt, jellemzően a fekete ördögrája, azaz mobula helyi névvel illetve, meg a manta, a nagy fehér hassal. A csapat hogy ne zavarja meg az állatokat lehasal a fenékre, a “nem mozog!”, “nem lélegzik!”, a “szemét óvatosan forgatja és figyel!” – utasításokra. Ezek a nagy, akár öt méteresre is megnövő állatkák meg csak kerengtek körülöttünk-mellettünk elhúzva, néha hármasával sokkolva bennünket.

Fenséges látvány. Jómagam ugyan a csoport körül figyelgettem és bármelyik nagy sziklánál leálltam volna. szemlélődni. Meg kell mondani, minden várakozásomat felülmúlta az élővilág. Ez a délutáni harmadik merülésen, Pulau Urun bugyogtatva át kellett értékelnem: ez a hely mégcsúcsabb volt! Ugrás után rögtön elragadott az áramlás, mintha egy nagy porszívóba szippantottak volna, úgy kapott fel a víz. Lobogott körülöttünk minden, miközben expreszként száguldottunk előre benne. Fajmeghatározás volt: itt minden van, minden él.

Mint később kiderült a szakirodalomból, itt olyan 1300 halfaj él (Maldív 800, Lombok 850, Sipadan 950, Wakatobi 970, Milne-öböl 1100) a föld koralljainak háromnegyede megtalálható itt, amiből cca 600 kemény-korallfaj. És akkor arról a sok-sok legyezgető gorgóniáról, szivacsról, algáról, moszatról nem is beszéltem, amik itt szoronganak a dúsan benőtt sziklákon. Valószínű, hogy hasonlóan pozitívan ítélte meg a helyet az Ausztrál professzor is miután egy óra alatt 284 fajta halat regisztrált. Ez több, mint a Karibi szigetvilág és Vörös tenger halfaja összesen? – ezt mondják kérem. Azért a Wobegongot (szőnyegcápa) simán felismertem, de mi lesz a sok mütyűrrel? Főleg akkor, ha ezek a kis színes snecik állandóan nyüzsögnek, bújnak. Makrósoknak tutti a hely, főleg ha akarnának mandarinhalacskát is fotózni, mert itt az is van. Csak most kezdem felmérni, mi minden van itt. Elképesztő!


Aktuális események:

OWD-kezdő búvártanfolyamok és tréning Szeptember 1-2 Vulkánfürdő
Szeptember 6-10 Pag
Neufelder See Szeptember 15-16
Feketenyék: Szeptember 29
Sharm’: Október 12-19
Szafari: 2019. április 14 Észak
Szafari: 2019 november 17 Dél

Barlangi bújócska

Blogtár