Manta close
Category : Blogroll , Karas diving blog , Papua Paradise , Uncategorized
Nyugodtan nevezzetek szadistának, hogy télvíz idején, lábam a langyos óceánba lógatva mantalesről írogatok. Ugyan rá kellett készülni, megvárni míg elülnek a hullámok, de a december 31-es paraméterek, mint tükör vízfelszín no meg a csoportokban cuppogó manták a látóhatárig összeállt megint. Annyi tupír volt a dologban, hogy húsz delfin hátának a formája vált el az amúgy hetykén kivillanó manta uszonyoktól. Velük az össz ineraktív kaland az volt, hogy a hajó orránál siklottak pár futamot. Szórakoztak velünk, mint gladiátorok a nekikergült bikával. Ezzel azért nagy örömet szereztek valljuk be, mosolyból a delfiné nagyágyú. Sajna semmi többet nem villantottak, ahogy megállt a hajó, lebuktak a mélybe tüntetően nem kérve társaságunkból. Mondják, ezek ilyenek, nem a pofánkkal volt bajuk.
Jól indult a story. Bija vezette három román búvár volt a fő zsűribizottsága a mai mutatványnak. egy kettő három, go! – hátrabukfenc. Drift, sekély korallkerteken és mezőkön át, számolatlanul csak jönnek keresztül utunkon a manták, pár sasrája, meg járőröz néhány merészebb black tip. Közben pedig a távolban delfinek csacsognak. Hiába fohászkodom, nem adják fel a félénkséget, ők nem közelednek.
Merülések között snorkel mantákkal. Amit ők csípnek, az minket: érezni, ahogy az ember beleúszik a sűrű planktonba. Valahogy a víz felszínének a felső rétegében jött össze a sűrűje, mint valami savanyú-csípős kínai leves. Persze a melegtől bepárásodik a kamera, homályba burkolva a képbe rögzített élmény valós kontúrjait. A felszínen még hallgatjuk a hangversenyt, aztán megmerüljük a P47D repülőgép roncsát. Teknősök, óriáskagylók, krokodilhal, meg sok egyéb korallkütyü. Hova soroljam? A zsűri így is max pontszámot ad. (Anyukám meg csuklik… sicc!)
