Karel Gott, Lady Karneval és a búvárok

Olyan kevés a jó buli, hogy már a harmadik percben azt sajnáltam, hogy a korábbi rendezvényekről hiányoztam. De hát, végre, itt toporugtunk Hegyeshalomban a kavicsos vízparton, ami Ady szavaival élve a magyar ugar kifejezés példáját hozza, főleg ha az osztrák területhasznosítás gyakorlatát ismerve gondolok bele. Igen, itt voltunk, az alig változott “halmi” tavon, ahol most a Karnevál sátrai sorakoztak, kívül pedig sorokban a látogatók autói. Páran itt sátraztak a tavon, páran pedig a környék szálláshelyeit foglalták, ami érezteti a fesztivál mottóját: sörök, pálinkák és baráti társalgások folynak egymást rég ismerő, rég látott búvárok, oktatóik és persze pár szervező, utaztató és gyártó cég jóvoltából. Legfőbb kapcsoalt a résztvevők között a szervező maga a Lighthouse DC, akit Dahabból és szafari hajójáról ismer a közönség határainkon túl is, így nem csoda, hogy a szlovák nyelv meghaladta a magyar használatát. Itt volt a Cressi, a Divelabs és persze a helyet adó Deepex búvárbázis szakembergárdája.

Az alapanyag tehát adott volt, már csak az agymenés kellett hozzá. Akik jelmezt húztak, azok bizonyították, hogy enenk sem kellett hiányát szenvedni. Volt itt Hófehérke és 7 törpebúvár, Freddy Kruger (személyes kedvencem) vigyorgó dekoltázsú cseh leányzók és gyíkot sétáltató ősemberek, plusz mindenféle farsangi kellék búvárszerkóval kombinálva. Szervezői csúcsot nem sikerült dönteni, azaz anno volt már 133 jelmez, ami merült, köztük zseniálisan kivitelezett ötletek – lsd. a rendezvény előző anyagaiban.

A show a bográcsos főzőversennyel kezdődött, vagy 8 helyen lobogtak a fűszeres illatú étkek. Az ergya esős idő elől sátrak nyújtottak fedezéket, de a búvárkodni indulók már készülődtek a vízbe. Ugyanekkor sokan a vizipipák sátrában ültek dahab módra, mások a Kabai szervező rumkollekcióját tesztelték – és akik itt a merülés nélküli ösvényen haladtak, azok már a sörcsapoknál és pálinkakínlóknál derülhettek.

Mi magunk is a gyors merülésre voksoltunk, nehogy a kísértések eltántorítsanak józan céljainktól. 31,5 méterig merültünk, az 52 perces kör alatt. A kotrásból itt maradt szállító szalag romjain jutottunk lefelé, de volt itt egy autó és egy utánfutó is “installálva” a búvárok kedvéért. Maga a lejtő a part vonalát követi, ideális terep mondjuk egy kezdő tanfolyamhoz. Találkoztunk pár kishallal, sügérrel – mitől jött a gondolat, hogy ahol kishal megterem, ott a nagy sem éhezik. Egy félszeg, negyven centis csuka bizonyította tételt.