Category Archives: Montenegro

  • 0

Öko alarm

Az ökológia nem tréfadolog, oda kellene figyelni rá. Egyre több az olyan ember, aki felkapja a fejét, felemeli a hangját és rámutat olyan tényekre, amik mellett kényelmesen el lehet menni. De ezek a dolgok nem érik be ennyivel: kevés látni, megmutatni. Valamit tenni kell. Na de mit és kinek? Sajnos nem vagyok elég okos és befolyásos ahhoz, hogy a megoldáson dolgozzam. Csak szeretnék rámutatni valamire, ami nem feltétlen jelent jót. Főleg nem hosszú távra.

miamoszat.JPG

Hat éve vagyok jelen Montenegroban, nyaranta főleg. Igazak azok a beszámolók, hogy szép, változatos, többnyire érintetlen terület, ahol a közép-nyugat-európai üzleti és élettapasztalatokkal letelepedve kelelmes életteret nyerhet az ember. Egyre többen fedezik fel ezt a kis országot, ami sajnos változásokat von maga után.

Mindent a pénz mozgat: eladott szikás területek, bozótos hegyoldalakon épülő apartmanóriások, hotelek nőnek ki az érintetlen tengeröblök mentén, strandok közelében. Ilyesztő mennyiségben keletkeznek a foltok a zöld vadonban, vagy terjeszkednek a falvak, városok.

A háttérre senki nem gondol felelősséggel: egy problémát akkor kell megoldani, ha az elkerülhetetlen. Akkor kényszerből, támogatásból, adókból, meg az addig keletkezett profitból lehet majd kalkulálni. Minden befektetés haszonnal jár – valakinek. Így kerek a világ. Montenegroban pedig sok a befektetés: az ingatlan és építőipar virágkorát éli. Hogy miért nem vennék én itt villát?

Öko fejjel: mert minden szennyvíz a mai napig a tengerbe folyik. (Az egész Adria partvidékére jellemző megoldás, lsd. egész Horvátország területén) A Kotori öböl egy nagy felületű szennyvízülepítő, a vízrétegek (hőrétegek és mélység szerint) pedig helyenként képesek koncentrálni egy egy időszak levezetett csatorna tartalmát.

kihalóban van - utolsó példanyaink

Jóllehet a helyi szabványok szerint a parttól kellő távolságra és mélységre kell a víznek a tengerbe érkeznie, de a mennyiségi korlátokkal és azokból adódó következményekkel nem számol senki- főleg csúcsszezon idején. Illetve nem publikusak az eredmények?

Jelek, amikkel számolni kellene: a vízminőség látható romlása: zöldes-barnás árnyalat, helyenként 5-10 méteres látótáv. A mélyebb rétegekben 2-3 méteres zaccos víz. Na, az kemény réteg, dúsított víz a javából. A lebegő fehér alga jelenléte és a zöld fonalas moszatok megjelenése a víz szerves anyag tartalmának erős növekedését mutatja.

Fürdőzők időnként hasmenéses, lázas panaszoktól gyengélkednek ami egyértelműen a fürdőzéskor bekerült kórokozókkal szembeni immunakció – azaz fertőzés leküzdésével szerzik meg a védettséget akik nem rendelkeznek vele.

“Read More”

  • 0

Gambori

gamborii.JPGCsorog a nyálam a helyi gambori na buzaru ételtől. Ha valaki evett már ilyet, akkor ettől a pár szótól fűszerek aromái pattannak szét a virágzó ízlelőbimbókból , a kéz morzsolná, nyitná a kis rákokat, hogy folytatódjon az ízorgia. Nyálcsorgató emlék ahogy az öreg Bundes szokott elénk tálalni ilyen fogásokat, mikor még… tehát régebben. Édes gambori, nehéz hozzájutni, főleg elegendő mennyiségben, mert éttermi kóstoló szóba sem jöhet: ha mi magunk csináljuk, az a kóser!

Nos, a halászhajó kínálta az alkalmat: Dragan előretolt a bevetésbe, vágjam le a kötelet a propellerről. A kialkudott ár két és fél kiló gambori. Nem gondolkodtam semmit, üveges szemmel fogtam maszkom, palackom, meg egy konyhakést és becsobbantam a hajó alá.

Amikor a víz alatt kell csinálni valamit, ami erőfeszítés ugyan, de a siker garantált, az az én asztalom. Nyilván a hogyan, s mint a kérdés, hogy az ember extrém körülmények között küzd meg a feladattal, magára utalva, segítség és persze nézők nélkül. A külvilág tényleg kint marad és nem számít sokat, ha egy propellerről vágod, téped, tekered le a vastag kenderkötelet ami cefetül tud szorulni. Nem húzom az időt, végezni akarok hamar, lehetőleg úgy, hogy az ujjamat ne vágjam le a sietségben. Lebegek, kapaszkodok, húzom – vonom a kést, teli erőből nyomom neki. Ez ám a munka, szabályos ütemre buborékballonokat pöfögök, gyepálom a kötélcsomót. A végsőkig. Az eredmény: szabad a hajócsavar, a zacskóban meg két és fél kiló gambori várja étványunk oltását. A kérdés: hogyan kerül a tányérra: ez rögösebb feladatnak ígérkezik, mint a megszerzése.

“Read More”


  • 0

Bokeska Noc

Elég a horrorból, épp dolgozok melegebb hangvételű élményeken is: ilyen volt az Öböléjszaka című rendezvény. Vízikarnevál és felvonulás. Háromezer ember. Kavalkád és forgatag, kicsi tömegpszichózis a hagyományosan kimaradt Savaria karnevál helyett, persze nem a mi vigasztalásunkra.

bokeska.JPG

A dolog lényege, hogy spontán nekifutottunk a dolognak: Sumi, Attesz, no meg Jómagam.

“Read More”

  • 1

Önszivacs

A szakemberek bűncselekményre gyanakodva vizsgálják az esetet. Minden összevág, a vízihulla egy tökéletesen fatális véletlen áldozata, de éppen ezért hihetetlen és felmerül az idegenkezűség. A helyzet érthetetlen, hiszen rutinos, veterán búvárvezető vált a mélység ismeretlen körülményeinek áldozatává. Vajon mi történhetett?

Minden utólagos specifikáció, okoskodás felesleges, volt szerencsém megtapasztalni egy szerencsétlen szériát, ami el sem hiszem, hogy velem történt. Ezt akarom megosztani azokkal, akik magabiztosak, akik félénkek, vagy csak búvárkodnak akármilyen szinten. Mert a búvár saját magának ellenségévé válhat, főleg, ha a körülmények rájátszanak. Ezt pedig teszem azért, hogy tanulság legyen; mindig tanulunk a hibákból, tapasztalatokból. Tehát jöjjön a történet:

“Read More”

  • 0

Tartalék vésztörténet

A búvárkodásról csak keveseknek jut eszébe ténylegesen lemerülni a víz alá. Ezt tapasztalom medencés merüléseknél, vagy direktmarketingelés közben a strandolókat faggatva. Sokaknak egy dolog ugrik be elsőre: mi van, ha nem kapok lenn levegőt?

octopuson.jpgNos, vannak viselkedésminták, gyakorlatok, amiket már kezdő tanfolyamon oktatnak. Játék: gyerekeknek nem lehet lehetetlent mutatni, mindent meg tudnak csinálni a készülékkel – ami mondjuk egy víziszonnyal jól felvértezett felnőttnek elképesztő lehet.

Hihetetlen feleslegesnek tűnhet a bailout nevű gyakorlat, mikor a búvár elzárt palackját, uszonyát, maszkját és ólmait magához ölelve bucskázik a mélybe, hogy ott kő nyugalommal és precízen beöltözzön készre. Nos, ez haladó szinten a vízbiztonság alapvető bizonyítéka egy NAUI oktató számára.

Kezdők első riadt kérdése: Na de mi van, ha nem kapok levegőt? Nem fordul elő szoktam mondani. Ezzel ellentétben az Élet meg egy keresetlen Véletlen más választ adott ugyanerre a kérdésre.

A Patrolac 12 méteres árbóca környékén lebegtünk a merülés végeztével, mikor a csoportból tempósan közelít felém gyakornok Asszisztensem. Fura, hogy palackját kézben tolja maga előtt, integet is, majd az add a légzőautomatád jelzéssel levegőt kér.

“Read More”


Barlangi bújócska

Blogtár