Azaz kell egy kis segítség. A tervezés szakaszában vagyunk, gyűjtve az információkat, melyek alapján megalkodható a szán (sledge), azaz a játékszer mivel lehet tréningezni a kékben, liftezni le és fel, lélegzetvisszatartva, uszonyozás nélkül. Az eszköz igazi gyakorlati előnye, hogy az ember megtapasztalja, megtanulja a nyomásviszonyokat kezelni, olyan szintre érve, amit pont ezeknek a tapasztalatoknak a hiányában képtelen önerőből elérni.
Általában a sledge egy pofon egyszerű találmány: kötélen csúszik a súly, amibe lehet kapaszkodni. Ez a szerkezet lefele húzza az embert, felfelé pedig egy levegővel fújt ballon repíti. Tehát személyliftként működik.
Bevallom, nincs éles határ a mámoros érzés, vagy az életveszély és pánik között ezen a szeren ülve. Igazából egyetlen ellenféllel kell küzdeni, ez pedig a mélységből adódó víznyomás. Olyan egyenlítési reflexeket, rutint kell kifejleszteni, amihez képest a scuba merülésekben használt technika kispadon ücsörgés.
Mélységi tréning- túlnyomás hatásai: A folyamat rém egyszerű, ahogy süllyed a kliens, növekszik a nyomás, egyenlíteni kell. Ez gyorsan és ritmusosan történik a fül felé, miközben maga a tüdő is egyre összébb nyomódik. Ritkábban, de a maszkba is levegőt kell préselni, ami az összepréselt tüdő miatt 25 méter körül már kezd nehéznek bizonyulni. Ekkor már ritkábban egyenlítődik a fül is, a szervezet a nyomástól tényleg más állapotban van, a rekeszizom a mellkas felé préselődik, a tüdőszövetek jelentős mértékben vérrel telítődnek, a szervezet túlélő üzemmódba kapcsol. Laza nitrogénmámor sincs kizárva, ami a relaxációval, no meg a siker élményével együtt eléggé pozitív életérzés. Elérve a harmincast, a prés ereje meghatározó: vagy alkalmazkodik a szervezet, vagy pedig közeledik a végső határaihoz.
Ha ezt túllépi, akkor a mellkasi nyomáskülönbégből adódóan lehet tüdősérülés, hajszáleres vérzés is, de akár a dobhártyát is túl lehet feszíteni. Mindenkinek van kritikus pont a merülésben, akár fizikailag, akár pszichésen. Egyelőre mindkettő olyan akadály amit felkészüléssel, adaptációval le lehet küzdeni. Fontos az önismeret, a folyamatos tréning, a fokozatosság elve és a biztonság, azaz a saját képesség határain belüli célnál mindig kisebbet vállalni. Itt lép a képbe a biztonsági eszközök, gyakorlatok, társak alkalmazásának arzenálja, hogy tényleg minimalizáljuk a kockázatot. Ha ismeretlen a sekélyvizi ájulás fogalma, meg a biztosítópáros, akkor eleve korai még az apnea ezen mélységébe merülnöd.