Kösz Dávid!

  • 0

Kösz Dávid!

A túljelentkezés hiánya nem vetett komoly árnyékot az indulásra. Pedig dermedéspont alá került a hőmérséklet. Idill fehér kabátba bújtak a kopasz fák, ahogy a gomolygó köd rájuk fagyott, elmélaztam rajt, hogy most lehet, hogy sajnál pár ember a hétvégéért? Tudom Anya, sapka sál! –  ha már merülni megy az ember november végén. Magam sem mérlegeltem sokat, hogy ez most milyen is, a lényeg, ha a most akarunk vizsgázni, akkor most megyünk. Alap feltétel volt, hogy rossz idő legyen, akár eső, orkán, vagy szélvihar. Úgyhogy így előre is: Köszi Dávid az időpontért.

Az autó orrát azért délre fordítottuk, ami eltervelt jó ötlet volt, midőn az alagút túloldalán a szürke téli táj helyett verőfényes látvány kiáltott a napszemüvegért. A hőmérő az nem igen eszmélt, mutatott a műszerfalon két fokot, úgyhogy hátbeveregetés következett: köszi Dávid! – de jó is hogy most jövünk!

Na már most, ha valaki egy olyan érában kezd búvárkodni, amikor mindent maga teremt elő a semmiről indulva, hogy lejusson a mélybe… Mikor nincs mivel, nincs hol merülni… Nos, én még tudom, mikor, hol, hogyan kezdtem, örökre belém ívódott a vágy, hogy víz alá kerüljek. Dalolt a szívem, mikor befutottunk a bázisra. Kitavaszodott hirtelen, lekerültek a kabátok, mi meg ott álltunk a tengert bámulva, megbűvölve, a merülés előtti izgalomtól kitágult pupillákkal. Most, az Adrián. Nem a trópusokon, nem is Egyiptomban, sem nem más paradicsomban. Csupán alig öt órányira délre még szombat délelőtt – reggeli indulással.

seaview_november.jpg

November vége. A víz 14 fok, a levegő olyan 16-18 lehet, hogy a pincér rövid újjú ingben gályázik a teraszon. Természetesen nem mi vagyunk az egyetlen fecskék, szépen készülődök több  vidám brigád. Harsány olaszok, csendes szlovének, újralégzős űrhajósok vagy duplapalackos technikai tagozat cipeli a stagepalackokat. Zajlik az élet a bázison, merülni jól lehet – tudja mindenki. Ajándék az idő – köszi Dávid csakazértis.

Igazából ennyi a mondanivaló, egyben az indok, hogy jövőre fix programnak vesszük a novemberi Adriát. Szupereket merültünk, 25 méterig nem volt hőhatár, de ott volt a sok hal az elkerített részen. Előkerült a kövér csillagvizsgáló hal, ami nagyon idegbeteg lehet a sok búvártól. (Érdemes fotó nem sikerült, mert minden közeledési kísérletre menekülésre fogta.) Mindössze két friss vizsgás tanuló igazolja, hogy mindez így történt. Én öreg vagyok már annyira, hogy száraz ruhába öltözzem, míg ők neoprénben tolták. A legkisebb jelét nem mutatták, hogy fagynának, amire négy merülés adott volna lehetőséget. A legjobb dolog azonban a meleg zuhany volt, merülés után a vetközéshez, illetve merülés előtt a beöltözéshez durva segítség! Az biztos, hogy kihoztuk a hétvégéből a legjobbat. Most csak egy dolgon tűnődöm: mennyire komolyan gondolták a srácok, hogy lejöjjünk jövő hétvégén is?


  • 1

Csütörtök

Storno, lefúj, tönkre vág, elszabódik. Csütörtököt mondtunk egy esti menetre, mi, a gerillamód összetoborzódott másfél autónyi búvárok. Csak mert egész nap szakadt az a kedves kis eső, ami a vizeket dagasztja, hogy minél jobban és mélyebbre tudjunk merülni. Tehát az idő nekünk csak kedvezett, bár a józan ész és a jóérés azt diktálta, hogy mindenki kuckolódjon be a házba és aludjon egy jót. Pocsék egy nap volt. Amire csak szombatot tudunk mondani.

Szombat, Coacobana, két kérdőjellel. Ha jó az idő, akkor menjünk reggel. A helyi bázis nyári sütögetős partyt rendez, szomszédolhatunk kicsit, ha nyáriasabbra fordul az idő. Augusztus utolsó két hétvégéjére tennék két túrapotló hosszú hétvégés búvártúrát. 18-21 a kezdőké Sv Marina póttúra, azt követő 25-28 Banjole, haladó túra. Kezeket fel, lehet jelentkezgetni!


  • 0

Pünkösd hétfő

A Kerasub szigorúan üzleti alapú intronapja Bükfürdőn. Mármint, hogy saját üzleti és reklámfelvonulásként szignált rendezvényként működünk. Felvonolunk, kiállítjuk magunkat és nekikészülünk. Kávészünet. Készültséget fenntartjuk. Hangosbemondunk, izzadunk. Megnézzük a szinkronúszást. Lángos, szendvics. Izzadás. Vízbe megyünk. Érezzük jól magunkat, elő a pancsolós játékokkal, a fényképezővel és merülgetünk.

Játszó emberként passzolgatjuk a scubarangot. Egész jó móka, főleg a víz tetején lehet precíz pontossággal célba küldeni. De van minden más is, így Balage a pancsolós bohóchallal merül, én spec dinóval.

staff.jpg

Uncsi. Kevés az ember, bár ketten is akadnak, akik ingyen kipróbálnák. Szerződtetjük végül büki tanulóállományunkat, hadd érezzék jól magukat.

Mi is játszunk kicsit, majd pihengetünk vagy ötig, mígnem összepakolunk. Nos, látom a lehetőséget a strandban, tényleg klassz oktatni és intrózni. Legközelebb majd nem nyúzottan érkezünk és talán komolyabb közönség lesz a következő, juni 25-ös Viva Tv erősítette strandpartyn. Ez meghívó annak, aki olvassa. Ok?


  • 0

Káosz reggele

Azt hiszem rossz burleszknek is elment a reggeli indulás, amit bemutattunk Tauchturm szombatján. Rossz azért, mert ott voltam középen, körülöttem meg bonyolódtak az emberi erők. Volt itt minden, lemondás, lemondás majd visszamondás, kocsicsere, utascsere, felszereléscsere-bere, aminek a végén csodásk csodája, csak négy kilónyi ólom minusszal zártuk az anarchiát. Még időben oda is értünk. Aztán bemerültünk a jó toronyba.

Hat palack ontotta a buborékot, olyan függőleges áramlást generálva a buborékfüggönnyel, hogy öröm volt benne pöffeszkedni. Előkerült a Toypedo, a kamera, az idő meg elhúzott észrevétlenül. Alig maradt pár perc natur freedive üzemmódban hanyattfeküdni az alján ellazulni és kiengedni pár ragyogó buborékkarikát…

Ahogy mondani szokták: jövőre, ugyanitt ér bennünket a tavasz. Ha a torony is úgy akarja.


  • 0

Alapgyakorlatok

Kis mellénnyel, kiscsoportnak leszaladt az első PADI kurzus. Igazából voltak kis fenntartásaim, hogy az új adminisztráció, meg a tanítási normák hogy állnak össze egésszé. Szép a video, szép és korrekt a tankönyv, az én slideshow-im is igazítás nélkül passzoltak annyira, hogy a végső tesztet 4-4 hibaponttal (50 kérdés) végezték az ifjú félbúvárok. A medencés gyakorlatokkal is jól haladtunk. Mint oktató mindig belelkesedem, ha a munka meghozza a gyümölcsét. Mert ugye én azt akarom látni, hogy a tanult módszerek, alapfogások szerint működnek a tanulók. Olyan, mintha a búvár nevű szoftvert telepítenénk fel rájuk: innentől aztán nincsen ösztönszerű amatőrködés, minden a szabvány, minimál és profi mozdulatokkal kell, hogy visszaköszönjön. Nem kellett büntetnem azért, hogy a maszk a homlokra került, hogy kézzel úsztak, vagy hogy önálló ötletekkel került valami kivitelezésre. Így aztán a lehetséges gyakorlati időt maximum kihasználtuk. Elégedett vagyok. Abból is látszik, hogy ilyenkor kerülnek fel programok a falra. Vagy programajánlóba – Húsvétig tervezve vagyunk.

A Facebookon is ugye létrehoztam, a Kerasub csoportot, amire eddig 40 ismerőst jelöltem. Ők már láthatják, ha valami program kínálkozik, elviekben értesítést kapnak róla. A hírlevél opciót elhanyagoltam, de személyes okokból. Én magam, a postafiókomban szeretek rendet tartani. Általában ki is ver a víz, ha tele van hírlevéllel, meg egy tucat olvasatlannal. Ilyenkor vagy elolvasom, vagy törlöm, a gyors opciós megoldás vége az, hogy általában figyelmen kívül hagyom az olvasottak nagy részét.
A kérdés csak az: ma, milyen módszer az, amivel az érdeklődőket szimpatikus módon informálhatom, hívhatom a rendezvényekre, amivel tudok érdeklődést csiholni. Ha valaki tudja a megoldást, akkor álljon elő vele!


Barlangi bújócska

Blogtár