Maraton

  • 0

Maraton

Tizenegy elszánt Weking. Három hajó. Meg egy szövetséges. Nekivág a Rábának Gotthárdnál, hogy bizonyítson, ki a jobb hazai pályán. A verseny amatőr, de hát idekeverednek Békéscsabáról is öreg fanatikusok, akik kevlár hajóval és ugyancsak profi egyenszerkóval állnak a rajthoz. A felsőn és a hajón szponzorok neve. Nem csak ezen a versenyen neveznek, hanem mindenhol. Na ők a nagy ellenfelek, akik aratni jöttek. De van itt sok öreg evezős, minden korból és kategóriából, más vízekről ugyanúgy, mint a környékről. Népes mezőny, cca. hatvan hajó.

A rajtnál kicsit taktikázásképpen, valahol jól a mezőny közepén indulunk. Csak húzunk, evezőnkkel örvényeket lapátolva, ami bő négy órás elfoglaltságképp elég elkeserítőnek tűnik. Kormányzok, keresem a tökéletes íveket, ahol a sodrás a legjobban segít. Ezen tudunk nyerni. Másodperceket, métereket és sok evezőcsapást. Vannak holtpontok. Van egy kanyar, ahol befarolunk. Van egy faág, amin fennakadunk. Megalázó szituáció, az egyik kettes kenu ekkor húz el mellettünk könnyedén mosolyogva, az egyetlen hajó, ami leelőz, de nem akármilyen módon. Durván – ez a helyes szó rá. Fel nem adjuk, megyünk utánuk. Vedd fel a  csapást! – hörgi hajcsárunk, de csak zavartan pacskoljuk a vizet. Ez nem a mi stílusunk, se evezővel, se erővel, se tempóval nem megy. Gyönyörűen távolodnak, mi meg előzgetjük a hajókat tovább, egészen a célig. Szívósak vagyunk, ha nem is nagyon gyorsak. Nem pihenünk, csak húzunk. Győzzük erővel, van bennünk a végéig szufla. Ezzel egy 4:13:11″ időt futunk az én stopperem szerint. Naná, hogy relatív az idő (Einstein is megmondta), a vízálláshoz kell mérni, így pedig igen parádés teljesítménynek számít. A többiekhez mérve is egy abszolute ötös helyezés környékére saccolható. Konkrétan kenu háromban pedig az első helyre jó.

Fuuu, elégedett fáradtság az van. De miért a lábamban leginkább? Ülőke sem tökéletes, a fenekünk azért kicsit feltörte a verseny. Meg az a még 15 kilométer, amit a kemények vízen megtesznek levezetésképp Molnaszecsődig, ahol van az esti party. Tikk-takk, megy az idő. Sanyi Bánál private bogrács-bab-gulyáson hizlalnak minket, kapunk minőségi abrakot. Isten megáldja Attillát és Sanyit érte. Tikk-takk, gyorsan tovább, száll le az este, sötétedik már. A vízen kérészek jönnek szembe, tiszta Animal Planet! Gyönyörű a Rába az utolsó, kialvó fények  homályában, ahogy a megnőtt parti árnyak összeérnek a folyó felett. Ismét tök sötétben evezünk, így érjük el a Malmot. Éppen jókor: kezdődik a zene.

Egy loblonc fazon állandóan a színpad körül serte-pertél. Néha artikulátlan felüvölt, de hát a képzett többség elnéző: Ő a szervező. Rockzenekarok nyomják a dallamos ritmust, az idő mint a gumi, húzódik az eredmény hirdetés, fogy a sör, kaja és persze palacsinta. Van idő a hajókat a trélerre feltenni, az biztos. Szerencséseket masszíroznak, mások behúzott nyakkal hunyorognak. Akadnak a nyelvek, zsibbad a tömeg, de hát hetven kilométer a karokban, egy nap a jó levegőn már csak ilyen.

A nagy várakozás végére mi is jöhetne? “Minél szűkebb, annál jobb nekünk, azt szeretjük.” -tudjuk meg spontán a felkonferálásból. Profi a büfé, az esti dzsembadi, sok fáradt sportember összejön. Csak hát a verseny amatőr: nincs lámpafény a díjátadáskor, a szervezők pedig nem biztosak benne, kinek mit kell átadni. Kicsit vitatkoznak, kicsit topognak, de végül a Wekingek három első kategóriával szép szerényen elvonulnak a homályban. Kvázi incognito,

15. Bayou Bönhő Rába Maraton, 2010


  • 5

Birie Corner

Úgy alakultak a dolgok, hogy a két bázisunk közötti sarkon ugrottunk végre. Az ember mindig távolba néz, nem is hoz a ház elé merülni vendéget, nehogy az legyen felróva, hogy a hajón spórol a magyar vezetőség és minden kavicsot merülőhelynek adunk el. Tehát taktikailag fehér folt a Birie Corner, inkább tartalék merülőhelynek sorolva.

A hajó négy után került stoppolható, vendégem kialudt állapotba, így a napnyugtás merülés előtt katapultáltunk a sziget csücskén. Innen pont az “üzemi” oldalunk mólójához kellett elúsznunk, ahol majd a hajó várni fog, miután a fotósokat kitette a kis mandarinhalak elé paparazziskodni. Ha mérlegeljük, akkor tök csúnya dolog szerencsétlen kis halak magánélete után leskelődni, másrészt nem is nagy merülési élmény bújócskázni velük, ahhoz képest, mi minden van még itt a vízben. Valljuk be, a Mandarinhalnak nagyon jó a marketingje, ugyanakkor elég stabilan, elég kihívást nyújt, hiszen a rendszeres nemi élet híve, nem úgy mint a többi halacska. Több. mint szép, bár jómagam nem hódolok fotózásuknak, egyszerűen türelemmel nem bírom.

Tehát ugrás, helyi guide nélkül, önállóban. Rögtön egy black tip reefshark fejére bucskázunk. Enyhe áramlás befele, majd szemből, tizenhat-nyolc méteren haladgatunk a cél felé. Főleg a sarok gazdag, olyan halrajok húznak el a meredély mellett, hogy csak le sem lehet venni a szemet róluk. Egy csillogó makrélaraj húz el kábe hangsebességgel. Úgy, hogy az ember összerezzen tőle, hisz közel van minden amit látunk: olyan tíz méter a látótáv most, lévén a szigetek közötti víz áramlik körülöttünk.

ghostpipe.jpg

A pigmyt nem is keressük (pedig van több is itt), most csak a hely rejtett titkaira vagyok kíváncsi. Találunk pár olyan koralltömböt, ami mellett órákat lehetne eltölteni. Sangut az edzőtáborozó fotós az itt öregedne meg az fix! Piszmogok egy nudi leképezésével, de mindig belelóg a képbe egy fű darab. Odébb tenném, de kisiklik az ujjaim elől. Él! Ez nem más, mint az egyik ghostpipefish – azaz egyfajta szellemtűhal.Ezek után tudom, hogy láttam már ilyet: pl. a sodródó moszatokkal, közvetlen a felszínen, többet, egész nagyokat! Ha tudtam volna, hogy ritka vendég, akkor biztos nem hagyom igazolványkép nélkül elúszni őket!

Ahogy a tintahal sem úszta meg dokumentáció nélkül. Újabb cápa, bumphead papgájok, teknős, ujjszopogatós, meg még mandarinhal is akadt, csak úgy futtában, pedig megint nyolcvan percet kavirnyáltunk. Élmény volt, sportértékkel, minek után kikapaszkodtunk a kikötött hajóra ahogy azt terveztük.

birie_dark_palms.JPG

Csodás rózsaszín felhők tükröződtek a vízen, de mire Misi vízre szállt az új evezőjét próbálni, lecsavarták a fény erőt. Üzenet a Wekingeknek:írhatják idén is a kilométereket, lesz itt hajó, amivel itt evezni is kell, nem csak sodródni! Még pedig nem is akár hol: lásd a trópusi sziluetteket amik képre kerültek, úgyhogy remélem nem sokára tudósíthatok az új sportélményekről. Pápuán a kajak evező nagy nevetés tárgya, a kenu lapátot ismeri a helyi vízen járó közösség – ami szintén kedvező opció.

Szép az este, muszáj megállni és nézni. Itt a pillanat, benne a varázs. Egy időtlen pillanatra megáll minden, megérinti a lelket, végigsimít a vízen, körbeöleli a fákat, a madarak énekébe szövi mit mondana. Érzi az ember. Ahogy azt is, mikor van vége – de csak áll még kicsit, néz, vár, majd sóhajt. A Nap lement a túloldalon, mi meg utána slattyogunk. Átszellemülve, csak úgy neoprénben, át a szigeten, az alkonyodó dzsungelen. Három hosszú merülés után korog a gyomor, hív az ágy! Titeket meg Birie sziget hívogat…


Aktuális események:

OWD-kezdő búvártanfolyamok és tréning Szeptember 1-2 Vulkánfürdő
Szeptember 6-10 Pag
Neufelder See Szeptember 15-16
Feketenyék: Szeptember 29
Sharm’: Október 12-19
Szafari: 2019. április 14 Észak
Szafari: 2019 november 17 Dél

Barlangi bújócska

Blogtár