Emberünk főbb ismérvei: Hatalmas plastikbox, tele kütyükkel, okosságokkal, napszemüveges headset, póló, sapka, rágógumi, gizdaság. Szakmai kérdés, milyen szintet üt meg az, aki felfújt jackettel akar a hajó alatt átúszni? Nos ő ezt bemutatta!Könnyítés képpen reduktorhasználat nélkül…Nos bálnaszerű hatalmas csapkolódásra figyelve, nem hittem a szememnek, a mentőreflex pedig a korlátra ugrasztott. A pali komoly vergődéssel kapkodta a levegőt, korrigálta a sztorit, de mire lemerült széles körű elismerést vívott ki. Ez jobb, mint a Klimek! Az legalább merülni tudott!.
Persze van más is, aki szakmai gondokkal vívódik: kérdés, hogy mi az oktatói feladat egy DM tanfolyam esetén? Hiszem, hogy nem merülni tanítani. Hiszem, hogy nem a jelentkező újraformálása.
Mielőtt bármin is gondolkoznék, a kezdő szinttől kezdve végig kell monitorozni, mert komoly problémák állhatnak fenn: szakmai, emberi, és nézőpont tekintetében. Nos, részemről a tanulság, hogy nem lehet kivételt tenni, a külön megállapodások soha nem egészségesek. Most győzhetem egyenesbe hozni, persze csak, ha a követelményeknek megfelel amire első alkalommal sort kell keríteni. Nem lesz nevetés a történet vége, az sejthető…
|
 . |
 |
Csak, hogy teljes legyen a tananyag, számos oktató példákat prezentál – amik nem működnek számos helyzetben. Nem arról van szó, hogy nem lehet dolgokat saját belátás szerint alkalmazni, de célszerű könnyű, biztonságos, egyszerű megoldásokhoz folyamodni. Miért lenne követendő mindenáron az az oktató, aki maszk, uszony nélkül ugrál be a vízbe, ha áramlik, ha hullámzik? Miért ne tanulhatna valaki folyton, a neki tetsző megoldások közül választva? Miért ne lehetne minél több technikát, módszert megismerni, alkalmazva a helyzethez és kedvünkhöz alkalmas megoldást? Nekem a mellékelt példa csökönyös alkalmazásától égnek ált a hajam. Az egész csapat beugrás után még percekig vergődött. El is neveztük szerb beszállásnak… |
Más, de konkrét példa: Aktuális Emberünk kis kompániája közepén bemutat: középső ujj égnek mered, hang kíséri: “Ezt mindenkinek, de leginkáb annak, aki nem tud időben ideérni, aki mindenkit megszivatott!” Meg különben is, azért fogyott el annyi levegő a múltkor, mert valaki kilazította az automatámat. Az egy imbusz kulcsos merénylet, ne mondjátok, hogy nem Ti szivattatok meg ezzel is! Annak is a jó édes anyját!”
A kiragadott monológ semmilyen környezetben nem állja meg a helyét, főleg nem egy DM “hallgatótól”. Csodálkoztam én rendesen, mert azért az alábbi elszólások alapján is meglepetés erejével hatott:
– “A feleségem nem tud úszni, nem is lehet elhozni hajózni. Azért levittem 16 méterre, és magamhoz karabínereztem. Ő nem szereti annyira a búvárkodást.”
– “Volt egy búvárbázisom, de a társam megszivatott, különváltunk, igen rossz tapasztalataim vannak.”
– “Vele csináltam már merülést, nem lesz vele gond, ha leviszed!”
– “Hova tettétek a maszkomat? Valaki elvette biztosan! Azonnal keressétek meg!”
– “Most mondd, milyen jól megy a bolt! Irigyellek, hogy széjjel keresitek magatokat!”
– “A szemét büdös anyját, akinek ilyen hajója van!” (lsd. kikötői hajóbámulás)
Részemről ezek azok a mondatok, amiket senkitől sem hallok szívesen. Főleg, ha valaki olyan felkészültségű búvár mondja, akit merülni kell tanítani. Ez nem hiteles DM karakter! Vagy igen? Én ilyenkor kicsit kétségbe vagyok esve. Azaz ilyenektől hagy el a jókedvem – egy időre csak persze. |
