Egy hetes emlékszilánkok

Chris, Crash, Iflap and Petya a Harangozó. No meg Eszter és Ági, Farkas Family és Nagy Andris! Tiszta átjáróház volt a bázis, aminek nagyon csak örültem, mert jól is éreztem magam, meg unatkozni sem sikerült. Tök gyorsan elment a hét, hogy itt voltak, igazából szilánkos emlékeim maradtak csak, egy ütős, nehéz turmix formájában.

Remélem, ők nem csak a rossz időre emlékeznek majd, amit a Yugo prezentált kitartóan széllel és esővel téve kijárhatatlanná a tengert.

… A cukrászdában hesszelek a Makedón fagyisokkal amikor hirtelen betoppan a Farkas család. A baráti körrel felduzzadt létszámtól kicsit hátrahőkölök, majd a köszönést kiterjesztem a sétányon hömbölygő tömegre is. Korrigálom a hibát, és behatárolom a csapatot. Mosolygok, hogy meg akarnak vezetni: az nem lehet, hogy Doki az xxxxl -es ruhát nem hozta el! Csak mosolyog kényszerítően, nagyon lazán, tudva, hogy úgyis megoldom. Nincs választás, otthonról jön a megoldás, repülőn érkezik, Eszternek hívják, a motyóban benne van a szülői és haveri segítség többed ízben. Főleg, mikor lábon tesz meg kilométereket a komp körzetében… Ez az érkezések hete.

A skacok pedig érkeznek: hajnali három felé vernek ki az ágyból: sört is innának, aludni se bírnak: megyünk úszni a tengerbe. Ezek a skacok, egy napos út után kellően lelkesek: csak reggel hétkor sikerül vizszíntbe érkezniük. A következő napokon csak merülünk, lézengve pihengetve, helyi stílusra fogva, néha meghervadva az időjárástól.Mert az idő az nem kegyes: eső, szél, hullámok révén a bizsergető merülőhelyek javarésze elérhetetlen, strandolás, napozás csak alkalmadtán kivitelezhető. Kiegészülve Eszterrel a hetem azért kedves csapatom körül forog: az esték nem telhetnek el nélkülük, a merülések meg pláne! Ez utóbbi okozza nekem a fejtörést, hogyan is tehetnék a kedvükre? De a baj azért nem jár egyedül, mondják az öregek.

… Az iroda elcserélte a szállásukat: nagyon korrekt, panorámás kis lakást kaptak: a hazipók jópofán felajánlotta, hogy csinál grillt, ha hoznak mindent. Aztán benézett az irodába, hogy követelje előre a szállásdíjakat. A tévedések és csörték végső tragédiája, hogy a szállás utolsó éjszakája nem egyezik a hazaindulással: jóbarátaim 2 éjszakára szállás nélkül maradtak. A közérzetükön javított az is, hogy reggel 7-kor kedélyes kiabálás közepette verték ki őket a kéróból. Aznap eső is esett, meg sokadszor roncsot merültünk. Most mire fognak emlékezni végül?
.

.

Én arra emlékszem majd, hogy bár kismilliószor merültem már a Patrolacot, meg a Tihanyt, de ha Roli (Crash) jött, akkor én is mentem, és ezek mindig új felfedezéssel gazdagítottak. Jó volt be és bebújni a Tihanyba, a T71-be no meg a Patrolac eddig általam se felfedezett üregeibe! Megérett pl. az ötlet, hogy a Patrolacot ,megnyitjuk’ ,azaz a titkos és veszélyes helyeket biztonságosan merülhetővé tesszük a jövő szezonra. Nagyon jó volt merülni a skacokkal, büszke vagyok arra, ahogyan merülnek: az utóbbi években az én kezem alatt alakultak – merültek szrgalmasan.

.

… Posseidon City, kicsit másképp. Irány a fal, tesztelem a Roli SEACSUB ICAROját. Kellemesen lebegtet, én nagyon csípem. Még az időközben betört REDTECHhez képest is kellemetes. A Poseidon octopus azért szódát adott, a Suunto D9 pedig rajtam volt. Teljes tesztmerülés. Kellemes élmény, korrekt a D9, átlátható, barátságos. Igaz, ennyi pínzért, milyen is lenne? 🙂 Jól bemélyedtünk, majd csorogtunk felfele. Teljesen jó profilt futottunk, miközben a plato lankáját monitoroztam.

Kerestem a partot, tapogattam a lehetséges irányt, belső íven akartam feljönni a hajó alá. Ez olyan sikeres volt, hogy 25 méteren, ahol érdektelenségből eddig nem is szimatoltunk, ráláttunk egy klassz kis barlangra.Chrissel összenéztünk: ez új felfedezés! – csak még meg kéne merülni!

A nitrogénszint miatt már decot kaptunk, szó nem lehetett egy csoportos benézős kavarodásról. Chris megígértette, hogy legközelebb megbukom, és beszámolok róla, mit találtam. A dolog pikantériája, hogy Dragan se tudhat erről az üregről konkrétan, valószínű a múltkor ezt kutattuk. Nem baj, majd megnézi videón 🙂 Lazán, csorogva befejeztük a merülést. Én megtettem a magamét, pihenni tértem ezúttal, a skacok pedig indultak a barlangos útvonalra kis kaja után. Draganom vitte őket: ezúttal majd 70 percig! Ez a tétel azt igazolja, hogy jó búvárokkal öröm a merülés! – még Dragannak is, aki idei csúcsot állított fel merülési időből. 🙂

… Eltévedések: zsinórban több ízben eltévedtem. Ok, hogy ismeretlen, aljas, lapos, keresztlankás sekély tereken való intros terelgetésből fakad, de nem esik jól. Persze, rutinos körülnézéssel elsimítható, de hála a delikvensnek, volt, hogy háromszor startoltam a hajó felé, mire oda tudtunk érni.

… 50 merülés szép szám. Jobb dolgunk nem lévén, jelmezes avatást rendeztünk Iflap részére. Na nem én voltam a főganxta, se aki a legnagyobbat húzta a hátsójára. Szép emlék lesz. Nos, hogy mennyire szép: arról a skacoktól elsőkézből! fuckdive.comAz ő emlékeik kevésbé szilánlosak, no meg a lovat is másképp ülték meg, mint én aki az ipart űzöm. Ezért aztán náluk a sok jó fénykép is!