Kicsi hétköznapi merülések

.
Hazafele Shaab Ruhr umm Gammar esett bele a csapásba, ez pedig ígért egy kis áramlást. Akik ismernek, azok tudják, hogy szerintem áramlás nélkül olyan búvárkodni, mint whyski nélkül colát inni – nem egy élvezetes dolog.
.

.
A briefing (eligazítás) utáni mosolygás kicsivel a vízbeugrás után lefagyott az arcokról. Állóvízben úszni mindenki tud, de fáintos áramlási csatornában… ahol ráadásul az áramlási erők nem ugyanazok – leggyakrabban a vezetőnek kedveznek. De hát, ez fizika, nem mágia, be kell nézni, hol mennyire folyik a víz, szembe, vagy fordítva. A fal mellé tereltem a négyesfogatomat, de nem voltam elégedett velük: első napos vendégek voltak, és az volt az érzésem, MCGuywer-nek nézett valaki, hogy az én hátamra pakolták őket. Olyan lassan úsztam, hogy csak bírtam, egyik giant muréna a másik után pislogott elő a falból.
.

.
A csoportocska pedig némi félelmet ébresztve bennem, de nagyjából jött utánam. Végre sikerült az Umm Gamamros roncsot benézni. Bár nem volt a tervbe, meg az én térképemen sem, de itt volt! Darabok a korallfalnál, aztán lejjebb, majd pedig a letörés tövében az összegyűrt hajótest. Nem attraktív, jegyzett darab, de Dragan cimborám biztos gyönyörűnek találná. Mélység túlságos, levegő kevés, áramlás jgy visszafelé baráti. Nos, a kettes csoport, akit megcsaltam épp nem jutott el eddig a hálás pontig, úgyhogy sejtettem, milyen élmények jutottak nekik. Erről meggyőzött némileg, hogy a hajóra jutásuk kicsit fáradtságosnak tűnt, de hát, nyíltan dübörgő áramlásban ilyenkor nincs mese. Az áramlás nem játékszer, hanem komoly erőpróba és kockázati tényező. Vagy jó tréning.
.

.

Pár embernek leesett a vércukra, és komolyan néztek rám. Miért nem én vittem őket, mit lehetett látni, és miért pont itt állt meg a hajó? Utólag nekem is lett volna jobb tervem, de az is levitte volna a vércukrukat. Azért volt, aki emiatt elállt az éjszakai merüléstől, ami egyébként hozott két spanyol táncost, oda-vissza szállított az áramlás, és vagy ötven kalamári adott több felvonásos koreografált showt a lámpák fókuszában.

Én ezek után hazaérve nem éreztem magam frissen vasaltnak. Ha igen, akkor egy ideges úthengeres végzett rajtam kicsontozást a munkagépével, a tapintat teljes kelléktárát nélkülözve. Elájultam, még SMS írásra sem tellett. Fél négykor ébredtem, hogy elment az úthengeres, és még élek. 🙂