Évbúcsúztató

Évbúcsúztató

Kerülve a száraz statisztikákat, meg a sajnálkozást, ki kell jelenteni, hogy nem volt rossz év, ami mögénk került. Ezt annál is inkább nedves közegben igyekeztem leszűrni, hogy a Weking csapatával egy határugrás keretében kenus evezésre indultam – csak mert nem baj, ha van ilyenkor mentőbúvár velük. Persze, én is lettem volna a trópusokon, akár titokban is, de ha a jeges, csendes téli Rába szépségeit kell értékelni, akkor kijár a 10 pont ezért a túráért. (Ugyanannyi meg a szervezésért a Hodzsiknak)

 Vagy tizenöten vágtunk bele a Jennersdorf –  távnak, havas táj, fagypont alatti hőmérséklet, normál alacsony téli vízállás kisebb parti jegesedéssel. A túra apropója: nyitott határ, bárki mehet kedvére, át, keresztül rajta. Történelem, mert pár napja, azaz mostantól lehetséges ez a mutatvány!

Az első 500 méteren hat átemelésgyanús gát miatt inkább havas, kenus szánkózásnak indult a buli, mint evezésnek, amivel mondjuk az úszószámot igyekeztünk visszaszorítani. Sikeresen, mert senki nem fürdött, csak lábmosásig terjedtek a merítkezések. J Profi csapat, mi?

Gyönyörű evezés volt, ahogy a csendes folyón csorogtunk  kanyarogva a vadregényes ártéri dzsungelben, kerülgetve a kavicszátonyokat, uszadékhalmokat és szigeteket. Felsőszölnöknél a vízerőmű alatt volt befagyva egy nagy szakasz, na itt mi Zozival átvágtuk magunk rendesen. Mire végeztünk, megnyitva a hajózási utat, arra a csapat vigyorogva vízreszállt előttünk. Mindent összeadva sikerült együttesen a lehető legnehezebb módon a legtöbb erőfeszítéssel megoldani a problémát. Ad 1: legnagyobb kerülő a legtöbb hajónak. Ad 2: legnagyobb erőfeszítés és luxus a jégtörés egy hajónak. Ezek után felvettük a Jégtörő nevet. Nemsokára egy ágtorlaszon is átvágtuk magunkat, aztán a téli Nap utolsó világos percei már a gotthárdi gáton a kiemeléssel végezve találták a csapatot. Innen kellett sietve, mint nyugdíjas klubtitkár az Atlantis Búváregylet évzáró gyűlésére megjelennem.

Az uszodai pezsgőfürdőről lemaradtam, sokak sajnálatára a víz alatti sörivóbajnokságról is. Azért a vacsorára idejében, s kellő étvággyal érkeztem. Mennyi arc, tanítvány, túra és szép élmény! Egy korábbi fejezete és része az életemnek. Szinte majd mindenkivel sikerült beszélgetni, hiszen volt közös téma bőven. Sokan voltunk. Sok régi tanítványom itt volt.

Az újabbakkal pedig új évet kezdünk, új merüléseket, új kalandokat. Pár nap múlva az Új Évben…