Monthly Archives: December 2009

  • 0

Követségtől a felhőkarcolásig

katz.jpgKatz hosszú hajó, nagy orrú árja zsidó srác. Két közös vonásunknak köszönhetően akadtunk össze: ugyanott laktunk KL cityben és ugyanolyan hirtelen kellett mindkettőnknek indonéz vízum. Egyébként Uruguay polgára, budapesti nagyapával, magyar kuzinokkal. Éreztem én az elején, hogy nem egyszerű a társas utazás, de szólóban meg uncsi. Míg én felkészülten álltam a feladathoz, addig Katz komám nem rendelkezett sem fényképpel, sem kitöltött vízumkérő lappal, se pénzzel, sőt, még csak a követségre való belépéshez elengedhetetlen hosszú nadrággal sem. Szép kezdés…

Habókos egy csávó, de kiderült, hogy nincs elveszve. Sikerült bérelnie a követség árnyékában élő uzsorapiacon, ahol a banditák dupla pénzért fotóznak és fénymásolnak. Mivel a követségiek négy ablakon zavarják le a manővert és sokan kérnek vízumot (például a hostelünkben dekkoló négy angol srác is) belecsúsztunk a délutánba.

Ez jó volt, mert kajáltunk snassz kifőzdében, ahol jó két EUR értékben kaja meg két üdítő került a bendőbe. Volt idő dumálni. Katz nem rossz társaság, két hónapja van úton, Európa turné után, ha már itt van messze, gondolta megnézi Ázsiát. Thaiföldön héderelt, most pedig innen megy tovább Balira egy tíz napra. (De uruguayi nem kaphat entry visa-t ami 30 napos) Hova tovább?

“Read More”

  • 1

Akvárium trip

kalle.jpgKalle: 21 éves, finn ifjú titán, éppen leszerelt sorköteles katona (finnlandon ez 9 hónap), fanatikus búvár jelenleg advanced szinten. Éppen Thai felől érkezik, merült az Andamanon, és Brunei felé igyekszik, onnan Balira. Nem túl bőbeszédű a srác, csodálkozva néz körül, meg-megtorpan minduntalan, úgyhogy jobb, ha előre megyek a forgatagban. Irány a Petronas Ikertorony! Itt van az Akvárium is, amit én igen csak meg akarok nézni. A tornyoknál megállva felnéz az ember és elkezd szédülni: 452 méter! Hatalmas és gyönyörű torony, de hát két billió dollárért már csilloghat is akár. Mivel csak az összekötő hídig lehet felmenni turistaként, ami szerintem nem magas, meg sem fordul a fejemben, hogy áldozzak rá. Időt főleg, mert előre meg kell venni a jegyet. ( utólag megtudtam: ingyenes, jegyeket reggel osszák) Így aztán irány az Akvárium, aminek az óriás medencéjét okvetlen látni kell!Harminc perce követjük a táblákat, földalatti bevásárló centrumon, végtelen alagúton és parkoló garázson átvágva a hömpölygő tömegben. Végül ott állunk egy terminálnál, ahol befizetünk a száraz merülésre.

Mozijegy ár, nem veszélyes. Igényes, szép tárlatokon vágunk át, ahol a távoli tájak élővilágával is találkozhatunk. Tarantullák, kígyók, békák, aligátor és aligátorteknős, elektromos angolna. No meg sok kis tengeri akvárium. Legvégül érkezünk a fő attrakcióhoz: monumentális tengeri akvárium, amin üvegfolyosó vezet keresztül, mozgójárdával.

guitar_shark.jpgakvarium.jpgNa, itt leakadok szépen. Szemtől szembe úsznak a cápák, némelyik majdnem három méteres. Rája, muréna, teknős, mind itt van egy helyen, az ember csak kapkodja a fejét, mikor melyik úszik el érintésnyire tőle. Két repeta körrel díjazom a mutatványt, ideköltöznék. Finn barátom is szó nélkül figyel, ugyanúgy ámul. Aztán bolyongásunk folytatódik az itt egymásba érő áruházakban, bekeveredünk egy kiállításra ahol olcsón borítják az emberekre a szórakoztató elektronikát. Ki a szabadba, nem bírom én a csordában bámulást, így aztán megint nyakunkat nyújtogatva kattogtatunk az immár fényárban pompázó Petronas tornyok tövében. Szédítő.
Irány Bunkit, kaja, szállás, relax: első a vízum intézés holnap. A szükséges infókat kinyerem a hozzáférhető irodalmakból, aztán nyugovóra térek. Kafa a szállás, jó kollégiumi szoba, KL barátságos kis helynek tűnik.


  • 0

KL futam (1)

kl_bunkitbintang.jpgAzaz Kuala Lumpur rövidítve. Harminc perc gyalogséta a reptéren, míg elérem a kijáratot, pedig nincs csomagom. Istenkém, erről álmodtam mindig, pakk nélkül utazni, ami egy régi vágású búvárnál lehetetlen: saját cuccal merülünk. Maga az Airasia LCC (Low Coast Class) reptér átlátható, jól szervezett és olcsó. Az eddigi repterekkel ellentétben itt nyugodtan le lehet ülni enni, inni, nem kerül süti kávé program egy amúgy normál főétkezés árába. Két busz közül választva, meglepő olcsón (1,4 EUR) úton is vagyok a központ felé, ami több mint egy órás busz út!

Egy cseh sráccal értekezek, aki tizenkét éve él, utazgat erre felé, ő többnyire hegyet mászik, mikor nem dolgozik. Hoppá,  nyergesvasúúúút! – átszállunk rá. (Kötelező terpgyakorlat BKV szakembereknek) Fillérekért repít tovább a központi Bunkit Bintang felé, ami nevezetes központnak számít, az aranyháromszöget jelölve. Egyik oldalon plázák, ötcsillagos áron, másik oldalon bárok, kifőzdék sora és vibráló élet tárul a szemek elé. De itt vannak a környéken a hotelek, hostelek, szobák és bárok is legsűrűbben jelölve az útikönyvek térképei szerint. Amit előre kinéztem, simán fogad: BEDZ hostel, ifjúsági szállás, kollégiumi elhelyezés amihez fogható árat csak a China town Travellers Moon Lodge kínál. De azokra vadászni kell. Mivel kultúrált, tiszta, olcsó,így elégedetten leteszem a csomagom és elindulok kajára vadászni. Teli hassal már kommunikációképes vagyok, leülök a hostel teraszra az első szabad helyre: Kalle a finn srác mellé.

Itt a hostelben több korosztály és nemzet fut össze. Eszerint: az angolok söröznek a teraszon, vagy meccset néznek, este elmennek egy pubba. Csomóan csak a szomszéd sarokig merészkednek. Az ausztrálok buliznak, vagy alszanak. A franciák reggel korán kelve eltűnnek a város titkai után kutatva. Mások csak egy éjszaka futó árnyai.


  • 0

Sorong a bűnös város

sorong_quarter.jpgElső légikikötő és behajózó támaszpont a szigettől másfél-két órányira. Ami itt Nyugat Papua, az egyben Kelet Indonézia, távol mindentől mégis közel. Közhely, nagyon szocreál, azaz a hely egy tipikus összedobott település. Újkori, tervezetlen, tucat Indonéz városkép: főutca, kavargó forgalom, betonépületek, egymásba érő házak, a közösségnek és kultúrának két kis helyi plaza ad teret.

A tengerpart elhanyagolt, beömlő szemetes csatornák, folyó torkolatok nyújtanak lehangoló látványt. Pléhtetős cölöpházak a parton, beljebb helyenként takaros épületek sorakoznak. Egyszerűen érthetetlen, hogy miért ez Indonézia legdrágább része, hiszen nincs itt semmi, ami gazdagságra utalna. . Miért kerül itt egy lepukkant 70es éveket idéző hotelszoba 25 dolcsiba? Jobb szoba jobb áron alapon 35 dolcsi máshol, ám hiányoznak a Balin megszokott vendéghelyek és persze árak.

christmas_mothers.jpg

Ha már itt vagyok és várnom kell a repülőre, körbeszaladok. Ettől kicsit másképp látom a dolgot: mint egyetlen kóválygó fehér ember kisebb feltűnést keltek minden felé, vigyorognak, integetnek hémister!-eznek gyerektől a nagymamáig. Nagy Télapó fesztivál van, erre felé korábban tartják, tele a város krampusszal, meg piros sapkás gyerekkel.

Szemlátomást nem egy turista célpont Sorong city, én sem találtam érdemlegest. Ámde a város megszolgálja a bűnös nevet, hiszen ez a környékbeliek kicsapongásainak helyszíne. Jönnek a szigetekről „vásárolni” a legények, lehet, hogy emiatt magasak a szoba árak? Tény, hogy a legősibb szakma űzői, az éjszaka pillangói ott vannak a diszkóknál meg a szakosodott karaoki bárokban, amik így komplexebb szórakozást ígérnek a fizetőképes keresletnek. Hát nekem egy rövid betekintés elég is volt ebbe a világba. Sorongból nézve a távoli Európa tündöklően tiszta és rendezett: amihez képest nem lett kedvenc városom.


  • 0

Beépülő elem

freedive_mantas.jpgEldőlt, kész, a kocka el van vetve. Elvállaltam. A főnökék hazamentek, Emő kollegína és jómagam maradtunk a bázis élén. Ő mint resort igazgató, én mint búvár szakvezető. Ez a feladatkör kettős funkció tartalommal bír éppen: egy az, hogy részt venni, tapasztalni mindent, mint külső nézőpont. Kettő, mint részévé, egyfelől  vezetőjévé válni annak a valaminek, ami működő egységet jelent.
Az első hetem az durván a külső nézőpontra korlátozódott, miközben bele kellett néznem mindenbe, a lehető legkisebb részletekig belemenően. A Waterfall túra, a Manta Point, a Passage túra, más merülések, a folyamatos csodálat amivel ezt a helyet szemlélem, az lehet állandó témája a bejegyzéseknek. (amiért mindenki azzal vádol, hogy én itt csak nyaralok! Ok. majd írok listát, miről kell lemondani cserébe) Mind emellett a munka rész nem kívánkozik erre az oldalra, lévén belügy, tehát maradjunk annyiban, hogy akad teendő és felelősség, hisz szakmailag címezve kaptam egy egész oldalas munkaköri leírást. Hogy van-e benne valami rendkívüli? Fura, hisz kicsit olyan az egész, mint egy nagy terv része, mintha minden amit eddig tanultam, tapasztaltam, csináltam, annak ez lett volna a célja: eljutni ide. Hogy aztán ennek mi lesz a célja végül, azt nem tudom: egyszerűen ismerkedem a feladatokkal. Ez pedig egyelőre nem okoz nehézséget, de kihívást jelent. Kihívás tekintélyt építeni, elfogadtatni magam az itteni munkásokkal, betanulni mindent minél előbb, no meg rendben tartani ami hozzám tartozik. Hosszútávon. Az egyetlen cifraság a dologban, megszerezni az érvényes vízumot, azaz el kell szállnom Kuala Lumpurba, kilépve az országból. Könnyű leírni, meg odavetni, hogy van egy utam, de valljuk be, a sziget nyugalma és békéje után az ismeretlen  nagyvárosi dzsungelbe egy szál egyedül fejest ugrani, az szívdobogtató kalandnak ígérkezik.

Pótlólag hát ha időm engedi visszamenően felteszek pár bejegyzést még, meg írok konkrétumokat a bázishoz, lejutáshoz, stb. A FLickr-en vanank feltöltött képek, ezeket frissítgetem, lévén hogy a világgal műholdas internet kapcsolat fűz össze. Aki akar, elér mailben, ill skypon: karax74 az aktuális nevem. Tehát élek, csak másfelé. Ne tessék elfelejteni se engem, se búvárkodni!


Barlangi bújócska

Blogtár