KL futam (1)

  • 0

KL futam (1)

kl_bunkitbintang.jpgAzaz Kuala Lumpur rövidítve. Harminc perc gyalogséta a reptéren, míg elérem a kijáratot, pedig nincs csomagom. Istenkém, erről álmodtam mindig, pakk nélkül utazni, ami egy régi vágású búvárnál lehetetlen: saját cuccal merülünk. Maga az Airasia LCC (Low Coast Class) reptér átlátható, jól szervezett és olcsó. Az eddigi repterekkel ellentétben itt nyugodtan le lehet ülni enni, inni, nem kerül süti kávé program egy amúgy normál főétkezés árába. Két busz közül választva, meglepő olcsón (1,4 EUR) úton is vagyok a központ felé, ami több mint egy órás busz út!

Egy cseh sráccal értekezek, aki tizenkét éve él, utazgat erre felé, ő többnyire hegyet mászik, mikor nem dolgozik. Hoppá,  nyergesvasúúúút! – átszállunk rá. (Kötelező terpgyakorlat BKV szakembereknek) Fillérekért repít tovább a központi Bunkit Bintang felé, ami nevezetes központnak számít, az aranyháromszöget jelölve. Egyik oldalon plázák, ötcsillagos áron, másik oldalon bárok, kifőzdék sora és vibráló élet tárul a szemek elé. De itt vannak a környéken a hotelek, hostelek, szobák és bárok is legsűrűbben jelölve az útikönyvek térképei szerint. Amit előre kinéztem, simán fogad: BEDZ hostel, ifjúsági szállás, kollégiumi elhelyezés amihez fogható árat csak a China town Travellers Moon Lodge kínál. De azokra vadászni kell. Mivel kultúrált, tiszta, olcsó,így elégedetten leteszem a csomagom és elindulok kajára vadászni. Teli hassal már kommunikációképes vagyok, leülök a hostel teraszra az első szabad helyre: Kalle a finn srác mellé.

Itt a hostelben több korosztály és nemzet fut össze. Eszerint: az angolok söröznek a teraszon, vagy meccset néznek, este elmennek egy pubba. Csomóan csak a szomszéd sarokig merészkednek. Az ausztrálok buliznak, vagy alszanak. A franciák reggel korán kelve eltűnnek a város titkai után kutatva. Mások csak egy éjszaka futó árnyai.


  • 1

Átkattanva

A napjaim egyik része. Főleg, hogy private erőket kell újra vízbe vinni, no meg kalandra fel. Példul a centernek otthont adó Hotel Sahara nagyon bizarr kis homokstrandján rendezett tréning számomra is meglepetésekkel szolgált. Átlökött egy kapcsolót, ami valószínűleg azokban is megvan, akik utoljára Dorogon, vagy Nyéken, Gyékényesen, ill. egyéb szolíd merülési élményfokozaton estek extázisba. Hát itt a beachen voltak dárdasün falkák, az ilyesztő, húsz centis, négyzetméteres tüskeerdők elég vadul néztek ki, kábé, egy római légiótól elvárható szúróélmény összpontosult a lándzsarengetegben. Voltak lágykorall pamacsok, lapos, cizellált homoki sünök, no meg keszegrajok. Persze, honnan tudjam konkrétan, milyen hal, ha egyszer a kalauzok nem neveznek meg minden alfajt, na! Szóval két relative parádés öbölmerülés után, mint buchtsau, átkattantam. Úgy érzem, minden mindegy, ringasson a víz, nem bánom, ha valami szembejön. Nekem szép, nagyon jó és örömet okoz. A kopasz homok tényleg hipnózist okozhat három-hat méteren? Mert azért félek ajánlani a helyet békaembernek, bár a hatásait ajánlani tudom. Hát el tudjátok képzelni, milyen érzés volt ezek után, ma Gota Ramada Akváriumában fürcsizni?  Ne egyszer érezzétek át!

robothalak.jpg

Ez az a pont, amikor azt bírom mondani, hogy jó merüléshez nem kell delfin, cápa, teknős, meg egyéb állatafjták. (de  jobb ha van) Búvárnak víz kell csak amiben merülhet. Főleg, ha át/bekattant!


Barlangi bújócska

Blogtár