Siratómese

  • 0

Siratómese

Tíz nap, tizenegy éjjel. Dahab. Még az is belefér, hogy itt hagyom egy fogamat. Barni mint a fogászat Ásza, és Tom Hanks, mint fogfájós számkivetett jelenik meg a szemem előtt. Utóbbi kaviccsal kalapálja ki a rosszalkodó rágókát, míg Barnabás preciziós művészettel megmenti a sajgó elemet. A kényszer nagy úr bizony, négy nap kivárás után helyi fogorvos kezére adom magam. Adel Professzor PADI mosollyal fogad: látszik, hogy a fogfehérítés menő iparág, ő maga a reklámember. Implantátumban utazik, hírdeti számos  diploma a falon. Széles mosolya legalább negyvenöt remekbe szabott fogból villan fel. Nem, nem villan. Ez állandó kirakat, az ember nem húz bőrt a fogára! Ellensúly képpen a szemeit forgatja, néha nagyra tágítva, miközben lelkesen gesztikulál. Kacagva mutatkozik be, igen sármos. A Liliomfi előadásán láttam ilyen bevonulást. Ezek után kételyeim a rendelő felé fordulnak:  de semmi zavaró. Húsos kampók nem lógnak, vérfolt mentesek a falak, csapóajtó a padlón sehol nem látszik. Műszerezettség kilencvenes évek vége, kézi eszköztár sehol elöl. Rejély, mivel dolgozik, talán van egy kafa kombinált svájci bicskája. A fotel megdől alattam, majd dobunk egy TV-showt: bekapcsol egy nagy LCD-t, a betol egy ceruzakamerát és idegenvezet a saját számban. Ugyanabban a pózban gyors röntgen. Ehhez lehúz egy konzolt, fotópapír a szájba, optika célra tart, lő. Védőöltözet smafu.

Ugyanaz a labor. Kicsivel később, Mikor kész a röntgen kép. Patent mosoly, megnyerő előadás: ez egy áldozat (vagy tanú?) fog, gyökérkezelés nem javasolt, tömött is már, alig van eredeti anyag belőle. – Gyűlölök húzni! – sóhajt nagy kerek boci szemekkel. Nagyon színpadias, szerintem tükör előtt gyakorolja. Aztán hallgat, lélegzetvisszatartva. Feszült csend van.

Várok. Ő figyel, mintha ülne a poén, hogy aztán együtt nevessünk. Igen, most jön, a „csak vicceltem, amúgy imádok húzni! ” kirobbanó nevetéssel. “Gyors meló jó pénz!” felkiáltás, mely kuncogásban oldódik könnyedén.

De nem. Kitart állítása (és szomorú nézése) mellett az implantátum prófétája, szemei őszinte fájdalommal osztoznak gyászomban. Nem vitatkozom, Barni és bűvös műhelye távol. Emberünk nem hiszem, hogy meg bírna birkózni a töméssel, sőt akár még igaza is lehet a diagnózissal. Bólintok elszántan, mintha én kardoskodnék a vérontás mellett.

Az a jó a foghúzásban, hogy rendesen leszedálnak. Majd úgy vágják szét a fogínyt, emelnek meg a fogadnál fogva, hogy csak a gravitáció ránt vissza a székbe. A kölcsönhatás végeredménye: minusz egy fog. Árban minusz 150 LE (lóerő, azaz egyiptomi font), percben nyolc és fél az öregedés javára. Hmm. Azért a szondát beküldhette volna, hogy jó fogat húz-e… Mindegy. Majd visszajövök és garanciálisan. – “Olyan ez, mint a tombola: nem nyert, újat húzhat Doki!”

Hehe. Nagy mókamester a fogfájás, az fix.


About Author

Karas

Alapító tag és búvároktató, számos tengeren és merülésen túl, a Kerasub frontján.

Leave a Reply

Barlangi bújócska

Blogtár