Popeye – új részecskegyorsító
Category : Blogroll , Egyiptom , Karas diving blog , Uncategorized
Nos, jó dolog a menza a Lighthouse-ban. Hazai terep. Megtörni a monotoniát, próbára tesszük az indiai kaját. Enni kell, minden nap, rendesen. Sorra kerül a Popeye nevű intézmény. Benézem a konyhát és gyomrom megrottyan. Richter skálán mérhető módon. Vizuális gyomorrontásról nem hallottam, lelkes sorstársak kínálkoznak. Így aztán csoportos önmerénylet részesévé válok. Szoptatós macskát félresöpörve a pultról, az így olvashatóvá vált menzáról rendelünk.
A döntés egyértelműen az emésztési folyamatok gyorsulásához vezet. A lassulás több időbe kerül, mint egy üstökös megfékezése a korai űrkorszakban úgy hatszáz év múlva. Szövődményképp, ha sétánk a Popeye előtt vezet a gyomrom mindig megrottyan. Persze ez nem riaszt a repetától, egész jó a csirkeszenyójuk. Bár ismerek olyat, aki egy hétig feküdt egy itteni gasztrokalandtól. De az emberi erődemonstráció csimborasszója épp előttem áll. Ő, aki… nos aki az esti felmosós szutyokseprésben megpillantott egy pepperónit sodródni. Nos, hősünk hopp, kikapta a zöldséget és jóízűen elrágcsálta. Ez bizony majdnem olyan legendás történet, mint Toldi meg a malomkő. Csak hát sokkolóan gusztustalan… Aki szerint nem, az még nem látott hatodosztályú arab kifőzdét záráskori állapotban józanul.
