• 0

Sharkelsheikh

Tizenkettedik éjjel. Sharmelsheikh. A cápás város. Bali és Kari felerekedik. Egy üveg Duty Free Ballantines a Finest féle kerül hozzánk és szivárog be a szervezetbe. Toljuk kávéval, majd Kentucky nyamival, majd soloban, csak úgy tisztán. Benn a JollieVilleben, vélhető visgahelyszín  medencéének szélén kortyolgatunk. Kozmikus utóhatás van: pár repedés keletkezik az idővonalon, de nem törik szét a kép. Így búcsúzik Bali, a CD, hajnali háromkor reptér felé indul, én meg maradok a vizsgakérdésekkel. Holnap után itt az IE, azaz oktató minősítő vizsga.

Addig Sharm. Cápaváros. A designerek cápás pólókat konstruálnak, a búvárszakma koppon. Hajók állnak, buszokon búvárok Dahab felé húznak.

rmcn45l.jpg

Minden féle nézőpontok keringenek, köztük magam is írtam a Facsebookra, bevallom: sületlenségeket. Még a bulvár is hivatkozik, tök hiányzott. Megy a kavarás, szenzáció van, megint okos mindenki. Részemről téma lezárva, nem az én asztalom. Mindig is éltek szép nagy cápák a Vörös tengerben, pont, mint most. Én mióta itt vagyok, egyet sem láttam.  A hírek momentán a helyi búvárkamara oldalán követhetőek, CDWS, de a Divecenter is jól beszámol.  Mi meg úgyis merülni fogunk, előbb, utóbb.


  • 0

Popeye – új részecskegyorsító

Nos, jó dolog a menza  a Lighthouse-ban. Hazai terep. Megtörni a monotoniát, próbára tesszük az indiai kaját. Enni kell, minden nap, rendesen. Sorra kerül a Popeye nevű intézmény. Benézem a konyhát és gyomrom megrottyan. Richter skálán mérhető módon. Vizuális gyomorrontásról nem hallottam, lelkes sorstársak kínálkoznak. Így aztán csoportos önmerénylet részesévé válok. Szoptatós macskát félresöpörve a pultról, az így olvashatóvá vált menzáról rendelünk.

popeye.jpg

A döntés egyértelműen az emésztési folyamatok gyorsulásához vezet. A lassulás több időbe kerül, mint egy üstökös megfékezése a korai űrkorszakban úgy hatszáz év múlva. Szövődményképp, ha sétánk a Popeye előtt vezet a gyomrom mindig megrottyan. Persze ez nem riaszt a repetától, egész jó a csirkeszenyójuk. Bár ismerek olyat, aki egy hétig feküdt egy itteni gasztrokalandtól. De az emberi erődemonstráció csimborasszója épp előttem áll. Ő, aki…  nos aki az esti felmosós szutyokseprésben megpillantott egy pepperónit sodródni. Nos, hősünk hopp, kikapta a zöldséget és jóízűen elrágcsálta. Ez bizony majdnem olyan legendás történet, mint Toldi meg a malomkő. Csak hát sokkolóan gusztustalan… Aki szerint nem, az még nem látott hatodosztályú arab kifőzdét záráskori állapotban józanul.


  • 0

Siratómese

Tíz nap, tizenegy éjjel. Dahab. Még az is belefér, hogy itt hagyom egy fogamat. Barni mint a fogászat Ásza, és Tom Hanks, mint fogfájós számkivetett jelenik meg a szemem előtt. Utóbbi kaviccsal kalapálja ki a rosszalkodó rágókát, míg Barnabás preciziós művészettel megmenti a sajgó elemet. A kényszer nagy úr bizony, négy nap kivárás után helyi fogorvos kezére adom magam. Adel Professzor PADI mosollyal fogad: látszik, hogy a fogfehérítés menő iparág, ő maga a reklámember. Implantátumban utazik, hírdeti számos  diploma a falon. Széles mosolya legalább negyvenöt remekbe szabott fogból villan fel. Nem, nem villan. Ez állandó kirakat, az ember nem húz bőrt a fogára! Ellensúly képpen a szemeit forgatja, néha nagyra tágítva, miközben lelkesen gesztikulál. Kacagva mutatkozik be, igen sármos. A Liliomfi előadásán láttam ilyen bevonulást. Ezek után kételyeim a rendelő felé fordulnak:  de semmi zavaró. Húsos kampók nem lógnak, vérfolt mentesek a falak, csapóajtó a padlón sehol nem látszik. Műszerezettség kilencvenes évek vége, kézi eszköztár sehol elöl. Rejély, mivel dolgozik, talán van egy kafa kombinált svájci bicskája. A fotel megdől alattam, majd dobunk egy TV-showt: bekapcsol egy nagy LCD-t, a betol egy ceruzakamerát és idegenvezet a saját számban. Ugyanabban a pózban gyors röntgen. Ehhez lehúz egy konzolt, fotópapír a szájba, optika célra tart, lő. Védőöltözet smafu.

“Read More”

  • 1

Dahab, IDC

Dahabban átvették a hatalmat az állatok. Komolyan. A macskák a legdurvábbak. A kutyák csak nagyok, de ha elkezdenek jasszkarizni, az ijesztő acsarkodássá válik. Tesztoszteron, avagy megint a hímek balhéznak, mi? Állatból van elég: konkrétan a reggeli szeánszunk a German Bakeryben már maga egy minizoo. Az ajtón simán átsuhan a macska, a kis kajla, kenguru forma rozsdaszín kutyakölykök meg ártatlanságuk védelme alatt támadnak be. A legyeket senki nem hívta, szervezett beszivárgással hadiflottává duzzadt sereggé fejlődnek. Nem olcsó, de jó a péksüti, a kávé és a szendvicsállomány. Ez a reggeli feltöltés helye. Innen ötven méterre stoppoljuk a szervezett transzfert, ami a fő program (IDC) helyére röpít.

oregmotorosok.jpg

Nem tudjuk kihagyni a szobrot. Elvieg úgy nézett ki, mintha egy delfin intimen közeledne a hölgyhöz. Büntetésből feldarabolták, így mostani formában chopperre (sem) hasonlít – lsd. illusztrációnkat.

Nos, a tanteremben folyik a zanzásítás. Igazi fehérítő és áztató program, nem kicsit agymosás. Az áztató program szól a gyakorlati oktatói teendőkről, a fehérítő meg a PADI mint intézmény kedvező, egységes és magasrendű profizmusának megismerését szolgálja. Az egységes és vitathatatlan értékrend cégkódexe kötelező vétel, hozzá pár egyéb vásárlás ajánlott az oktatói létezéshez. Ellenállásképp kölcsönanyagokkal hidaljuk át a beugró 620 USD értékű profi oktatói csomagot (ajándék PADI hátizsákkal!)

Szerintem most és itt tisztázzunk valamit! A PADI megítélése más lapra tartozik. Tény, hogy minden rendszer kinevel kutyafülű oktatókat: megtörtént valóság,  Adriára menő kezdő búvár az autóban teszi le az elméletet. Nem változtattam meg az értékrendemet, ugyanúgy búvároktató vagyok, mint eddig és hiszem, hogy tanítanom kell, mégpedig lelkiismeretesen és profin. Most majd PADI védjegy alatt tehetem, ami egy miatt fontos: világviszonylatban ez a négy betű jelenti az oktatói igazolás elfogadását. DOLGOZHATOK vele búvárbázison Egyiptomtól Thaiföldig, Mexikótól Mozambikig, nyitva a világ.

Ez jelenti a támogatást tankönyvekkel, segédanyagokkal, adminisztrációs háttérrel. A világ nagy részén ez az egyetlen ismert búvár szervezet, amely megítélése egyértelműen pozitív.

“Read More”

  • 0

Bumeráng

Kicsit hírzárlatba merült a blog. Elragadtak az események, kicsit kirepültem Sharmból, ráadásul olyan ügyben, amire azt mondtam eddig mindig, hogy képtelenség. Dahabban vagyok, pont úgy, mint tavaly. De a szitu teljesen más: hivatásos PADI pályára mozdultam.

Döbbenet, mi? Nos, a nagyvilágban ez a négy betű jelenti a megfelelést, ez a szervezet biztosítja a tananyagokat és a marketinget persze. A nagyvilág definíción az Európán kívüli területek értendőek, amelyekből még mindig sok szerepel a célpontok listáján. Mindegy: már most szükségem van rá Sharmban, ha a cégnél oktatni akarok. Azért egyet bevallok: fájt a döntés…

Megjött a magyar Course Direktor (továbbiakban CD, vagy  Bali), megjött az osztálytársam (Mari) is az éjjeli géppel. Sharmban gyülekeztünk a kecómon. Egy kövér reggeli után busszal mozdultunk Dahab fele: ugyanaz a keccsölés minden checkponton, mint legutóbb is: két órát késünk. Igaz, nincs honnan, mi vagyunk a kurzus, maga az IDC. Egyenesen a Hiltonba megyünk, ott a Sinai Divers, a kiképző központ. Bejelentkezünk, kapunk tantermet, szekrényt és délben már megy a műsor. Gratulálunk, önök  a PADI-t választották! Előre katonák!

Este behajítjuk a batyunk a Lighthousba. Bumeráng effekt – állandó pont, ahova visszakanyarodom. Sok minden nem kell: pár jó magyar szó, kis internet, kaja, meg szállás. Utóbbi miatt nekiszaladunk a parti sornak, három helyet végigalkudunk, mire kikristályosodik: Fighting Kenguroo a befutó, elég jelképes összegért. Alapszabály szerint nem fizetünk előre, csak a végén – hátha nem lesz maradásunk, ha akad zavaró körülmény, ami eltérít az eredeti tervtől. De nem zavarta az éjjeli álmot a szúnyog sem. Meg fog felelni a következő 11 éjjelre.


Barlangi bújócska

Blogtár