Beépülő elem
Category : Blogroll , Papua Paradise , Uncategorized , Úton
Eldőlt, kész, a kocka el van vetve. Elvállaltam. A főnökék hazamentek, Emő kollegína és jómagam maradtunk a bázis élén. Ő mint resort igazgató, én mint búvár szakvezető. Ez a feladatkör kettős funkció tartalommal bír éppen: egy az, hogy részt venni, tapasztalni mindent, mint külső nézőpont. Kettő, mint részévé, egyfelől vezetőjévé válni annak a valaminek, ami működő egységet jelent.
Az első hetem az durván a külső nézőpontra korlátozódott, miközben bele kellett néznem mindenbe, a lehető legkisebb részletekig belemenően. A Waterfall túra, a Manta Point, a Passage túra, más merülések, a folyamatos csodálat amivel ezt a helyet szemlélem, az lehet állandó témája a bejegyzéseknek. (amiért mindenki azzal vádol, hogy én itt csak nyaralok! Ok. majd írok listát, miről kell lemondani cserébe) Mind emellett a munka rész nem kívánkozik erre az oldalra, lévén belügy, tehát maradjunk annyiban, hogy akad teendő és felelősség, hisz szakmailag címezve kaptam egy egész oldalas munkaköri leírást. Hogy van-e benne valami rendkívüli? Fura, hisz kicsit olyan az egész, mint egy nagy terv része, mintha minden amit eddig tanultam, tapasztaltam, csináltam, annak ez lett volna a célja: eljutni ide. Hogy aztán ennek mi lesz a célja végül, azt nem tudom: egyszerűen ismerkedem a feladatokkal. Ez pedig egyelőre nem okoz nehézséget, de kihívást jelent. Kihívás tekintélyt építeni, elfogadtatni magam az itteni munkásokkal, betanulni mindent minél előbb, no meg rendben tartani ami hozzám tartozik. Hosszútávon. Az egyetlen cifraság a dologban, megszerezni az érvényes vízumot, azaz el kell szállnom Kuala Lumpurba, kilépve az országból. Könnyű leírni, meg odavetni, hogy van egy utam, de valljuk be, a sziget nyugalma és békéje után az ismeretlen nagyvárosi dzsungelbe egy szál egyedül fejest ugrani, az szívdobogtató kalandnak ígérkezik.
Pótlólag hát ha időm engedi visszamenően felteszek pár bejegyzést még, meg írok konkrétumokat a bázishoz, lejutáshoz, stb. A FLickr-en vanank feltöltött képek, ezeket frissítgetem, lévén hogy a világgal műholdas internet kapcsolat fűz össze. Aki akar, elér mailben, ill skypon: karax74 az aktuális nevem. Tehát élek, csak másfelé. Ne tessék elfelejteni se engem, se búvárkodni!
Nem volt sok idő benyomásokat gyűjteni. Egyszerűen a csapathoz vágódtam és ott találtam magam a Manta Point-on. Másfél órányira a bázistól van a hely, két zátony között áramló vízben kell hasalni: ez egyszerre kajálda, illetve tisztogató állomás a rájáknak. Két féle is kering itt, jellemzően a fekete ördögrája, azaz mobula helyi névvel illetve, meg a manta, a nagy fehér hassal. A csapat hogy ne zavarja meg az állatokat lehasal a fenékre, a “nem mozog!”, “nem lélegzik!”, a “szemét óvatosan forgatja és figyel!” – utasításokra. Ezek a nagy, akár öt méteresre is megnövő állatkák meg csak kerengtek körülöttünk-mellettünk elhúzva, néha hármasával sokkolva bennünket.
