Category Archives: Blogroll

Nemoguca Missia

Napok óta tartó, sok pörgés, igazi bázisfeeling: mindenki teszi a dolgát. Dragan expedíciós tervező, a periférián: hol parkolóban térképet veszünk át, hol kockás lapra diktál valaki telefonon koordinátákat, hol meg összeráncolt homlokkal konvertálja a számokat. A híradó is bemondja, hogy találtak két új roncsot a partoknál, de teljes hírzárlat az ügyben a további lépésekig. Ezért aztán az öreget csak úgy köszöntik, hogy Tom Cruse, a afzon a Lehetetlen küldetésből. Semmi sem lehetetlen: mi is megtalálhatjuk a roncsot…
A lehetetlen az, hogy korábban dícsért hajósunkkal sikerült összerúgni a port. A családfő újabb áremeléseket jelentett be, ami diplomáciai feszültséghez és a merülések időszakos felfüggesztéséhez vezetett. Mármint hajóról. Így történt, hogy szó szerint falhoz lettünk állítva.

A lehetséges parti merülések keretében egyre jobban felfedeztük a beach zugait, tanfolyamosok, intrósok meg fundive ürügyén. Durva, csalódást kellett okozni pár vendégnek, ami pár grátisz gesztussal szépítve sem hoz közönségdíjat. Másik lehetetlen az árakban bújik: a hajósok igen el vannak kapatva a szezonális taxis árakkal: vagy horror jól keres, vagy ki sem fut a tengerre. Így aztán kész a helyzet: marad Zamba. Ha megint elkummantja a napi programot, akkor búvárok kíméljenek! – fél gőzzel expedíció, fél gőzzel intro üzletágban merülünk csak.

Nos, hogy milyen a roncsvadászat? A kutató búvárok titkos életéről a következő bejegyzés sejtet majd valamit. Persze otthon is zajlik az élet, a család adja veszi a felszereléseket, bemutatót is tart. (Lsd. fergeteges buli Bükfürdőn: strandnap ) Tehát búvárkodás van, a barlang szája nyitva a merülni vágyók előtt.

Stádium

Működési szakaszban futunk. Persze ez egy instabil állapot, fenntarthatóságilag a jószerencse a jóindulat és jómagunk áll szemben a realitás alapjain imbolygó hétköznapokon. Mondjuk ki, napi 12-14 órát igényel az, hogy itt lógassuk a lábunk a jó Adriában. Miko, Balage, no meg jómagam. Ebben az időjárás is segít, ami jelenleg kedvező, de ugyanúgy változó, mint az, hogy merülünk.

Minden nap más, és külön szervezést igényel. Lsd. a fotón a napi értekezlet zajlik, hiszen rögtönözni kell Dragan mellett meg főleg! De ez a gárda mindent megold kérem!

Miket is? Hol partról merülünk, hol kis bérelt hajót készítünk fel a napos programhoz. Rajtunk múlik minden, Dragan merüléseinek biztosítása is, mert főszaki bácsinknál az idei tervek igazából a filmes expedíciózás körül forognak. Az az ő világa idén, berendezett irodai és műszaki háttérben folyik a tervezés, mi meg a búvárcirkusz és magunk fenntartásán túl, készülünk a nagy merülésekre. Mikor? Jó kérdés: de egyelőre sok a homályos tényező. Egyelőre itt vagyunk, sőt, várjuk az otthoniakat. A lényeg pedig: merülünk végre!

TV főpróba

Búvárkodás. Több féle irányzat van, mindenki mást akar: Dragan filmezésre van kattanva, én a hajós programokra, Balage és a realitás a parti intro fele billenti a mérleget. További szereplők: Jack mint iroda, Matt mint kayak vezér, Hunguest Hotel, mint placc, Admiral Beach mint fix pont. Norma nem indul – azaz mégis. Megy az előkészítés, hamarosan jön – jöhet a csapat.

Akiknek üzenem, mi is parkolási gondokkal birkózunk. De hát így jár az, aki kocsival délben megy le a partra. Kétszer megyünk vissza, liter vizeket izzadunk, mire be tudunk állni valahova. Aztán kiderül miért is volt a vezényelt lerohanás: egy TV-s csapatot kell kalauzolni. Eszményi műsor, egy filmes beugrás, majd egy lemerülés. Tihany GPS nélkül, fejből, telibe! Draganunk ilyen. Visszaérkezés hullámokon, sópermetbe burkolózunk a hajóorrban, Kisszamba a kapitány vigyorog, utasok áznak, cuccok biztonságban. Végül is egy főpróbának jó. Huuua! – avagy harcra fel!
Azért elképzelem milyen lett a film: híradóba jó. Szóval nem olyan, mint „az” útifilm. Jack megmutatja a Travel Chaneles tavalyi szereplésünket, el kell ájulni. Mármint a filmtől, nagyon klassz munka, majdnem neki is vágok a presentált útnak! Ja, már itt csücsölök? Az más. Másolat rendelve.

Nyárcsinálás

Ok, elérhetőek vagyunk, sőt meg is érkeztünk Montenegro partjaira. Innen indulhat az idei storyzás, melyet a realizmus penge kontrasztjai savanyítanak, édesít a tenger sója, színez a forró nyári szél. Ettől aztán olyan, amilyen: ahogy mi megéljük.

Balázzsal ketten érkeztünk, mert nyilvánvaló, hogy az idei évben sem csinál egy fecske nyarat. Igaz, majdnem egy maradt, hisz éppenhogy visszafordultam. Mert, hogy a határon mint teherautó, legomboltak 80 EUR !!! EKOTAXát, azaz környezetvédelmi adót. Az sponzoráljon elsőnek, aki ezt nem tartja elrettentő túlkapásnak az 1,6os kis Ford Escortra, amire tavaly jó volt a 10 EUR matrica is. Szóval volt egy arcom az érkezéskor, amit nem csak a megtett út, meg a leselkedő helyzet szabott át komolyra.