Category Archives: Karas diving blog

  • 0

Egzotikus meglepetés


Az, aki a cím alapján elengedi fantáziáját, trópusi tájakat, kék lagúnákat, lengedező pálmafák délibábját láthatja maga előtt. Vagy éppen színes női idomok bukkanak elő, a nem éppen takarásra kitalált lenge ruhadarabok mögül. Az is lehet, hogy a dzsungel hangjait hallva, színpompás paradicsommadarakra asszociál valaki, morajló óceánok hullámaira, esőerdők fáin ugrándozó majomcsapatokra…

Nos, a történet azért másképpen is de forró, bár nem éppen távoli. Jómagam, Attika és pár búvárpalánta a közeli Neufelder See felé vette útját. Merülésünkkor pedig egy roppant egzotikus lénnyel találkoztunk, na de nem is akárhol.

– Karas, valami van a fejedre tapadva – közli Attika

Ott állok maszkban, nyakig a vízben, megmártózás után, reduktor már a kézben, hogy a többieket összevárva lemerüljünk, így aztán nem igazán lepődtem meg. Arra gondoltam, hogy biztos valami kacsának a tolla ragadt rám, esetleg valami hulladékelem, így aztán nem jöttem izgalomba. – No és akkor? – vontam vállat, a közeli merülésre gondolva.

– Várj, lefotózom!  – folytatja Attika. Gondolom is ebből, hogy jó vagyok bohócnak, hát tessék csak lefotózni a viccesebbik oldalam.

– Click!  – csattant a kisdigitális gép, elkészült a fotó. Íme!

kerasub-skorpion

 

Nem volt vicces, ahogy valóban egzotikus meglepetésként ért, az  elémtárt felvétel. Egy igazi, élő skorpió ücsörgött a maszkomon, az osztrák tóban nyakig ázva, merülés előtt.

Mennyi ennek az esélye, hogy a búvárcuccból előmásszon egy ilyen jószág?

Hogy több merüléssel mediterrán vizek után, valami felszerelésben megbújva, még ott lapítson?

Hogy ez pont ne egy búvárcsizma legyen? – vagy egy neoprén ruha belső redője?

Ha pedig egy ilyen kis import élőlény meg is bújik a felszerelésben, felsorakozik a merüléshez, akkor mennyi az esélye annak, hogy a búvár csípés nélkül megússza?

Nos, a találkozás némiképp felkergette bennem a vérnyomást, így merülés közben nem csoda, hogy ezek a gondolatok oda-vissza megfordultak bennem. Hogy mi lett a skorpióval? Nos, elmélyült maga is a tóban, elmerült úgy, hogy nyoma sem maradt – csak ez a pár felvétel.

 


  • 0

Túl egy ponton

A tapasztalat idővel gyarapodik, mennyisége a jelenben mérhető. Persze időnként van egy mérföldkő, vagy csak egy vélt választóvonal, amire az ember utólag tud hivatkozni. Amikor már úgy érzi, most egy kicsitmásképpen mennek a dolgok, valami változott, vagy éppen valamit sikerült elérni. Mindeközben a mottó ugyanaz: Minden merülés újat hoz. Hérakleitosz után szabadon: “nem lehet kétszer ugyanúgy merülni” …

Most vagyok túl egy jelentős mérföldkövön. Nem is kő, csak, hanem csak egy kis kavics az életemben, hiszen körülnézve a világban annyi fontos dolog zajlik, nagy erők, nagy teljesítések történnek, forrásban van minden. Mégis szépen csendben, egy hetven perces uszodai merülés alkalmával, tanulókkal körülvéve megtörtént, hogy háromezredik merülésem után szerelhettem szét a búvárkészülékem.

Szerettem volna megadni a módját, eljutni még új helyekre. Jubileumképpen Cocos, Turc Islands, Molnár János barlang belső, Mexicoban a chenoték világa, Sipadan forgataga, vagy éppen vissza jutni Pápuaparadise ismerős vizeire. Szerettem volna találkozni cetcápával, Longimanusok gyűrűjébe szorulni, gondtalanul kergetődzni delfinekkel, vagy gigászi halrajok örvénylő gyűrűjébe záródni. Profivá válni barlangi merülésből, eljutni a bűvös 100 méteres mélységbe, szabad tüdővel harmincon kilazulni, saját újralégzővel és videokamerámmal soha nem látott titkait videózni a sűrű, csendes mélységnek…

Van még bennem alázat, vágy és lehetőség, sok gyönyörűséget kínál még a természet, amit érdekektől hajszolt világunk lassan felemészt. Az én érdekem megóvni, tudni, hogy látható még és ha jósorom engedni magam is tanúja lehessek, rajtam keresztül pedig mindenki aki látni vágyik. Az emberiség érdeke pedig ugyanez, miközben látom, hogy maga a búvárturizmus, maga az ember mekkora károkat okoz, a puszta jelenlétével…

Túl vagyok hát egy ponton, a háromezren. Mások lehet, hogy hamarabb eljutottak leghőbb álmaim helyszíneire. Lehet, hogy a bőséget kínáló tenger már megmutatta nekik azt, amit mikor én jártam ott, előlem elrejtett. Mégis, a sok fáradozás, a merülébe fektetett minden munka nem volt hiába való, hiszen tudom, hogy közel sem láttam és értem el mindent, amit a búvárkodás kínál. Tovább kell adnom még azokat az értékeket, amiket én is kaptam a merüléseim során.

Köszönöm hát mindazoknak, akik merülőtársaim, követőim, példaképeim és segítőim voltak eddigi utamon, köszönöm családomnak és jósorsomnak a lehetőségeket, amiket megragadhattam, hogy a búvárkodás által fejlődhettem azzá, aki vagyok, immár túl egy ponton.

 


  • 0

Küldetés

Menni, merülést vezetni  – ez az, ami motiválja a hivatásos búvárt. Ha van alkalom, felfedezni egy merülőhely ismeretlen arcát, egy kihagyott részletben elmerülni, miközben az ismert dimenziók adta, elillanó pillanatnyi varázslat nyomába vezeti az ember a búvárokat…

Vártam a július 22-i indulást, hogy két hétre ismét a Miracle One fedélzetén űzzem azt, amit értek és szeretek. Mindkét túra déli indulás, Port Ghalib, nagyjából a déli régiók merüléseire készülve. Az első túrán régi barátom  Jenei Zoli Sharmból hozta búvárcsapat élén céloztuk meg St Johns vizeit. A hajón teljesítő vezető oktató, Török Attila személye adott újdonságot a szafarihoz, miközben a régi személyzet és az ismerős zugok mosolyogtak minden felől. Sokadszor a fedélzeten… jó érzés!

Ha a két túrára gondolok, akkor összekeverednek a merülések, hiszen mindkét délre induló szafari a legjobb helyeket érinti, amik egyenként több féle képpen merülhetőek. Így adódott, hogy pár merülőhelyet teljesen új irányból, nézőpontból úsztunk meg, hogy születtek újabb felfedezések, amik a jövőben hasznosítható extrák, rejtett utak. Na, azokért vagyok én is oda, bár sokszor csak a videók tanúsítják, hogy mások, máskor voltak a jókor jó helyen. Az ember örüljön a jónak, amit kap és reméljen –  ha merülni indul.

korall.jpg

 

Az első túrán igazán bőséges volt a felhozatal szirti cápákból, volt úgy, hogy kettőt is láttunk. A csúcs az, amikor Dangerous folyosóiból kibukkanva kattogó, távíró zajok, füttyök szólnak minden irányból, mintha a zaj egyszerre jönne minden honnan és akoponyádból egyszerre. DELFINEK! Az egyik pillanatban még csak áll az ember, forgatja a fejét, minden kék. A következő pillanatban lendületes árnyak fúrják előre megukat, suhannak el körös körül, ahogy érkezik a raj. Egészen a zátony és ahajó között vagyunk, mindkettő látótávolban, öt méteren figyelünk felfelé, ahogy a fejünk felett történik a ramazuri. Az ember szeretné, ha a levegő sípolva kattogva áradna ki a torkán, hogy magához hívja a delfineket, hogy elcseverésszen velük, hogy játékra hívja őket! Hogy tudja a delfin így megigézni az embert?! Nincs rá válaszom, csak azt tudom, hogy ott állok, nyitott szívvel, boldog révetegben és figyelem, ahogy az egyik megtermett hím függölegesen lebeg a felszín alatt, majd kinyújtott farokuszonyával integet kifelé a vízből. Több se kell, a hajóról ugrálnak is befelé embereink. Egy másik delfin a víz alatt, fejjel felfelé kacsintgat, mozdulatlanul. Uszonyon vigyázállva, lebegve. Majd hirtelen nulláról gyorsul és veszett kőrzésbe kezd a raj közel érő többi tagjával. Az élmény rögzül, valahol azon a 18.x beneti központi egység központban, amit agynak is hívunk, meg egy kevés jut a kamera által látott síkból az SD kártyára is. Kevés az a gyorsan elmúló pillanat, ami ilyen közelséget enged – de örökre megmarad bennünk.

“Read More”

  • 0

Slider, tesztsiklatás

Szelni a vizet, nulla erőfeszítéssel siklani? Az ötlet régi, a megvalósítás brilliáns, ha a subwinges fiúk produkciójára gondolunk. A nagyszerűsége az egésznek, maga az egyszerűség. Az ember csak kapaszkodik és irányítja az eseményeket.

slider1.jpg

A képen a prototípus látható, ami 3 órányi gondolkodás, kb. 5000 Ft és másfél órányi munka árán állt össze. Nem mondható igényes darabnak, se könnyűnek, tartósnak és vízállónak pláne nem tűnik anyagából kifolyólag. Amire alkalmas volt, az a tesztsiklatás és egy pár perces video. Az eredmény egy olyan film, amit többször végignézve sem tudtam megunni. Magát a siklatást unni? Legszívesebben csak kapaszkodnék a deszkába és lógnék én fejjel lefelé újra a víz alatt hasítva, vagy forognék, kanyarognék kedvemre…

Perspektíva: könnyű, szállítható, szalonképes modellek létrehozása, amiket akár búvárútjaink alkalmával lehetne élvezni. Gondold el, hogy Sataya delfinjeit, egy ilyen alkalmassággal leped meg. Nos, a gondolattól mi sem nyughatunk, az eszköz több, mint saját igény. Hatalmas móka!

kerasub_logo_youtube.jpg Kerasub Sliders video
%5 5 percnyi suhanás

prototípus akcióban


  • 0

Korai Adria

Történelemszámba megy, hogy anno május 1 volt az első túra, mikor mentünk a tengerre és nem számított milyen is az idő. Igaz, azóta megízleltük a trópusibb vizek sóját – ami így  a téli elvonási tünetektől hajszolt búvárnak áprilistól főleg jobban esik mint az Adria vizét kóstolgatni. A különbséget száraz ruhával kompenzáljuk, ami lehetővé teszi, hogy bármikor, 6 órányi utazással vízbe merülhessünk. Most is ez történt.inwater.jpg

Minden társaságban kell központi mag, ami meghatározza az irányt. Nos, a mag körüli tér feltöltődése ez alkalommal elég csiki-csuki alapon történt. Felmerültek a kifogások, a hangulati elemek és persze a “ki jön kérdése” hatszázszor, így aztán az indulás előtti este dőlt el először és egyben végül, hogy okés, autók, cuccok, ülésrend fixálódni látszik. A szervezők nagykönyvének 1-től 10-es skáláján ezt az óvódások szintjén is kettesre értékelik, aminek egyenes következménye, hogy az ilyen túrák nem indulnak. Kivéve, ha sikerül egyben tartani a szálakat és így is megoldható, akkor mókás kis túra kerekedik a dologból, ami egyben a Kerasub egyik fő törekvése. Ez azonban nem minden esetben van így, hiszen ha egy igazi utazásra megy az ember, akkor egy hónappal előtte voksolni és fizetni kell – nem csak a helyszíni névsorolvasásnál.

Túl a dilemmákon, mintegy 15 perc késéssel Körmenden lett teljes a csapat. Ezen alkalomból pisszentek a sörök.

– Ráfűztök, nem lesz ám fél óránként fáradt-sör csapolás! – mondja a sofőr – aki én vagyok történetesen.

El is megyünk pár kút mellett, mivel a gondolatnál lassabban terjed a hang hátulról előre, így a megálló helyett 22 km következő parkoló, majd 45 km újabb haladékkal érkezünk. Ez alatt a jókedv csendesbe fordul, nyirkosodnak a tenyerek – ami egyébként a sör halmazállapotváltozásának egy módja. 

“Read More”

Barlangi bújócska

Blogtár