Abu Fendera krónikák (1)

  • 0

Abu Fendera krónikák (1)

Maraton, avagy péntek este 10-kor munka letesz. Van ötlet, még a GOPRO-hoz a Diwing tartót össze kell kalapálni, lesz éjfél hazaérni. Szombaton családi kilövés 11-kor már, túl a távollét indokolta összes apró tennivalón, végre nagyszülőkhöz. Hosszú út mindenkinek, de jó ebéd a végén. Innen QSS-CHESTER különjárat Pestre, miközben beletúrok a kocsiba hajított búvármotyóba. Baljós előjel: a búvárruha nincs benne – hiszen még kiakasztva szárad a Búvárbarlangan. Intézkedést foganmasítok. Éjfél mára reptéren. Olajozott utastalálkozó, felszállás, tudatvesztésben töltött éjjeli repülés. Nagyon profi a személyzet mondom, arra építve, hogy talán ha fél órát voltam szilánkokra szakadt éber állapotokban – félig észnél.it-fandera

Vassárnap lett, reggel hat tíz. Buszra szállunk, elindulunk és már a reptér előtt égett gumiszag tudatja, a motortérben füstöl egy ékszíj. Gyors reagálás, a manager intézkedik, egy órán belül új buszon, eldőlve haladunk dél felé, Ez újabb négy óra és tényleg dél tájban ott vagyunk Port Ghalibban.

Kifutunk. Két és fél óra ringatódzás. Checkdive.  (3087/14/46) Újabb szervízjelenetek gazdagítják Murphy gyűjteményét: egy reduktorunk első lépcsője lerágta a menetét – életemben ilyent nem láttam. Egy i3 BCD szelepadagoló telibefújóvá lépett elő, szóval nem igen tudott a gazdája lemerülni. Gyors csere. Most már mehet a buli, tesztmerülés, technikai bemutató élesben Abu Dabab 2-3 déli oldal. Sunyi áramlás fordul a hajó alatt, az aktuális homokvihartól sárga fátyolon át pislákol a fény, így alkonyatmerülés hangulatban lebegünk. Kék a víz, valahogy mintha havazna, olyanok a fényviszonyok, abszurd mód karácsonyi hangulatot ad, a csillogó halrajok pompája: ünnepel a tenger. hírek szerint cápás idők járnak Elphinstonon, legalábbis 3 napj a hajónk korrekt cápashowba keveredett. Itt és most: tonhalak, Giant travelly, pillangóhalak, snappersulik és persze jó kis kemény korall kiállítás fogad bennünket.

Vacsora után javítjuk a felszereléseket, sisha, koccintás, majd korán, mindenki aludni tér. Hosszú út vezetett ide, Abu Fendera a cél – hosszú út áll előttünk. Így aztán tovább utazunk, miközben végre vízszintesben álmodhatunk az elkövetkező kalandokról.


  • 0

Küldetés

Menni, merülést vezetni  – ez az, ami motiválja a hivatásos búvárt. Ha van alkalom, felfedezni egy merülőhely ismeretlen arcát, egy kihagyott részletben elmerülni, miközben az ismert dimenziók adta, elillanó pillanatnyi varázslat nyomába vezeti az ember a búvárokat…

Vártam a július 22-i indulást, hogy két hétre ismét a Miracle One fedélzetén űzzem azt, amit értek és szeretek. Mindkét túra déli indulás, Port Ghalib, nagyjából a déli régiók merüléseire készülve. Az első túrán régi barátom  Jenei Zoli Sharmból hozta búvárcsapat élén céloztuk meg St Johns vizeit. A hajón teljesítő vezető oktató, Török Attila személye adott újdonságot a szafarihoz, miközben a régi személyzet és az ismerős zugok mosolyogtak minden felől. Sokadszor a fedélzeten… jó érzés!

Ha a két túrára gondolok, akkor összekeverednek a merülések, hiszen mindkét délre induló szafari a legjobb helyeket érinti, amik egyenként több féle képpen merülhetőek. Így adódott, hogy pár merülőhelyet teljesen új irányból, nézőpontból úsztunk meg, hogy születtek újabb felfedezések, amik a jövőben hasznosítható extrák, rejtett utak. Na, azokért vagyok én is oda, bár sokszor csak a videók tanúsítják, hogy mások, máskor voltak a jókor jó helyen. Az ember örüljön a jónak, amit kap és reméljen –  ha merülni indul.

korall.jpg

 

Az első túrán igazán bőséges volt a felhozatal szirti cápákból, volt úgy, hogy kettőt is láttunk. A csúcs az, amikor Dangerous folyosóiból kibukkanva kattogó, távíró zajok, füttyök szólnak minden irányból, mintha a zaj egyszerre jönne minden honnan és akoponyádból egyszerre. DELFINEK! Az egyik pillanatban még csak áll az ember, forgatja a fejét, minden kék. A következő pillanatban lendületes árnyak fúrják előre megukat, suhannak el körös körül, ahogy érkezik a raj. Egészen a zátony és ahajó között vagyunk, mindkettő látótávolban, öt méteren figyelünk felfelé, ahogy a fejünk felett történik a ramazuri. Az ember szeretné, ha a levegő sípolva kattogva áradna ki a torkán, hogy magához hívja a delfineket, hogy elcseverésszen velük, hogy játékra hívja őket! Hogy tudja a delfin így megigézni az embert?! Nincs rá válaszom, csak azt tudom, hogy ott állok, nyitott szívvel, boldog révetegben és figyelem, ahogy az egyik megtermett hím függölegesen lebeg a felszín alatt, majd kinyújtott farokuszonyával integet kifelé a vízből. Több se kell, a hajóról ugrálnak is befelé embereink. Egy másik delfin a víz alatt, fejjel felfelé kacsintgat, mozdulatlanul. Uszonyon vigyázállva, lebegve. Majd hirtelen nulláról gyorsul és veszett kőrzésbe kezd a raj közel érő többi tagjával. Az élmény rögzül, valahol azon a 18.x beneti központi egység központban, amit agynak is hívunk, meg egy kevés jut a kamera által látott síkból az SD kártyára is. Kevés az a gyorsan elmúló pillanat, ami ilyen közelséget enged – de örökre megmarad bennünk.

“Read More”

  • 0

Tesztüzem: Murenafin csobbantva

Mondjuk ki, szinte minden megvan, ami kell a búvárkodáshoz, főleg, hogy két újabb érdekességgel bővültünk. Missziónk a tapasztalatok megosztása és lehetőleg a kipróbálás biztosítása illetve mi is szívesen tanulunk másoktól, hogy teljes legyen a kör. Tehát uszodai tréning keretében némi tapasztalatot szereztünk. Íme a véleményezés:

dani.jpgA Murenafin. Előzőekben bekonferáltak szerint, egy uszonyos úszók, illetve úszók körében használt, hazai úszóbajnokunk Kanyó dénes által fejlesztett és forgalmazott sporteszköz. Egy kicsinek tűnő,homogén, nyers gumidarab, mégis kellően lágyan illeszkedik a lábra, bár felhúzás előtt még kicsi, nehezen felhúzható, komfortmentes darabnak tűnik a laikus felhasználó számára. Nálam erre erősen rácáfolt. Az oktatóvideókat nézve már az is elég impresszív, hogy a legkisebb is felhúzható (ha nem is kényelmes) egy 45-ös lábra – amit csak a profi úszók stílusbemutatója múlt felül. Én a 43-as lábra való modellel elégedett voltam. Gyakorlatilag vízben könnyen felvehető. Először lábfejünket toljuk bele teljesen, majd a sarokpántot tegyük a helyére.

Az uszony anyaga “finom” kellően jó tapintású, lágy, nálam férfi lábról beszélve nem húzta  a szőröket, de ha valakinek ilyen gondja akadna, az szappannal sikosítson előre. Tehát kényelmes, úgy illik a lábamra, mintha új végtag lenne, úgy is működik, főleg, ha mondjuk táncmulatságba keverednék. (cöcörö:))

A képen látható, fejlesztő és termékgazda Kanyó Dénes világbajnok elég jó referencia ahhoz, hogy lelkesen vízbe ereszkedjem. Az első benyomás szerint, a komfort megvan, a hatás megvan, csak az erőnlétből és helyes technikából birtokolok keveset. Most ezt 100% pozitive felhanggal ajánlom, az uszony javára ám.

 

“Read More”

  • 0

Pünkösdi búvárok

Olyan ez, mint szimulátor után élesben rápróbálni valamire. Végre ott voltunk KRK szigeten, Szarka Géza (buborék) apartmanjában, hogy végre kihajózzunk és merülhessünk. Bár, ha az időjósok véleményének teret adunk, el sem indulunk. Mert ugye ha az időjárás előrejelzéseket nézegetjük komor arccal, az nem olyan jó, mint a felhőtlen merülések illúziójával, derűsen vágni neki a tengeri kalandnak.

Házigarázdánk rögtön Obelix mixxel kínált. Minden igényünk teljesült a szállást illetően, úgyhogy már csak amerülések voltak hátra!

paralell_dimenzions.jpgRövid leszek –  a túra is rövid volt – 3 nap, hat merülés. Az átúszós barlang örök kedvenc, a törpés öbölnél a leszakadó sziklák és üregeik kínáltak látnivalókat. Selzine szakadéka mentén kisebb mámort éltünk át, majd a “bedőlt fás” öbölben találtunk érdekes kis üregeket. Többek szerint ez volt a legjobb felfedező merülés! Végére merültük a Kossuthova öböl Big Cave-jét, majd Krinjaczol félszigeténél kerültünk egyet. Nézzük, milyen “poénokkal” kerekedett ki ez a túra emlékezetessé!

Kezdjük ott, hogy jó búvár nem felejt. Még a határ előtt telefonáltam, hogy mit is kell utánunk hozni, mint például a száraz ruha aláöltözőmet. Én úgy vagyok a száraz ruhával, hogy kellő tisztelettel és bizalmatlansággal viseltetek iránta, ezért most is hoztam magammal a 7 mm-es neoprén öltözetemet. Csak a harmadik merülésnél akadt egy kis probléma. Pont Selzine elejénél tempózunk, mikor is mint kis patakocska, megindul a tarkómnál befelé a hideg víz. Fejkörzés, pár igazítás, miközben lepereg a szemem előtt Joó Robi előadása és rögtönzött termékbemutatója a mandzsettákról. Eeegen, hümmögök mindentudóan, ez most nem az a merülés lesz, hogy így bevegyük a negyven métert – lévén deep diver spec merülése. Szégyen, vagy sem, mutatom a feljövetelt, annál is inkább, hogy 4 méteren ez nem gond. – Húzd le a kesztyűdet és igazíts a nyakamon, adom ki Naominak a feladatot. Valami történik, én mantrázok szorgalmasan, majd újra játsszuk a lemerülést. Kicsit az áramlás tréfából harminc métert sodort rajtunk a közjáték alatt, így újra rá kell közelíteni a merülés tárgyára. Még jó, mert így több idő van egyenlíteni azoknak, akiknek szortyog a fülük. Nyakam most már rendben, mehetünk lefelé.

A csapat “normál” felének ki van adva  30 méter max mélységnek, mi az előőrs válunk külön csak majd három percre, hogy 40-ig süllyedjünk. Minden megbeszélve. Szépen kontrolláltan süllyedünk és az ismerős fal látnivalóit feltálalva vezetem a merülést. Mit jelent a maximális mélység? Azt, hogy az alá nem szabad menni. Jómagam 37,1-ig mentem. Az ok egyszerű: mindig van, aki a búvár vezető alatt merül. Most pedig akadnak páran, akik nem állnak meg a harmincas szinten, hanem jóízűen merülnek minket követve.

feeling.jpg

Megfordulva egyéb látniavók is akadnak: a “mi a nitrogénmámor?” című látkép tárul a szemem elé. Magam is érzem azt az idegrendszeri szűrűt, ahogyan a gondoltaim, mintha sűrű közegben haladnának, el-elveszve, tetteim pedig tétováznának. Ez felnagyítva tükröződik merülőtársaimon. Paraméterek… Lassan nyernek értelmet a komputeren lévő számok, erővel kell értelmezni azokat. Te éreztél már ilyent? Nincs dekó, de időben benne járunk a tervezett fordulónál. Ez a levegő fogyásra azért kihat… emelkedünk, bár nem szívesen hagyom ott a lila gorgóniákkal csalogató falat. Mintha magamból hagynék ott lent valamit… A fura érzést betudom a nitrogénnek, emelkedünk, fordulunk, deepstop gyanánt kicsi nyolcast írunk le a külső domboknál. Még egy hurkot úszunk, míg a hajó alá vezetek mindenkit. Selezine egy kapocs az időben, több régi nyárhoz köt melynek ködéből arcok és élmények merülnek fel.

Szárazon. Már aki. Csurom vizes pólót akasztok ki a korlátra. Sebaj, mondom, most az etalon, a magyar csúcsgyártmány száraz ruhát fogom felpróbálni. Csakhogy egri oktató kollégám nem igazán húzta be a zippzárt, így konkrétan telemerte vízzel, hogy alig tudott kimászni benne a létrán. A közjátékon sokan derültek, mert az emberek nagy része magán nem tud nevetni, ezért azt másokon gyakorolja inkább. Makacsul sajnáltam, hogy ez tesztmerülés most kimarad.

rare_moment.jpgsurface_cresdive.jpgAz Adria egyik legszebb, ha nem a legszebb helye, egy régi, elfeledett klasszikus merülőhelye Cres szigetének, ahova a váltakozó irányú szél elől behúzódtunk. A bedőlt fa esete nevesíti a helyet, amihez Géza mesél egy történetet a sziklahalak királyáról. Nos, ez a hely adja meg a választ a májusi fotórejtvényre, hogy hol is készült a kép, amin víz alatti fa, halakkal, búvárral kínál érdekes látványt. Hasonlót csak tavakban láttunk eddig, de ez a fa kellemes atmoszférát varázsolt maga köré. Fal, sziklák, üregek. Nálam Zénó fotóegysége, kattogtatok szorgalmasan, míg nem életem egyik legjobb kompozíciója kínálkozik ak ereső előtt. Battery low – szöveggel kommentálja az egység és elsötétül. Köszi Murphy…

trio.jpg

bujocska.jpgcsucstamadas.jpgA csapat élvezi a feelinget, bár Tekla fázik. Míg ő felmászik a hajóra, mi két üreget is találunk, közvetlen a hajó alatt. Az egyik üreg, közvetlen beszalad a part alá, egy “y” alakú járat, amely szára mentén fel tudunk jönni a felszínre. Vicces, hogy fejünk felett a kék ég, tőlünk pár méterre a hajó, de előlük teljesen rejtve vagyunk… Lemerülünk és óvatosan kievezünk a színes, árnyékkedvelő mohaállatkák, és kéregmoszatok élénkvörös pompája mentén. Ez tíz perc korona a merülésen, talán a legjobb része volt!

Big Cave. Tekla találkozása a démonnal. Két féle búvár akad: az egyik, aki néz, figyel, elidőzik. A másik, akiből a több van, nos ők azok, akik berongyolnak egy barlangba, majd kirongyolnak onnan. Montenegroban sok érdemleges üregünk volt, ahol mindig, lassan, komótosan, körülnézve, kis csoportokban vagy párokban sok-sok időt eltöltöltöttünk. Két dologra koncentráltunk: óvatosan mozogni, lehetőleg semmi hirtelen mozdulattal, megőrízve a hely érintetlenségét és persze a látótvolságot. Egészen a hasadékok legszűkebb pereméig manővereztünk, felfedezve az üregekben bújó garnélákat, ivadékokat, csigákat, rejtőző magányos rákocskákat.

Természetesen mindkét típusú üregi behatolás magában rejti a lehetőséget, hogy megzavarja a hely élővilágát, felkeveri a mennyezeti üledéket, leggyakrabban a barlang fenék finom iszapját. A középút az ideális, főleg egy tágas barlangban.

Nos, én Teklával a barlang előtt járőröztem, míg a többiek vagy két percet benn időztek. Megmerültük a falat, majd fél óra után a már didergő Tekla nélkül visszatértünk a barlanghoz Naomivel meg lámpával persze. Gondoltam, ideje megnézni a barlang boltívén túl, mit rejt még az üreg. A mennyezeten van egy szép kupola, édesvíz hidege képez réteget, van levegő szifon is immár a felszínen, ezért lélegezhető is – bár idegen barlangban búvár nem lélegzik! – tanítjuk ilyenkor a biztonság kedvéért. Az egész képződmény egy bámulatos, tágas katedrális, legalább huszonöt méter mélyen benyúlva a sziklákba. Én világítok, lámpám fényével világítom meg amit nézek, lassan, hogy merülő társam tekintete is kövesse a látványt.

Szárazon. Kiderül, hogy sajnos a foglalkozás nem érte el a teljes célját, kevesen jutottak el addig a nézőpontig, hogy a katedrális teljes mivoltát megcsodálják. Köszönhetően a tapasztalatlanságnak, a sötétben bújó démonoknak talán? – vagy Murphynek, aki megfosztja a búvárt a lámpa fénytől, de ide lesz miért még visszajönni.

A gyomor belekordul, a szív maradna. Nehéz a hazaindulás, a komp felé kanyarodunk. Legjobb döntésünk, amit egy 60 cm-es pizzával tetézünk! Kíváló, bőséges, ízbomba, amely árban is négy főre optimális választás! Többen már úton vannak haza, mi még inkább élvezzük a tengeri légkör varázsát – nem sietünk, otthonosan vagyunk.

Minden nem fér a beszámolóba –  ezért kell részt venni! A zárószó legyen hát köszönet Gézának aki teret és lehetőséget biztosított merüléseinkhez. Köszönet a Csapatnak és persze az időjárásnak, hogy ez a túra kellemesre és teljesre sikeredett. Az Adria bár nem túl meleg, de szép, remélem ezt a néhány fotó éreztetni bírja.

Tibi és Tekla albuma


  • 4

Jubileum

A merülések nyilvántartása a katonai és ipari búvárkodásra visszavezethető tradíció. Onnantól kezdve, hogy civil időket élünk és senki nem kéri számon a merüléseket, nincs is nagy szerepe a logbook vezetésének. Hogy ez mekkora tévedés! –  és mennyi magyarázat rá! Egyrészt sok az idióta, túlbonyolított bejegyzési forma, másrészt meg úgyse kell igazolni a merüléseket, hiszen nem pénzt, fizetést kapunk a merült órák után, hanem a bázis számításai szerint perkálunk úgyis. A kényelmes, punnyadt búvárnak nem hiányzik, hogy írogasson. Csomóan 50, vagy százas szám után profinak érezvén magukat hagynak fel a vezetéssel. Akad aki elveszti, van aki elpakolja a merülései nagy könyvét. Az öreg profik hasból három, négy, hatezer merülésesnek vallják magukat, meseszámok bajnokai ők. Ők vagy lódítanak, vagy csak ugye a kerekítés csapdájába esnek.  Ha nem, akkor én természetesen kopasz kis kezdő vagyok ezen öreg harcsákhoz képest. Talán ezért, talán mert Murphy így akarta, ez a mostani emlékezetesre sikerült diving volt, ahogy egy nagy jubileumhoz illik.

Ikuani. Erőteljes áramlásiról híres driftelős hely, sok halat ígér. Nincs megállás, visz a víz, vörös fokú készültség. Csak mert ha az ember nem vigyáz, akkor simán a reef tetején átpenderíti az átbukó áramlás. Minden ellenállás értelmetlen: a víz az úr. Ezért nem kopasz kisgyerekeknek való játszótér, megnézzük, mikor, kit hozunk ide. A vendégekkel nem is volt gond, túl voltak a bemelegítő merüléseken, amúgy meg évtizedes múltú aktív, sokszázmerüléses polgárok – akik már a nyolcvanas években Vörös tenger rajongók voltak.  Nos, a baj velem volt…

“Read More”

Aktuális események:

Trydive: Április 1. Vulkán Fürdő
OWD-kezdő búvártanfolyamok
Búvárbörze: Április 7.
Tauchturm: Április 15.
Pünkösdi Adria: május 18-21
Kostrena: Június 8-10
St Johns: Július 1-8
Neufelder See
Feketenyék
Dahab: Szeptember 15-22
Szafari: Október

Barlangi bújócska

Blogtár