Category Archives: Egyiptom

  • 0

Blackshell

Fekete ing, fekete farmer, meg a bemutatkozó levél. Mondjuk ki, ez állt össze első benyomásképp, mikor a bázis előtt ülve észrevettem a fickót. Egy körrel később már a 4U nevű törzshelyen ücsörögtünk, de akkor sem tudtam átlátni a helyzetet. Bejelentkezik valaki Hurghada összes magyar kontaktján, hogy jönne dolgozni, munkát merülésért cserében ajánl. Hívjatok Blackshellnek írja végül. Aztán megérkezik, kiderül, hogy semmi felszerelése nincs, van viszont megkopott oktatói papírja gyakorlat nélkül, 100 merüléssel, nincs viszont korrekt nyelvismerete. Az, hogy mennyire akar merülni, mennyire agilis, kiderült abból, hogy a harmadik napon sem gázolt be a vízbe, hanem csak a városban rótta a köröket. Lakott nálunk, aztán a harmadik este dobbantott. Hurghada nagyon kicsi, biztos vagyok, hogy hallunk még róla, nem szippantotta fel a város. Ha arra gondolok, hogy jó érzés vándormadárnak lenni, segítséget adni, máskor kapni, akkor ezzel le is zárható az epizód, titokzatos mosolya nem fog hiányozni.
.

  • 0

Vihar, dayoff

Nem is bánkódom a tegnap miatt. Igazán nem, ha a szemeim elé táruló látványon merengek. Állok a mólón, és én érzem kínosan tehetetlennek magam, ahogy az ismerős hajó oldalra bukva roncsot formáz. Két hajó süllyedt el a mi kikötőnkben. A másik kicsit mélyebben van, de a parttól alig 10 méterre. Hauswrack!
.

dayoff

Iszonyatos szél volt éjjel 11 után, a fél órás tomboló szél parthoz csapdosta a hajókat, tépte a horgonyköteleket, pokoli idő volt. Ahol nem volt aktív legénység, aki kifusson a tengerre, járó motorral átvészelni, az bajba került. 7 darab nagyobb hajóról mesélnek, és számos ladikról, ami elsüllyedt, nincs végleges szám. A mi hajónk szerencsére időben kifutott, aztán át is vészelte a vihart. Azért a hajózási hivatalok nem engedélyezték a reggeli kifutásokat. Egészen 11 óráig…
.

Kanaria down
.
Én a született szabadnapot arra használtam fel, hogy intéztem az elveszett telefonszámom. Csókoltatom az otthoni mobilszolgáltatókat! 11,5 LE, azaz mintegy 450 Ft értékben tiltották le és állítottak be egy új SIM kártyát a régi egyiptomi telefonomra! Az otthoni profithajhász cégek pedig 5000 alatt nem igen kapkodnak, hogy valamit is csináljanak a drága előfizetőikkel. De hát miért is mondanánk, hogy az előfizető a drága, mikor a szolgáltató az.

  • 0

Bal lábas nap

Majdnem kifogástalan, szép és értékes nap volt. Tetemes veszteségekkel és töprengésre való okokkal. Reggel még jókedvűen, klappul startolt a nap, jó szélben futott ki a hajó, hétágra sütő napfényben szerelve össze pedánsan a fényképezőt. Az első merülés Abu Ramada, rendelésre fotózok. Születnek is a képek, szépek, ússzuk a kört, fogy a levegő. A hajó alatt hatalmas murénával úszunk, megállok fotózni, majd pörgés: levegőtlenek fel, maradék vissza a murcsihoz. Nekifekszem szó szerint a fotózásnak, a víz sajna opálos, erősen felkevert mindenhol, kis látótávval. így remeket fotózni nem sikerül, pedig hirtelen két óriás muréna pózol a keresőben. Csak kígyóznak előttem, egyikük elúszik a hasam alatt, megy egy kört, újra pózol, én meg elfelejtek lélegezni is néha. Hihetetlen arcok, és egyikük esküszöm portfoliót készíttet velem, mert tucatnyi pózba vágja magát. Azt is lefelejtem, hogy elveszett reggel a mobil telefonom. De hát egyben vagyok, jól vagyok, murénát fotózok lelkesen, mi baj is lenne?
.
giant muray
.
Ennek szellemében ugrok délután megint. Csapatom bemerülésére kattintok egyet még két méteren, és nyugtázom, hogy gépem vízhatlan. Mindig ezt teszem bemerülés előtt, főleg, ha elemet cseréltem már a gépben. Nos, ezúttal megint lepergett előttem az akváriumeffekt: kis víz lötyög benn, reflexből emelkedem, emelem a gépet, tempó, tempó, és egyszer csak felszökken a víz a tokban magasra. Kaputt! Vége a fényképezének, gondolom, azért kiengedem a vizet a tokból, kiadom a gépet, és cserbenhagyott csapatom után merülök. Egyben vagyok, jól vagyok, mindenki hasonképp, nagy baleset nem történt. Azért mar az ideg, és Abu Ramada keleti oldalát veszem célba, lapátolunk. 24 perc oda, 24 vissza, emberem octopus díjasként kapaszkodik belém a végén, persze elérjük stabilan a hajót, bár a cave formációs célt nem értük el, a távolság révén. Búváraim kifekszenek, én meg kamerám romjai fölé borulok. Nem értem mi volt a hiba.
.
mi a rák

  • 0

Merülőszerencse

Windguru waze! Nézem az oldalt, mikor, milyen szél is lesz. Mindenkit ez érdekel, de hát szabad rosszat mondani? Az időjárás olyan, amilyen, a szelek vagy fújnak, a víz meg hullámzik ahogy. Nos, jó hét ígérkezett, mikor Miklósékkal futottunk. Saját nevelésű, visszajáró búvárok mindig megédesítik a hétköznapokat, jó kedvem volt, hogy is ne lett volna! Felröppent a hír, hogy pár nap múlva erősödik a szél, akkor meg nem jó kifutni, tehát minden szép nap ajándék, gyerünk merülni! Minden reggel kérdezték: na, ma ki tudunk futni? Jó idő lévén pedig kifutottunk.Két hónapja eszem az arab menzán, kortyolom a tenger sóját, meresztem a szememet. De Miklósékkal olyanokat merültünk, hogy mázlistákká kellett avatni őket. Egymást követő napokon jöttek csak a ritkaságok, hol egy sasrája rombol szembe velünk, hol egy angyalrája, hol delfinekkel szinkronúszunk, lazításképpen meg teknősök legelését szemléljük.
.
Eagleray
.
Én legszívesebben a delfines merülésre emlékszem. Fanous Easten odajöttek mellénk egészen, 3 szép példány, cikáztak egyet, aztán mellettünk úsztak. Mentünk tovább, megnéztük a pilléreket, aztán visszafele megint összetalálkozunk őkelmékkel. Most szinte érintésnyire úsznak velünk, riffhosszat, míg beérünk a búvárövezetbe a hajók közelében. Na, itt elszabadultak a buborékok, ahogy jobbról is, balról is lecsap pár búvárcsapat, kapálózva üldözőbe veszi barátainkat, akik nyugodtan kisiklanak az ostromgyűrűből.
Másik merülés, sietve ugrunk, delfinek kőröznek a hajónál. Ha már minap a delfinekhez nem vittem a gépet, akkor erről le ne maradjak.
.
delfintánc
.
Fotózgatok. így esett, hogy komponálom a képet, mérem a fényt, tolatok és illesztem a keresőbe a korallokat, kattintgatok egyiket a másik után. Mögöttem meg teknős oson, szinte összeütközik velem. Igazából nem tudok róla, csak nézem a megmerevedő arcokat, akik mögém pislognak valahova, valaki határozottan mutogat mögém. Mire megfordulok, látom, hogy méternyire vagyok egy hatalmas asztalkoralltól, ami alá éppen mászik be egy megtermett példány. Nocsak, ennek meg szemébe süt a Nap, hogy árnyékba húzódik, vagy cliffhangert alakítva mászik a korallfalon?
.
Turtle
.
A lényeg, hogy bedugta a fejét a korall tövébe, és meg se moccant. Fotózhattuk szénné, minden irányból, nem zavarta semmi! Mindezt a merülés végén, 5 méter mélyen, biztonsági dekóképpen a hajó mellett szinte, véletlenül.
.
Ray

.
Megint másik merülés, rájashow. Sas, torpedo, stingray, no meg rengeteg kékpettyes. Fullos, na fullos hét a skacoknak. Újat ígérni már csak a mantával, meg cetcápával tudnék. Számolja ki nekem valaki, hogy ha a teknőst 300 merülésnél láttam, delfint 700-nál kergettem, manta flash majd ezernél volt, akkor hány merülésnél esedékes a cetcápa? Pörölycápa? Hát, Miklósék mázlistábbak, mint én voltam…
.
Miko és a Muréna


  • 0

Salem, Al Kafain

Lehet a Salem Expres merülést snassznak nevezni? Persze, hogy nem. Szép vízben, sekély áramlásban nyomtuk, minimális létszámmal. Emiatt történhetett, hogy Sanyi, aki Open Water tnafolyamon van, második körben ott térdelt a tetején. Jah, mi itt olyan profik vagyunk, hogy a medencés lebegőgyakorlatokat a roncs tetején végezzük! Már csak ki kéne csempéztetnünk a helyet! 🙂 Ha létezne sárga irigység, akkor ettől biztos többen megkapnák, mert azért ismerek csomó fazont, hogy a fél golyóját odaadná egy ilyen lehetőségért. Szerintem Chris Tesó ezt olvasván biztos Lackóra gondol, Lackó pedig Édesanyámra. így kerek a világ.
.
roncs
.
Sanyi nagy fazon, saját állítása szerint ekkor már volt olyan pillanat, hogy érezte a lebegést. Nos, a pillanat tovaillant, de a lelkesedés nem hagyott alább. Sanyi a búvárkodás hőse szememben, mert makacs kitartással, szemében furcsa csillogással újra és újra nekifutott egy merülési kísérletnek. Örültem, hogy misztikus, grandiózus roncsmerülés keretében oktathatom, rögtön arra, amit tényleg nagybetűs búvárkalandnak neveznek.
.Salem Sandor!
.

Al Kafain roncsa pedig az aznapi harmadik merülésem volt. Újkeletű izgalommal vártam az éneklő roncs felfedezését, mert itt még nem jártam. Panamai felségjelű hajó volt, elég könnyűszerkezezes, repülőgépszerű ablakokkal. Tökéletesen oldalraborulva, már-már átfordulva feküdt a korall szélén, propellerrel az ég felé nyújtózva. Mikor elsüllyedt, mondta a roncsszakértő, hogy nem sokáig lesz itt, le fog csúszni a nagy tömeg a korall oldalán, oda, ahol más roncsok is enyésznek. Akkor ugyanolyan jeltelen, nem merült ronccsá válik majd, mind sok másik mélyben meredező. Olyan mélyben ahova a fény is csak trimixel mehet le biztonságosan – legalábbis ebben az országban. Persze az egyiptomi spilerek kifutottak egy kommandoval és odakötötték a zátonyhoz nagy erőkkel a hajótestet, nincs csiszi-csuszi! Azóta is a roncs keservesen imbolyog, nyekeregő hangokat adva, ahogy a félrebillent, sérült eresztékek nyögnek saját súlyuk alatt, miközben a vízmozgás kitartóan hintáztatja. Az biztos, hogy nem a világ legbiztonságosabb helye, ami napról-napra komolyabb rizikó a búvároknak.
.

Salem Expres
.

Mindenesetre a videókamerám ott volt, majd otthon vetítek arról, hogy milyen is volt. Mindenesetre nagy vas a javából, ami csak sírva énekel a bús zátonynak ütközésről.
.

Roncs


Barlangi bújócska

Blogtár