Felderítő misszió, avagy meghívás a friss spanyol ismerőseimtől az általuk nyitó táborba. Eco village, avagy bungallow a sima kék parton. Nuweibától északra vizslatom az öblöt. Ide jár merülni más bázis is, van csikóhal jópár, korallocska és szép nyugalom. Marsa Alamhoz hasonló, de ez közelebb van mindenhez. Informálódom a merülőhelyekről, az árakról és biztos vagyok benne: egy három éjszaka-négy napos túrának jó, főleg, ha valaki optimális körülmények között akar kezdő búvár lenni.
Egyszerű nihill. Így lehet összefoglalni az itt létet. Függőágy, hullámzúgás, csillagos, nyugodt éjszaka, hegyek keretezte háttér, tengernyi víz. Tömeg és emberáradat sehol. Komfort és civilizáció valahol a távolban. Szeretnék ide visszatérni, rákerül a jövő évi programtervbe – Dahabbal kombinálva.
Körbejárás után Kanyon túra. A tábortól nem messze ér véget egy vízmosás. Neki kell vágni.
Élmény, fotósoknak paradicsom. Sehol ember, néptelen, csendes táj, mesés sziklák, beduin romantika. Csend. Nem szeretnék eltévedbe bolyongani ilyen hegyek között, víz, élelem nélkül. Esetemben a kiút bombabiztos. A terephez nem kell tesi szakosnak lenni, könnyű túra, bár pár helyen jól jön a mozgáskoordináció és egyensúlyérzék. Gyönyörű túra, egy egész délutánt eltöltenék itt. Akár egy éjszakát is. Persze nem teszem. Fotózok mindent minden irányból, minden beállítással. Egy emberrel futunk össze: egy beduin cipel valami nagy csomagot a hátán. Hát, jó szüret volt, summázom beleszippantva az édeskés, fűszeres illatba, amit magával húz elhaladtában. Nem vagyok egy keresőkutya, de a receptorok találatot jeleznek: ez bizony bódító szállítmány volt.
Ideje visszafordulni, így még világosban a táborban lehetünk, akárhogy is fotózom, húzom az időt. Naplementekor már hintázom a nyugágyban, vacsora után kanasztázom a háziakkal. A bungi, a hullámcsobogás, a csillagos ég a pápua feelinget idézi meg – egy másik víz partján, valahol sok sok kilométerrel keletebbre a paradicsom felé.
Beduin sofőröm hazafele elég közlékeny. Még vagy három kanyonról mesél. Ez aztán választék, az biztos! Csak nézem a hegyeket, a suhanó, embernek nem való terepet. Kopár sziklákon zöld foltok: sarjadó élet. Rideg és mégis természetes terep. Beduin vidék, beduin föld. Ott, ahol a házak, a városok véget érnek, ahol a hegyek kezdődnek. Másképp zajlik az élet, más az időszámítás.
picasa / flickr fotoalbum, figyeld le!
