Category Archives: Uncategorized

  • 0

Thomas Reef

Derűs szép nap reggelén búvárkodni kinyargalni Zodiakkal (rocsó, gyorsmotoros csónak) benne 2X200 lóerőnyi ménes röpít, az szép élmény. Kapok egy főt private guidra, míg kolléga ugrik öt búvárral. Cél Thomas reef, a Tiran Street kettes számú zátonya.

Relative kis, szögletes zátony, amely délnyugaton egy kis csücsökkel büszkélkedik, ami olyan kerekded, hogy alig tűnik csücsöknek. Itt éri el az áramlat, ami szépen ketté válik rajta. Ez a hely valahol az ugrópont, jobbra haladva rögtön egy kis platón lehet bámészkodni, ami reggeli fényben hangulatos korallkert. Itt 22-24 méteren hatalmas seefunok azaz narancs legyezőkorallok merengenek az áramlásban. Akad pár repedés, a leszakadó peremen.

_c_GolDen_Thomas_Reef_Canyon.jpg Techbúvárok figyelem! Továbbhaladva vehető birtokba a Thomas Canyon! 30 méteren az ember belenéz a kezdődő repedésbe. Ha tovább úszik, akkor jócskán észleli, hogy mélyül a szikla, mélyül a Canyon. A mennyezet is szépen negyven alá kanyarodik és elvész a nagy nagy kékben, ahonnan balra pillantva még látszik a fő zátony meredek széle.

Magáról a Canyonról legendák keringenek, hiszen mint mélység, mágnesként húzza az embereket. Számunkra a beúszás kizárt: túl mély, az alját 96 méterre mondják, akik megjárták… Ja, megint John Keen, házi tech búvárunk. (Itt egy hívatkozás hozzá, meg egy kép az oldaláról) Ilyenkor bírok gondolni a trimixre, mégpedig nyálcsorgatva.

A sablon terv az, hogy a korallkert után, harminc méteren panorámából megszemléljük a Canyont harmincon, (jó lebegéskontroll, szint tartás a nagy kékben) majd visszahúzunk a reefhez és emelkedünk 18 méterre. Pár perc után gyorsul majd a tempó: itt ér az ember a következő sarokra, ahol az áramlás elragad. Élményrepülés, amely egészen hirtelen megáll, majdnem pontosan egy szép nagy legyezőkorallnál. Innen úszni kell, néha szembe áramlással, néha csak úgy. Néha lehetetlen, ha extrém erőkkel jön szemből a vízáram. Ha ezen a szakaszon az ember átvágja magát, akkor újra hátulról jön az áramlás és lehet tovább menni lazán.

Ez a túlsó sarok a legtutibb rész: gyönyörű üregek, kis kitörések, falak, sziklaormok nyújtóznak 14-18 méter között. Néha teknős alszik itt, máskor nagyon nagyon sok nagytestű snapper képviseli a halak nyújtótta fő látványosságot. Két dologra kell figyelni itt: mennyi a csapat levegője, illetve van-e valaki deco veszélyben? Általában valamelyik kelelmetlen határérték itt felmerül, ami indokolja a safety stopot és a feljövetelt. Pedig innen még kicsit jó tovább menni…

“Read More”

  • 3

Jackfish Alley

Ras Mohammed, elég frekventált merülőhely, amit a kimagasló sziklaoromról lehet felismerni: fehér a szikla. A kicsapó hullámokat a szél ráterítette és szárította, így a sótól fehérlik messziről. John Keen az angol techbúvár elmereng a hely nevétől. – Hatvan méteren komplett barlangrendszer húzódik. Sötét, jelöletlen járatok, orsóval, lámpával, tech cuccokkal kel menni. Rázós falat.

Én csak azt mondhatom, hogy van pár jó kis járat a felső tíz méteren: ezeket a kis alagutakat ússzák át a búvárok, ami jó műsor. A barlangok után van pár korall tömb, ahol a plató eltávolodik a faltól. Homokos sáv húzódik a külső letörés és a parti szirtek között, ahol egy kis öböl tűnik még érdekesnek korallkerttel, és üregekkel. Igazi Napoleontanya.

Snorkellel a számban fogom végezni. Mármint a munkát, mert, megint erre a kis szerepre jelöltek. Nos, sebaj, én vagyok a nr.one, ez nem vitás. Le kell nyelni, hogy néha csak ezt kell csinálni az alapbérért. Sebaj, két olaszom van, akik igen jól mozognak a vízben. Ugrunk, a búvárokat előre engedve. Aztán lesurranok a barlanghoz, ahol kicsit körülnézek, tapogatódzom. Megnézem a másik oldalt is, bemérem a távolságokat és eltökélem, hogy átúszom. Nem nagy kaland alapból, max 25 méter a függőleges merülésekkel. Simán lemegyek kilencre, majd felfelé, tovább. A story akkor kezd durvulni, mikor előre nézve egy hosszú folyosót látok magam előtt. Hosszabb, mint ahogy gondoltam, de sebaj, gyerünk előre. Hat méter mélyen siklom előre, nézve a végét, kacsintgatva felfele, hol egy ablak, ahol ki lehet nézni. Se a vége, se kijárat, se ablak, a rossz érzés felismeréssé válik: hülye gyerek, befele úszol a zárt korallba! Elegáns fordulás, relax! Siklom visszafele, kevésbé ráérősen: a levegőhiány. Jobbosra veszem a kanyart, látom a nagy kijáratot. Soknak tűnik a tíz méter, de van ablak, ha nem győzném végigúszni. Kicentizem a kijáratot, ahogy érem jövök fel a friss levegőre! Jól esik a légvétel, érzem szétáradni a friss vért a tagjaimban. Huuu, ha ilyeneket csinálok, mint egy luzer amatőr, tényleg snorkellel a számban végzem.

“Read More”

  • 0

Showtime

4s.jpg 4s_2.jpg Egyről nem regéltem, milyen is a napos oldal, milyen merülni? Konkrétan tizenöt merülőhely jön szóba, plusz Ras Mohammed, illetve a Thistlegorm mint hab a tortán. Tehát tizenöt hely az, amit napi szinten támadunk.

A cég főbb ismérvét megemlíteném mielőtt az elit merültetésről mesélnék.

–          A legjobb bázis (??!)  Sharmban, ami a munkanapok és fizetés arányát illeti.
–          A legalja címet elnyeri, ami a személyi megbecsülést illeti az elvárásokkal szemben.

A vendégek anyagi természetű problémákkal nem bajlódnak. Megveszik a private szakértelmet, oktatói kíséretet, jót akarnak merülni. Atért akad varia. Például a vendég gyerek méretű, saját ruhában kezd. Második nap XS, harmadik nap S, majd mára már M-es méretűbe öltözik. A vendég a kompjuterét GAUGE (mélységmérő) üzemmódba teszi. Ezzel kizárja a nitrogénszint és nodeco értékek követéséből magát 48 órára. Tízenötös palackot szeretne. Ha aluminiumot kap, acélt kér, vagy fordítva. Ha nincs nitrox, akkor azzal merülne. Ha a csoport a Thomas reefre menne, akkor valaki más a Jacksonért hisztizik. Néha tiszta óvodapedagógus az ember, miközben össze szereli a cuccokat, meggyőződik, hogy a hajóra kerüljön, a briefinghez a vendégek ruháit szépen a székekre készíti. Indulás előtt 15 perccel beöltözve lesben áll, ha nem jut rá idő akkor is. Showtime, gyerünk merülni! Briefing, a mit hol, hogyan, és hogy nem jegyében, majd kifutás, merülés, visszaérkezés, szétszerelés. Egyebék aktivitások: intro, pooldive, sassi, snorkel, vagy fél és egész napos túrák a zodiákozáson kívül. Mit mondjak, este hat, fél hét mire hazaérek, de csak mert tél van, fél ötkor lemegy a Nap. Nyáron hétig van nyitva a center, azaz mindez két órával tovább tart…

“Read More”

  • 1

Pucolás napja

Category : Uncategorized

Délig takarítok. A tűzhely, a hűtő, a konyha, a járólapok, a mosás ügye mind sorra kerül. Izzadok a mosógéppel, nem ereszti a ruhát, zárt ajtaját rángatom. Este lesz, mire megfejteni vélem a rejtvényt, hogy lehet kiszabadítani a ruhákat: kétszer is ki lettek mosva közben.

Voltam a Yoga suli tetthelyén. Két szintes villa, tengerre néző panorámával. Az alagsor egy nagy terem tükrökkel és a vezető néni táncos fényképeivel körbetapétázva. Tánciskola. Láthatóan nagyon jó bőr volt a negyvenest formázó szambaistennő. MILF! – sóhajtana Balage. Csabez aktuális testőröm is sóhajtozik. Hurghadából az ismerettség, most pedig Maria az összekötő kapocs – igaz én a Yoga után érdeklődöm. Kever egy vodkás jeges, citromos frissítőt nekünk a háziasszony, olyan fejbevágásmenteset.

“Read More”

  • 0

Eilat trip

Sharm, arabelosztó pályaudvar. Résen vagyok az érkezéssel, simán elérem a nyolcas buszt, mert az újabban kilenckor indul. Az első checkponton leszállítanak a buszról hat arab utas társaságában. Bájcsevejgek az útlevelemen eligazodni vágyó civil rendőrökkel. Jó tanács: ilyenkor nyugodtan ragaszkodjunk az igazunkhoz, a határozott jedi-erővel előadott meggyőzés idővel túlsegít az egyszerű akadályon. Ne beszélj arabul, angolul is csak egyszerűen, annyit ami indokolt, a többit nem kell érteni sem meghallani. Irányított kommunikáció. Hamar elengednek és honfitársaikra koncentrálnak. Ez hetvenöt perc késést okoz.

Második checkpont. Kezdem a jedis trükkel, így már nem szállítanak le. Az arabokat újra előveszik, másfél óra újabb késés, de legalább van időm körmöt vágni. Még kétszáz km, három útlevél ellenőrzés és hopp, délután háromra Tabán eszmélek, ami nem rekord idő. Ma már nem lesz okmányintézés.

Taba egy pár hotelnek otthont adó tranzitváros, tengerparttal, határetkelővel és semmi mással. Üres, élettelen, mű, „innen el!” sugallja minden. Ismerek irodát, aki ide szervez utakat, ami biztos sikeres a világ elől elvonulni vágyó projektek hódolóinak. Ha mond valamit a személyes tapasztalatom, akkor az elég kommentnek: úgy döntök, Izraelben alszom.
.

“Read More”

Barlangi bújócska

Blogtár