Mozaik
Category : Blogroll , Uncategorized
Hülye cím. Utal arra, hogy semmi sem egész, minden apró részletekből áll össze (ha összeáll). Vagy éppen arra utal, ahogy az elmúlt hetek eseményfolyamát csak apró emlékblokkoknak látom, melyek aztán észvesztő kavargással váltották egymást. De az eredmény ugyanaz. Részletekből áll az egész.
Rögtön irány a Rába, evezés a rettenthetetlenül Rábát rójó Wekingekkel kétszer is. Uszodai tréning, szeretett Vulkán Fürdőn, két hét rekreációs táborozáson való kiállás amely azért engem, meg Gábor bajtársamat is rendesen próbára tett. Budapest, beszerzés és protokoll két napban. Családi munkavállalás jegyében fapakolás hordás ragyásig, céges boltrendezés, személyes lakhatási állapotok káoszfokozaton. Aztán prájvit kezdő tanfolyamok, amellyel dacolnak a hallgatók rendesen, főként távolba maradással. Atlantis Holdfényligeti Családi nap a tetejébe, majd a folytonosság kedvéért háromszor is osztrák merülés. Ha valaki most akar menni, akkor Neufelder See: harcsát simogatni nem játék, csuka is akadt, de főként a látótáv lélegzetelállító, közel a 10 méterhez hihetetlen feeling, miközben a víz 19-ről ugrik 13 fokra ha az ember lemozdul 16-ra…
Kavarog minden. Beszélgetések visszhangoznak a fejben, miközben minden kis elem lassan mögém rendeződik, szabadon hagyva a menetirányt: Dahab-Indonézia!
Succer – ahogy az angol ejti a szót, hangzás és jelentés között mutat némi rokonságot a két nyelv esetünkben. Mert bizony szóban forgó technikai foglalkozásunk egy nagy sz…pás! (bocsánat!) Szóval két vándordiák érkezik nagy fekete szárazruhákkal, dupla palackokkal és egy trimix töltőpanellal. Ami “profi” üzembehelyezését Dragan profin bemutatja. Hipp-hopp, a titkos palackkupack felfedi titkát: nem ócskavas sem lomhalmaz az eresz alján gazzal benőtt rejtek: ez kérem oxigén esszencia! Hümmög a munkabiztonsági szakember, de csak ha nincs két lába, hogy futásnak eredjen. Magam is igyekszem azért a kompresszortól messzebb figyelni a beüzemelést, bár aggodalomra semmi ok: többszörös biztonsági vezérlés van a gyári, precíz panelbe integrálva. (Nem lehetsz elég pesszimista és precíz dörmögi a süket félkarú gákeverő szakember valahol az elmém mélyéből előprojektálódva) Mivel nem csak óvatos, de éhes is voltam, elmentem kajáért. Meg még sokfele virgácsoltam, mire üzembe lett helyezve az egység. Amúgy a manual mindent egyértelműen leírt, de nem akartam okosabb lenni, mint barátaim hárman együtt.
Majd hülye leszek kihagyni, gondolom, mikor letekintek a mélybe, ahol a tükörkép helyett is sötét mélység csillog a víz felszínén. Indiana Johns feeling, ereszkedés a múlt titkos bugyraiba! Clive Kussler klasszikusa jut eszembe, mikor Mexicoban inka vízgyűjőbe merült a hős, barlangrendszereket és persze aranyat rejtő mélységeket leküzdve.
Én kicsit sem vagyok érzékeny természetűnek mondható, de ha arcon csapnak, akkor azért kicsit felhorkanok. Budva után pár kilométerre a kimondhatatlan helység Maestral Hotel nevű búvárbázisra ruccant át Dragan-Igor-Karas triónk. Itt összefutottam Rudival a magyar nyelvű búvárvezetővel. (tel: +38269239322 annak akit érdekel direkt) De a lényeg: vizuálsokk kérem! – ami arculcsapott. Egyszer elsuhant már mellettünk , de másodszor is erős elképedést váltott ki a látvány: ,A’ HAJÓ ott horgonyzott az öböl közepén, az abszolút és elképesztő vagyon nyilvánvaló szimbólumaként. Egy olyan hajó, amit képregényekben, vagy csak filmen modellezve látni egyébként.
