Hiánylista
Category : Blogroll , Karas diving blog , Montenegro , Uncategorized
Napok óta “profin” merülök. Minden nap valaminek a meglétére annak hiánya cáfol rá. Természetesen a merülésről beszélek, én a „nagy profi” . Képzeljétek el, hogy Murphy első számú kedvencévé léptem elő. Hol az ólomövem a rakodólánc nem teszi be a hajóra, hol komputerem marad a másik csomagban, néha a kamera hűtőkábele bújik el, hol meg nem hozok búvárruhát! Szerintetek shortyban 19 fokos vízben milyen intrózni? Első kézből mondom, semmi gondja nincs ezzel annak, aki szereti a sportot meg a felfrissülést. Hát ilyen emberré kellett válnom erre a napra! Mostantól dupla precizitással ellenőrzök mindent, nehogy beszívjam. (Vannak követők Miko merül most éppen shortyban. 🙂 )
De lehet cifrázni a balfékséget. A kamera nem szereti a nagy hőingást, minden páramentesítő eljárások közül egy vált be: tartsd a hűvösön a kamerád! Ezért aztán egy öt méteres zsinóron lóg, ha áll a hajó. Mondanom sem kell, hogy néha menet közben is. Két nap, két öngól: leejtem e a Tihanynál (41 méter) jobban is mint Fükkő Zoli a D9et. De másnap meg a propeller vágja le, szerencsére induláskor, így a roncs mellett megtalálom. (Írnom kéne még a kameráról is, hogyan működik, mi? Egyelőre annyit: szuper gép, ha mostohán is bánok vele, de imádom! ( az incidens még Budva expedíción volt, lehet, írnom kéne erről is.)
Friss napi kép: a bázis oszlóban, a szezonvégen, a kérdés: merülni, vagy merültetni? A vendégek a továbbiakban sponzorok: költségelik a kifutásokat, emiatt azonban a dilemma marad. Mi meg merülnénk! Mostantól Dragan szervez, én meg nem tudok azonusulni a káosszal. Fogynak a napok, váltani kell. Van még dolog, és hát Ember, szétszakadás van: Balage hazafutott, hogy nyaralóként térjen vissza embereivel, mi meg expedíció alatt nyögünk! (bár nem olyan rossz az) Cca öt nap múlva oszlik a tábor, két hét múlva meg már otthon pattogok. Addig hogy lesz ebből Zenta expedíció!???? Felszerelés érkezőben, jön a keverőpult, van dupla palack, jackettel, valami alakul… lehet rá fogadni!:)
Az egyszer fix: merülést nem mondtam még le. Igaz, a nagy terhelés után/közben két tanfolyamost nem vállaltunk. Ilyen is van hát. Aztán van DAN biztosítás is már. Megkötöttem, mert azért ne maradjak magam a bajban. Idő pedig továbbra is a hiánylista része. Több kéne belőle a nap végére, pihenni…
Missziós nap, célpont egy lehetséges koordináta, talán roncs. Maybe – mondja Dragan sokat sejtetően, és fölfele pislog, miközben a mélységről beszél. Értjük egymást. Nyolckor farolok be a palackokkal, csípőre tett kézzel várnak, cöccögnek. OK, az elmúlt napokban a versenyfutást mindig az idő nyerte, a száguldó mutatókat alig bírtam követni, nemhogy leelőzni! – tehát állandó késésben voltam, minden nap újabb lehetetlen kihívásával. Szóval mikor látnak, akkor kezdenek el pakolni. Kapkodva. Na, ilyet nem szabad csinálni, mert nem egészséges. Főleg azért sem jó, mert aztán ha elhúzunk kibójázni a koordinátát, be is öltözünk, majd kiderül, hogy Dragan professzorom ólomöv nélkül vág a küldetésbe…. Az blama,nem?
Expedíciós erőink robognak Tivat felé. Egy navigátor alias Frki, Dragan i Ja. (azaz én) Rapidban elkövetünk három merülést, ami mindhárom találat. Roncsok a mélyben! Elsőre valami yachtnak a romjait bújjuk, ennek a történetét ismeri az Öregünk. Maga is vezette, mikor Rovinjból Kotorba szelte a habokat egyik útján. Aztán a hajó kiöregedett a forgalomból, és teher lett a tulajdonosnak. Ilyenkor jön a hullámsír mint gyógyászati megoldás a gondoknak. Amúgy szépen, hallal körbevéve elég impozáns, kár, hogy nagyon úgy tűnik, mintha félbe lenne vágva, azaz picurka a lelkem, mint a Dolini roncs.