Category Archives: Uncategorized

  • 0

Bükfürdőn merülni

Ritka, nyári alkalom (mifelénk legalábbis), hogy szembejön valakivel egy békaember, miközben ad a wellnessnek, vagy csak öreg csontjait áztatja. Pedig jópáran elmondhatják, miután Bükfürdőn járt a Kerasub csapat, hogy eljuttassa a merülés élményét azoknak, akik erre kaphatóak, vagy előre tervezték a nagy próbát.
Tény, hogy mindenkinek jó az ilyen merülés, hiszen biztos mélységben, biztos kezekből, ráadásul érthető módon kap alapismereteket egy majdani éles, tengeri, mély merülési lehetőséghez. A célunk az, hogy ehhez, vagy egy búvártanfolyamhoz adjunk magabiztosságot és hiteles megtapasztalást. Következő időpontjaink: július 21 vasárnap, illetve augusztusban is ugyanitt, Bükfürdőn!

kerasub divers, bukfurdo, diving, demo, trydive, discovery

kerasub divers, bukfurdo, diving, demo, trydive, discovery

Ónos felhők lógtak mindenütt, miközben tíz perces szünetekre kisütött a forró, nyári Nap, viccet csinálva az egyébként alig húsz fokos hőmérsékletből. nem csoda, ha a szabadtéri felületek néptelenek voltak, beleértve a 8-as, kültéri úszómedencét is. Azonban, aki csodát akar látni, az ilyenkor menjen úszni! Letisztult, hűs vízben, 50 méternél nagyobb üvegtisztaságú látási élmény fogad, a medence üres, háborítatlanul mártózhat aki a nyugalmat kedveli. Élmény volt itt elmerülni, hogy mélyvízben tegyünk próbát a felszereléssel, egy-egy gyakorlatból kifolyólag.

Nos, hogy vendéget fogjunk, ne ázzunk és szem előtt legyünk, a fedett úszómedence kifutójához készültünk. Rögtön a szinkronúszó válogatott után kerültünk sorra, hogy a kelelmes, 28 fokos víz alá meneküljünk az időnként megeredő hideg eső elől.

Ahogy a képek mutatják, ismét számos vendégnek szereztünk maradandó emléket a merülés élményével. A kérdésre, pedig, hogy hol is lehet komolyan merülni és mi kell hozzá? Legkézenfekvőbb válasz, hogy Szombathelyen a Kerasub Búváraival érdemes tartani!

Fotóalbum az eseményről

 


  • 0

Fenevadak között

Grüner See hétvége – folytatásOLYMPUS DIGITAL CAMERA

Én csak egy rojtos búvárruhás, foltozott uszonyú oktató vagyok, két óceánt kóstoltam, pár tengert megnéztem, de cápaetetésen még nem vettem részt. Most nyílt alkalmam közelről megtapasztalni, hogy a táplálék mennyire elsődleges inger a vadállatok számára, azaz milyen is a “beetetés” mint viselkedés módosító faktor. Nemcsak a halak, de a búvárok is extázisba esnek!

A Grüner See látogatásával kötöttük egybe a Grübl See merülését, amit közelsége indokolt. Sívidék lévén, síszállás adódott, hogy meghúzzuk magunkat, meglepetésünkre roppant korrekt magyar vendéglátók karjaiba futottunk.

 

Félpanzióval és barátsággal fogadtak. Értékelés: visszajövünk! – és nem csak egyszer egy évben, hanem a környéket betéve ismerő vezető ajánlásai alapján, van itt keresnivalónk ha túrázni, vagy éppen síelni is támad kedvünk!

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Bár gyalog is elérhető a tó, mi autóval faroltunk be elé, ahol tucatnyian parkoltak már. Összeszedve a búvár kártyákat, aláírtuk a nyialtkozatokat, fizettük a napi díjat és jött a briefing. Maga a főnökasszony – Sabina a veterán tourleader – profin, humorral és szabatosan ismertette az objektumot. Nem lőném le a poénokat, amikkel berendezték a helyet. Meglepő ötlet egy víztároló medrét búvárkodásra kialakítani, sőt, alpesi akváriumnak továbbálmodni még nagyobb kreativitásról árulkodik. Kellemes kis bisztró jelenti a vállalkozás fészkét, ami jól fel van szerelve búváriskolának is. A vízbemenetelt móló könnyíti meg, a tóban pedig koi pontyok, pisztrángok, lazacok nyüzsögnek, más 13 halfaj mellett. A fő műsor, a gyakorlóstég, ahol a kindertojás mint etetőanyag adagoló játssza a fő szerepet. Ahogy a halak megpillantják a sárga kapszulát, leereszkedik a vörös fátol, amin át csak a sárga kapszula létezik. Abból pedig egy fontos dolog származik: kaja és evés!

Már, ha a búvár megáll csak a stégen, akkor is a halak érintényi közelségbe jönnek, félelem nélkül siklanak el a búvárok mellett – között, hogy egy kört megtéve újra közelítsenek. Élő etető gép a búvár, semmi más szerepe nincs, szimbiózisba épült életforma. Erre mondom, hogy ugyanaz a magatartásfaktor figyelhető meg, mint mikor cápaetetős videón lát az ember. Beavatkozás a természetbe – ami ebben az esetben egy izolált, rezervátumi forma, nagyobb, gúlobális hatás és veszély nélkül, mint az élő, határtalan tengeri helyszínen elkövetett cápaetetés. Utóbbi is attrakció és bár mint gyarló búvár ott lennék az első sorban, de mint gondolkodó ember el is ítélem. A vadon élő állatokat ne etessük, még akkor se, ha az hattyú a csónakázó tavon! Vívódások nélkül bontom a kapszulát: mit nekem, vadon élők! A hatás átütő erejű, ahogy pillanatok alatt felnassolják a kis etetőanyag drazsékat. Az események felpörögnek, olyan tolongás folyik a kaja körül, hogy a búvár sem ússza meg, hogy a kesztyűjébe ne harapjanak! Aztán a kaja utáni élet kerékvágásába szépen visszazökken minden, ritkul a raj, lelassul a mozgás. Frenetikus!

A tó persze más kalandot is tartogat, pl. kincskeresésre a legkiválóbb, sok-sok mókás, vízbe nem szokványos díszletbe futhatunk bele. Pl. ha megtaláljuk, bazi nagy handzsárral kardozhatjuk le egymást, vagy úszhatunk át alagúton, miközben minden féle meglepő figura elénk kerülhet. Már csak egy panoptikum hiányzik, villanhat belénk!

Aztán újra halakat etettünk és még így is frenetikus volt…

Cuccok száradnak, mi meg ülünk a teraszon, kinézünk a síliftre, benéz a panoráma. Gyömbéres csodalevest eszünk, meg chilisbabot. Szép az élet, főleg, napsütésben! – a haletetés pedig még így, egy óra után is frenetikus!


  • 0

Grüner See – meg az alpesi akvárium esete

Idén pár TV csatorna és online portál rácsapott a Grüner See-re, ahova már évek óta visszajár a Kerasub Búvárcommando. Idén is ott voltunk, május 30-31 hétvégéjén…

Írtuk, hogy hogyan is zajlik itt egy merülés, mik a koordináta ismérvei: olvadék víz zöldárkor, azaz mikor a csapadékos tél, a gleccserek leve, esők és melegek együtt járva megemelik a tó vízszintjét. Most, 8 méteres vízállás volt, ami tipikusan sok búvárt csábított a merülésre.

Érkezésünket ezért 11 órára időzítettük, így parkolóhelyhez már jutottunk, lemaradtunk a reggeli tömegsport merülés élményéről, amikor 9-10 óra között a legtöbb búvár van egyidejűleg a tóban és be kell vallani, az érintetlen, tiszta vízivilág élményéről is lecsúsztunk. Ha igazán profik akarunk lenni, akkor legközelebb tényleg commando jelleggel, 11 méteres víznél, hét közepén hajnalban merüljük a tavat.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Sietség nélkül néztünk körül, ami érdemes volt, hiszen láttunk csodát. A csoda az, amikor egy trópusi ruhában, kesztű és csuklya nélkül próbál valaki merülni a 7 fokos vízben -a tájékozatlanság és optimista butaság csodája. Csoda az is, amikor ugyanitt valaki 5 miliméteres ruhában merül el – az emberi tűrőképesség és akarat csodája. Csoda az is, hogy hány féle-fajta száraz ruha és technikai high-tech vonul fel, egy ilyen búvárkavalkád alkalmával. Részünkről a magyar Divelabs brand színeiben parádéztunk, noha erősített neopréneseink is voltak a sportos műfajban. Tisztelet és elismerés nekik!

Mosolyogni, sem beszélni nem könnyű, ha az ember arca 7 fokos vízben ázik fél órát. Kb. arcideg bénulás szintjén artikuláltuk a kásás szavakat, hogy értsük egymást:

– Usssal at a iid alat! Ol lefideooozlaa. (legalábbis ilyesmi lehet lekottázva ami elhangzott)

Eközben a kesztyűben fagyos kis virslivé dermedt ujjaimat gyúrtam, hogy a fájdalmon kívül – amit szuperul közvetítettek tudatom horizontjára –  erőltettem a gyors indulást. Ami hűs, az hűs, no, több meleg kell a heverészéshez. Gyorsan születtek felvételek és a híd környékén még kalézoltunk egy kis kitérőt. A tó közepe felé is érdemes volt kerülni, mert itt nyomokban tiszta, fel nem kavart víz vett körül, az üvegtiszta szubsztancia kellős közepén lebegtünk – persze a száraz ruhának (szkafandernek) hála akadt aki az elszabadult felhajtóerőkkel küzdött. Valahogy 40 percen túl egy akarat vezetett bennünket, kijutni a hideg veremből. Nagyon kiforrott, céltudatos víz elhagyást mutatott be a csapat.

Mivel esőben sem szenvedtünk hiányt, le kellett fújni a sétálós túrázós opciót, de a második merüléshez sem volt kedvünk. (ennek legfőbb oka a felkavart vízben keresendő – ahogy írtam sok nagyon zöld, felkészületlen újonc merült a tóba)

Vendéglátás Ausztriában? – biztos, hogy találkozol magyar erővel. Kedves pincérlány segített eligazodni a ház specialitásai között, így a forró levesből merítve erőt különösen megszépült napunk. Mivel az időt eltöltöttük, továbbáltunk Praeblich felé, hogy vasárnapunkat ott töltsük, állítólag halfelhőben. Pontos információk híján, a hegyen átvezető, 25 kilométeres szerpentin helyett a 60 kilométeres kerülőt választottuk, azaz Bruck a.d. Murba visszakanyarodva Vordenberg felé hajtottunk az immár vastagon szakadó esőben – magyar vendéglátóink (Haus Erzberg) felé.

Innen indul a másik történet, merülés az Alpesi Akváriumban…


  • 0

Világklasszis

Mint búvár, nem a cápáktól és más élőktől félek legjobban, hanem olyan erőktől, amikkel szemben túl kicsik és tehetetlenek vagyunk. Ezek a természet erői, amik a naív, rosszkor, rossz helyen szituációkban tekintet nélkül, porszemként sodornak. Így kerülhet a búvár a nyílt vízre, ahol ki van szolgáltatva a helyzetnek és az őt keresők profizmusának.

Vendégünk volt Mányoki Attila.

phoca_thumb_l_Raches2006

 

 

A nyílt tengeren való megmérettetésről beszélt a sportember, hosszútávúszó klasszis, (számomra világbajnok) és profi túlélő – hiszen ezeket a távokat egyszerű halandó élete árán sem tudná legyűrni.  Hat éves kora óta úszik. Sugárzik róla az energia, amit a versenysport által megkövetelt edzésfegyelem és munka  tapaszt a sportolóra. Hosszútávúszóként, 1’20” alatt úszni a 100 métert neki alaptempó.
Hosszában úszta a Balatont (80 km, 26 óra alatt – igen, egyhuzamban!) átúszta a La Manche csatornát, ahol teljesítménye alapján meghívást nyert arra versenysorozatra, ahol a világ 7 ismert csatornáját kell átúszni. Ezek közül az egyik legnehezebb a japán Tsugaru csatorna 17 kilométere már mögötte áll. Itt volt alkalma Attilának bizonyítania, hogy van helye a versenyzők között. Világviszonylatban 13. átúszóként, a második legjobb idővel ért partot. 30 kilométert tett meg, mivel ez a hosszabb útvonal kecsegtetett az áramlatok figyelembevételével sikerrel. Ha a légvonalbeli egyenest válassza, akkor gyakorlatilag az áramlások miatt lehetetlen partot érnie.

Pergő, érdekfeszítő előadást hallottunk a tervezésről, a felkészülésről és olyan realitásokról, amik életet menthetnek a nyílt vízen. Attila nem állt meg most sem. Olyan elszánt lelkesedéssel mesélt az időben fogyatkozó hallgatóság figyelmét lekötve, hogy a parkolóban, búcsúzással csak abbahagytuk, de nem fejeztük be. Személy szerint köszönöm neki, illetve a szerény hallgatóságnak (Csaba, Zoli, Atti, Zsolt, Ricsi, Karcsi Bácsi, Noémi, Kornél, Sanyi) a jelenlétet. Folytatjuk, 2 hétre a tanulságokkal és Indonéziával. Attilának pedig sok sikert és visszavárjuk!

 


  • 0

Cápák és más nagyvadak

A nagyvad szó képzavarával élve olyan tengeri állatokra gondolunk, amik szabadon élve, méretükből és viselkedésükből adódóan veszélyt jelenthetnek az ember, szűkebb értelemben a magunk fajta búvár számára. A Kerasub szervezte hagyományos tengerbiológia és búvárkodás elméleti témakörében ültünk össze.

Boda Richárd kitett magáért, mikor is bő másfél órán keresztül merítette ránk a tudományos tényeket. Ehhez két sokkoló filmbejátszás adta meg a komor hangulatot, mikor is a cápatámadások túlélői nyilatkoztak művészi borzongást keltve, illetve Selmeczi Dani által megszólaló előzetes (Cápák a keresőmben filmre utalva) mutatta be az ember igyekezetét, mellyel nap, mint nap gyilkoljuk cápák ezreit – amikből így évente milliók kerülnek kiirtásra.

sensesofsharks

Mivel biológia a javából, akkor cápaanatómia is teret kap. Mikroszkóp alatt cápabőr, pár millió éves cápafog fosszíliát kézbefogva,  maga a a hírhedt Megalodon válik érinthetővé. Szó van félelmekről, fikciókról és de a lényeg: élni és élni hagyni!

 

Aki sajnálja, hogy nem lehetett ezzel az élménnyel gazdagabb, az egy év múlva találkozhat újra a cápamesékkel, de idén még pár csütörtök este alkalmat ad más csodák megismerésére. Ebben külön köszönet illeti házigazdánkat, Szinetár Csaba professzor urunkat 🙂

 

 


Barlangi bújócska

Blogtár