BÚVÁRSPORT, OKTATÁS, FELSZERELÉSEK, UTAK
Category : Blogroll , Uncategorized , Úton
Dahab vége csak az út eleje. Néhány ezer mérföldnyi repülés és pár átszállás után érkeznék Indonéziába, annak is egy távoli sarkába. Mi többet mondhatnék előre? Fatális véletlenül pont egy olyan lehetőség körvonalazódott ki, amit keretem. De hogy mennyire Paradicsom az édenkert, arról csak miután sikeresen és remélhetőleg simán odaértem tudok majd csak mesélni. Remélem lesz mit. Addig huss! – szállok egy picit
Category : Blogroll , Egyiptom , Karas diving blog , Uncategorized , Úton
Mivel bemelegítésnek a Blue Hole megvolt, a délutánra az Eel Gardent találtam ki. Nos, David a lengyel vezető kuncugott, de igazából azzal állt elő, hogy drifteljünk le a Lighthousig. Akkora a hullámverés, hogy simán levisz a korall mellett, ha sekélyen evezünk. De a tajtékzó hullámtörések nem kedveznek a merülésnek. Tehát nincs itt senki aki olyan őrült búvár, mint mi.
Elgondolkodtató húsz percet toporogtunk a vízben, hol derékig gázolva és elsodródva, hol fel-le menetelve a part mentén. Gáborunk mezítláb szívja a fogát, Bözse szegény felborul, Balage verejtékben tocsog, én meg a kamerát lengetem, ami éppen nem bekapcsolható üzemmódnak örvend. Egyszerűen olyan keresztáramlás van, hogy nem lehet gyalogolni kifelé a lagúnához. Dagály van, könnyebb ugyan a hullámtörésen átcsúszni, de azért nem mindegy, hogy mennyire sikerül azt épségben megúszni. David kegyetlenül gondolkodik, nem is értem, hogy igent vagy nemet mond-e a helyzetre. Lezárjuk a menetgyakorlatot, driftelek egy kicsit ami teljesen egyszerű, ezért aztán Bözsével az oldalamon belevetem magam a vízbe, a fiúk Daviddel startolnak. A víz meg sodor, hullámzik, mint homok vihar olyan sűrű zacc nyel el bennünk.
Nehézség nélkül elérjük a lagúnát, csak a csapat fele hiányzik. A látás egy csapásra kitisztul, gyönyörű színes halrajok bújnak a kijárat korallgerincénél. Balra vesszük az irányt, a kis angolnakert megszemléléséhez, így pont a szemünk láttára jelenik meg két hősünk ahogy a korall tetején habzó tajtékon áttörve beereszkedik a nyílt vízbe. De hol van David?
Csöppnyi szemlélődés után belevágunk a driftbe. Visz a víz, utazunk. Úszóedzésként többször eljöttem már a kertig, nincs 25 percnyi a távolság, merülve ez már olyan 45-50 perc. Mi harmincöt perc alatt leértünk úszás nélkül. Mint kiderült, David vezérünknek 27 perc is elég volt. Nagyon aggódott, járőrözött a parton, remélve, hogy minden OK. Mondja, hogy 5 másodperc alatt elvesztette a csoportot, ilyen még nem történt vele. Izgult értünk, ugyanis a korall tetején a hullámtörés nem játék, kijárat igazán nincs út közben, a távot végig kell jönni. Volt már itt kalandom, mikor egy uszonnyal és octopusos lélegeztetéssel hoztam le embert, de csináltuk éjszakai merüléssel is. Sportos menet volt, megkönnyebbülésül kellett egy sört arra, hogy mindenki minket keresett – ezt vezetőnk nyomta a kezünkbe, aki le sem vetette a búvárruhát, úgy sisházott. Klassz menet volt – így summáznám.
Category : Blogroll , Egyiptom , Karas diving blog , Uncategorized , Úton
Az nosztalgia, ha valaki a régi dolgok fényéhez (homályához) igazítja a jelent? Nos, Dahab a megismeréshez képest elturistásodott, ami azt is jelenti, hogy a tengerpart kezd kiépülni északtól délig; a gombamód szaporodó építkezések és emberi jelenlét mindenféle nem környezetkomfort elemei között manőverezhetünk a merülőhelyek felé. A búvár már nem az egyetlen kalandkereső fizető vendég a tengerbe érő kies tájon, hanem az idezúdított tevés, autós turistacsoportok rajzanak mindenütt. Így lett a legendás Blue Hole és Bells egy bazári felvonulás célállomása. Annyira frankó volt annak idején itt a csend, az érintetlenség varázsa, mintha a természet szentélyébe tévedt volna az ember, nem is akármilyen mélységbe tekintve: a fenék hétszáz méterig süllyed a part mellett.
Gáborral a Bellsnél szabadtüdőztünk volna, de a vízbe hömpölygő, búvárokkal tűzdelt kapálózó emberefolyamtól alig volt hozzáférésünk. Pedig a hasadék átúszása volt a cél 21-25 méter között. Hihetetlen, de a bójánk kötelébe búvárok kapaszkodtak. Na mi van, nem megy a lebegés?! – ez hihetetlen. Azt még megértjük, hogy mire felúszunk a mélyből, öregasszonyok csimpaszkodnak a bóján, de ez azért sok. Ma már mindenki mindenhol merülhet? Hol vannak a fokozatok, azok az oktatók, akik nem csak merülnek, hanem tanítanak jobbnak lenni? Mindegy. A gáz a tömeg, meg hogy strandnak árulják a helyet.
A kajákat olyan áron adják, ami nem az egyiptomi minőséget képviseli. Inkább nem is ettem, főleg azok után, hogy a pultos fiú működését páholyból figyelhettük. Helyi normák szerint ujjal törölgette a pohár oldalán csurgó gyümölcsturmixot, lenyalogatta persze, majd egy ügyes pult mögé hajlással leitta a fölösleget.
Beszéljünk a merülésről. Az Archway azaz a kürtő átúszása régtől illegális. Persze minden valamire való helyi vezető átúszta, ki így, ki úgy. Mármint trimixel-ami legális fajtája az ötvenes mélységnek. Húzó ágazat lett a technikai búvárkodás, a dupla 12-es palackokkal, stage palackokkal, oldalfüggelékekkel merülni, száraz ruhában már teljesen megszokott a Vörös tengeren – és nem csak a Blue Holenál. Én bevallom, nem tartom különlegesnek az ötvenet, inkább trivális számomra, ha valaki 3-4 palackkal merül. Gáborunk azért palack nélkül lenyomta a 47 métert a kürtőben. Freediver! Követtem a kamerával egy darabig, főleg az emelkedés nem tetszett a komputeremnek. A közös merülésnél olyan dekompresszios pihenőt adott, hogy gondolkodtam azon, esetleg kipurcant a szoftver.
A legidegesítőbb az volt, hogy zúgás kíséretében röpködtek a fejünk körül oda-vissza skuteres csávók. Ráadásul technikaiban, négy palack plusz foto, vagy video függelékekkel. Mikor hallottuk közeledni a hangot, akkor már kapkodtuk a fejünket, hogy vajon honnan zúdulnak ránk. Túlzás nélkül, mint fullosra teknózott legyek, szemtelenül ott zümmögtek állandóan a fejünk körül.
De a Bellstől leúszva azért akadt érdekes: eseményszámba menő óriás sügér előzött be komótosan. Odaúszott a tisztogatógarázshoz egy fogmosásra. Pech, de Balage és Gáborunk beelőzte. Kivárta a sorát, majd kamerám kedvéért befizetett a kezelésre, a kis kék tisztogatóhal meg nekiállt. De sajna továbbállni látszó hőseink megfordultak, így sügérünk lelépett. A kavargásban Balage meg én tátogtunk, a kis hal meg minket csipkedett. Óriásplakát méretű képek készültek, de a fogorvosok szövetségének tiltakozására a feltáruló fogtöméseket nem publikálhatjuk.
Teknős nem volt. David látott két hete. Mi nem, pedig pár néptelen partot is átfésültünk. Na, nem is akárhogy, de ez már a következő merülés – kamikaze stílusban, azaz figyelem! Csak egyszer csináljuk!
Category : Blogroll , Egyiptom , Uncategorized , Úton
Immunrendszer. A kérdés, hogyan készültem fel az útra, nem félek-e a fertőzésektől. Mondjuk ki, egy kis hasmenés lehet egészséges, mert kipucolja a rendszert, az átfertőződés immunizál – mondja a régi vágású orvos. De mint minden átfertőződés, persze ugye kellemetlen és ha úgy vesszük egy erőpróba, terhelés a szervezetnek ami ugye lehet végül is negativ előjelű. Ahogy a védőoltás is, ami szintén egy erőpróba a szervezetnek, akár negativ előjellel hosszú távon, benne az ismeretlen faktor: mekkora kárt és főleg mit okozhat?Lásd a nyilatkozatokat, elég megosztott a szakorvosi társadalom hozzáállása. Véletlenül vajon?
Még 2003 decemberében megkaptam a hepatitis A fertőzést, ami elkerülhető, ha az ember nem viszi be szájon át a fertőzést. Azaz az ember koszos kézzel nem eszik, nem használ dzsuvás evőeszközt, pénzzel, mocsokkal, emésztési végtermékekkel nem kerül kapcsolatba. Főleg nem iszik fertőzött vizet…
Mi károm volt a fertőzésből? Négy nap laza fekvőbetegség, kis láz, erőtlenség, vele pedig egy kis diéta, mint pl. fűszer, alkohol, stb fogyasztásának kerülése pár hétig – ugye a máj védelmében. Nagyon megijedtem! Egy levél májvédő gyógyszert adott csak az arab orvos, de nem foglalkozott velem, sárga volt a szemem és kész. Very light, dont worry my friend – mondta uszkve flegmán. Én azért ijedten hazamenekültem, majd jelentkeztem a körzeti orvosnál. Piros telefon: irány a fertőző intézet. Karantén egy hét, mindenkit be akartak oltani, akivel beszéltem, vagy találkoztam. Kösz, de ezt kidumáltam helyből, meg túl titokban és hirtelen is érkeztem – nem dicsekedtem, illetve már kilábaltam a kórból. Persze karanténba fektettek, elsőre tíz nap futamidőre. A harmadik napra már teljesen negativ volt a tesztem, de még fektettek. Azért kaptam pár védőoltást dorgálóan, hogy vigyázzak magamra, és kivágtak az ötödik napon.
Most az utazás előtt egy héttel mondom upgradeljük az alapvédelmet, tetanusz, tífusz, diftéria stb. vízzel szerezhető balhék elkerülése érdekében. Az ANTSZ-ben potom 3000 Ft-ért (éljen a TB amit fizetek) kaptunk tájékoztatást, miszerint mindenre oltassunk, főleg a H1N1-re meg az idei évben futó influenzára is egy kombinált oltást. (Már megszerezték a vírustörzset? Vaze, hogy tudják mi lesz idén, nagy a magyar EÜ, nem?) Nem mondtak árat, gondoltuk ismét, milyen nagy a magyar EÜ, nagy a protekciónk, meg szépen mosolygunk. Felírták a cuccot, irány a gyógyszertár, ahol fejvakarás, meg hogy rendelésre lesz meg csak, jöjjünk vissza, stb. Ismét bizonyított az ellátás, mi a péknek nincs az ANTSZ-ben központilag oltóanyag mindenre? Aztán mentünk oltatni. Mondta a doktornő, hogy korán jöttünk, még nincs H1N1. Mondtuk, kösz, majd meg leszünk nélküle. Szúrás. Persze vita tárgya volt (vagy ma is az) ki adhat oltást. Beteggondozó, szakápoló nem, mert csak orvos tudja az autoimmun reakciókat kezelni. Amúgy én is beadhattam volna magamnak az “ártalmatlan” védőoltást. De így szúrásonként 1500 Ft-ot kértek fizetni, no meg az oltóanyag, nekem 12000-jó magyar Ft és nem utolsó sorban vagy 3 óra elfoglaltság volt az útra való 2 oltásnyi védelem. (bevállalom, mert azért inkább ez, mint a balinéz vagy egyiptomi ellátás)
Sluszpoén. Két éve nem voltam beteg, náthás, stb. köszönöm jó egészségnek örvendek. Aztán öt napra az oltásra, elmentem uszodába, utolsó búvártréning a csapatnak. Esküszöm, nem fáztam, nem volt rá alkalmam nagyon, de én olyan náthás lettem, hogy a könnyem csorgott. Még aznap délután kezdtem szipogni, 24 órára rá pedig tüsszögtem, és trombitáltam folyamatosan. Én legyek birka jószándékú és semmi köze ehhez a “védőoltásos” sztorynak. De a H1N1-et nem adatom be magamnak, se semmilyen más influenza elleni oltást. Inkább kötök gézmaszkot! Ehhez pedig itt egy (anti)kampányvideo, remélem elérhető innen. Ehhez pedig lenne különvélemény is. De az már nem útiblog – azért itt van a továbbiakban, az “elméletek” kedvelőinek, vagy akik szeretnek gondolkodni a lehetséges összefüggéseken. A valóság úgyis durvább.
Category : Blogroll , Egyiptom , Karas diving blog , Uncategorized , Úton
Mondják, hogy az élet Dahabban megállt. Az idő azonban nem sajnos. Abból is látszik, hogy gyorsan telik, csütörtök lett egy sóhajtás alatt. Cudarul gyorsan. Azt is mondják, hogy van ami megváltozik, van ami soha. Dahab, fakó, szemetes, hangulatos és egyszerű. Szörfösök, búvárok zarándokhelye, vagy csak tranzit az utazóknak.
Tota a hajóforma lebuj zárva, a betárcsázós internetkávézókat kiszorították a saját vezetéknélküli hálózatok. Por, szemét, szennyvízszag, kecskék, tevék, időette autók. Nappal legyek donganak, éjjel szúnyogok és csótányok teszik tiszteletüket a civilázációból jövőknek. Asala ugyanolyan poros és szegénységet sugárzó, mint mindig is. Beduin romantika: tenger, sivatag és hegyek. Varázslatos egy hely. Persze a várost nem lehet csak úgy elhagyni, hogy csatangoljon kedvére az ember: még mindig ellenőrző ponton kell átlépni a külső övezet felé.
A legújabb hóbort nyár óta, hogy este nem lehet mondjuk a kanyont merülni. Egyszerűen nincs az az engedély, amivel át lehet menni a checkponton – legalábbis a bázisvezetőség hivatalos közleménye szerint. Mindig valami baleset van a tiltás miatt, mert hát emberek néha döngetik a korlátaikat. Két orosz fekszik a kanyon alatt száztízen, két hasadékban, közöttük pedig társkötél feszül. Nyugodjanak békében.
A center nagyobb lett, lakájosabb, bár mégis ugyanolyan. A régi élet az meg huss tovaszállt, rég más felé járnak a régi cimborák, a merülőtársak pedig távol. Hála Istennek a tenger ugyanolyan kék, mint ahogy kell, éppen ez itt létünk fő oka. Ami joggal nem tetszhet benne, hogy az áramlatok szemetet és szennyet sodornak. Sodródik a nejlon, lebeg a vízben, néha a vízfelszín habzik a szennytől. Nyilván nem erre kíváncsi az ember, sem a kopaszodó merülőhelyekre ahonnan sorban tűnnek el a nézni valók. Egy letűnő változó világ tanúi és közreműködői vagyunk. Nem Dahabé, nem Egyiptomé, hanem egy egész bolygóé sajnos.
Mivel félig vendég vagyok, nem esik nehezemre spórolni, hiszen freediveolunk, az meg nem egy erőforrás igényes passzió. Reggeli előtt egy edzés, délután úszás, naplementekor még egy tréning. Mostanra már adaptálódtunk kellőképpen, ugyanakkor kicsit el is értük a holtpontot. Ebben szerepe lehet az utolsó úszóedzésnek is: csodálatos apály volt, tükörsima esti víz, és hihetetlen áramlás. A scubák sem tudtak nagyon haladni, főleg azokat sajnáltam, akik az Eel Gardentől a Lighthouseig úsztak szembe az elemi erővel. A reeftől kifele húsz méterrel, már engem a felszíni úszót elkapott az áramlás és csak sodort vissza, láttam lobogni a halakat, meg a sodródó holmikat ahogy elhúznak mellettem. Esélytelen helyzet volt haladni, igaz nem olimpiai tempóról beszélünk. Muszáj volt a zátony fölötti kis vízben úszni, mégpedig megfeszítve: 13 percnél fordulva, 35 perc volt a visszaút. Ki nem hagytam volna, parádés menet volt.
Szabadon egészen számszerűen a harminc méter körül merülünk, biztonságos, laza szériákkal. Nem feszegetjük a határainkat az biztos. Dahabba nem azért jöttünk.