Extrem version

  • 4

Extrem version

Minden jóravaló magyar láthatott már áramlást, elég csak a hídra kikönyökölni zöldár idején. A víz viszi a farönköket, mégpedig sebesen, közben meg kavarog a víz, buzgárok, örvények, meg egyéb népi rémségek keltenek pánikot a vízbe ugrás gondolatára. Csúnya ügy, aminek az ember nem az úszástudása alapján fordít hátat: a józan ész elég hozzá.

Nos, Ikuanin állunk ismételten, ugrás előtt. A csillagok szerint zord áramlás van. Fodrok utaltak erre a víz felszínen. Ezért jöttünk, meg hogy köszöntsük a halakat.

Három párba besorolva csobbanunk: három búvárvezető három vendégre – ugye milyen komolyan állunk a feladathoz? Első észlelés: van áramlás, nincs áramlás. ?! Buborékfelhő hullik szét: turbulencia jeleit mutatják. Amikor a légbuborék nem száll egyenesen felfelé, hanem csak gomolyog, mintha valami láthatatlan, óriás koktélkeverő kanál megforgatná és kevergetné. Búvárként átélve hol szembe kap egy egy fuvallat, hol meg oldalról. Fel-le is billent. Na, ilyenkor ébred fel az ember a merengésből, kezd koncentrálni a jelekre, merre is kell tartani. Lefele nem jó: bizonyos mélységnél mosógép effekt léphet fel, mintha a mélység szippantana lefelé, elhúzva, tépve a biztos reeftől, oly könnyedén, mint ahogy szélvihar kap fel tollpihét. Felfelé tartva nincs nagyobb gond: max áthajít a reefen, ahogy azt a múltkor megtapasztaltuk. A kérdés az, ki hogyan reagál a helyzetre, uralja azt és az idegeit persze.

“Read More”

Aktuális események:

Barlangi bújócska

Blogtár