Dejavu

  • 3

Dejavu

Amikor az ember azt hiszi, hogy már megtörtént… Nos, ilyen volt, amikor a lábam az (ismerős) fedélzetre tettem. Amnézia? Mintha már túra után lennék éreztem ahogy merülések emlékei kerültek a felszínre. Miközben felsejlettek a régi élmények, világosan tudtam, hogy a kaland csak most kezdődik. Reggel kifut a Miracle, irány Tiran, merülés ami csak belefér! Pont úgy átjárt az izgalom, mint azt a kis csapatot, akiket magammal hoztam.

sundeck.jpg

Első felindulásból film és szétszakadás lett az este. Nagybriefing, fütyülős welcome drink, ízletes vacsora nyitotta az estét. Még welcome drink, amit követően a csapat egyik fele elfáradt, másik inkább megelőzőleg elpihent. Jómagam Kisvörössel hurghada staffos korszakomból ismert ösvényeire léptem, begyűjtöttem a kézről-kézre járó holmijaimat, hogy elrendezzem a sorsukat.

A forradalommal beköszöntő egyiptomi demokrácia cseppet sem könnyíti meg a bürokráciát. Bizony, a kifutással csak reggeli után tudtunk nekivágni a tengernek. Első merülésre be is mutattuk a kis dentisteket. Más néven tisztogatóhal, ami belemegy a füledbe, ha meg kitátod a szádat, akkor fogkőeltávolítást is vállal. Na, én is odatartottam a fogsoromat, mire csak annyit mondott egyik búvárunk: ” ez tök gusztustalan” . Aztán meglepetésre is kényszerítettek a 17. percben: 100 bar című jelzés harsant fel. Nos, safari előnye: zodiaccal mentünk vissza, miután azért mindent megnéztünk, amit Fanous East tartogat. Majdnem. A delfinkíséret elmaradt. Amúgy megkaptuk a beszólást, miszerint csak puhányok jönnek vissza hajós merülésre potyafuvarral. (A puhány kifejezés helyett más jelzővel illettek, de ez most a gyerekbiztos tartalom.)

Innen aztán húztunk tovább, Abu Nuhasig meg sem álltunk. Carnatic expedíció előtt és után becsapódtak hozzánk a delfinek! A szüzek szerencséje megint, mert hogy mennyit kellett várnom erre a kis delfin showra? (cca. 23 évet és 2750 merülést, de nem baj) Bevallom, hogy karmikus eltiltás révén valószínű elkerültek eddig a delfinek, midőn készülékkel és kamerával merültem a kékségekben. Na most végre körbeúszkáltak, kacérkodtak, pörögtek, pózoltak a kamerának a vidám kis bohócok, hogy azt öröm volt nézni! Intelligens lényként pár perc előjáték után elúsztak, hogy mehessünk a roncsot megnézni.

carnatic.gif

Carnatic az kérem az “aranyos” hajó, szép fa gerendázata mint egy csontváz mellkasa, félig az oldalára fordulva fekszik búvárnak optimális mélységen. A zátony felőli oldala az igazán attraktív, sok-sok üveghallal és jól beúszható, több emeletnyi fedélközzel. Ezt jól ismerte egy másik csoport is, mert a “izraelita fejfedős” vezető klasszul előttünk surrant be a roncsba. Eléggé szinkronban voltunk ahhoz, hogy erőlködni kelljen, ne zavarjuk egymást, ne veszítsünk embereket, vagy szerezzünk magunk is túszokat.  Engem zavartak, így aztán a csoportot is. Nos, záróképként megint jöttek a delfinek, így vidám keretbe foglalták a pompás merülést. Kamerabiztos kézzel mindent felvettem!

Első nap révén, feljebb osontunk, ahol az Emperoros szafarihajó roncsa mellé kötöttünk. Jó kis áramlásban vágtunk neki a haladó brigáddal, hogy ne a szimpla éjszakai merülés sablont gyakoroljuk. Első pont: áramlás light – kezdők is szuszoghatnak címmel.  Én ugyan fényszínházat játszottam, hogy felhívjam a csapatom figyyelmét a briefingen hangoztatott okosságra. Itt egy kötél, ami a roncsra megy, úszás nélkül, kapaszkodó fogással gyerekjáték a merülés. Csapatom persze lelkesen áramlással szembe úszott – ha úszott egyáltalán – mert hogy nem közeledtek, az fix. Fogtam a kötelet és nem értettem, hogy ők most magukat szívatni jöttek, sportolni, vagy csak tőlem tartják magukat tűntetően távol. Nos, hogy az állóháborús helyzetet oldjam, elindultam a kötélen lefelé, amire ők is elmozdulással reagáltak. Valahogy a fenékhez közel ledolgozták a sodrás okozta hátrányt, így a roncsnál utol is értek. 29 méter. Tűzhal, lágykorall, pár sejtelmes fénykép. Irány a zátonyhoz vissza,m a hajó körüli körülnézés jegyében. Itt el is kellett köszönni az áramlásmerülés hőseitől, nekik erre már nem jutott levegő. Pedig a zátony megér egy jó körül nézést, hiszen éjszaka is csodás. Csak tűzhalakból van túljelentkezés, azaz az egy búvárlámpára jutó mennyiség többnyire három és öt közé tehető.

Aztán a túrát innen még folytatuk persze… és lesz póló is


  • 0

Játszótér

Cél: keressünk új merülőhelyet! Esős napok után, az új felfedezés elhatározásával futottunk ki, a Főnök, meg Yoris aktív kíséretével. Első fázis: kiválasztani a helyet. Bizalomgerjesztő földrajzi alakzathoz, hol társul víz alatti érdekesség? – ami a lényeg. Mártogattam is  a fejem a víz alá, vonszoltattam magam csónakkal, néhol még le is merültem, hogy figyeljem a bizalomgerjesztő jeleket. Állóvíz, de nem olyan, ahol én akár makrós témát is most keresni kezdenék. Húsz perc után kezdtem lankadni, de kizártunk egy jó nagy területet az érdemleges kutatási helyek közül- az első fázisban. Gyakorlatilag nem kizárható, hogy éjjel, vagy csak makrócuccokra keresve érdekesnek találjuk. Jó példa erre mondjuk a picture dragonetes hely. Ami végül is elnyerte a tetszésemet, egy szigetköz lett: lapos tengerszoros, ahol egy benyúló korallpadon kavarog a víz. Belső terület, időjárásbiztos, elvesztésmentes. Korallok, halak pedig végre észlelhetőek, úgyhogy palackot a hátra, merülés!

Kicsit visz az áramlás, úgy tűnik kit jobban, kit kevésbé. Excentrikus gondolatként bevillan: engem visz kevésbé, rám nem hat az az erő, ami a többieket taszítja, szembe lapátolnak valami láthatatlan erővel, hajlik a buborékcsík amit kilélegeznek. Sodródunk, poénból pont nem arra, amerre terveztem a merülést. De hát érdekesnek ígérkezik, nosza menjünk arra! Totál szembe fordulunk a kezdeti iránnyal, de még az áramlással is. (!!?)  Kis mászás oldalra, előre araszolva a górgóniákkal dúsan benőtt színes fenéken, kerülgetve szép benőtt tömböket ámulunk, míg megakadunk egy ponton. Összenézünk és ráfordulunk az áramlásra. Kicsit ferdén, lefelé csúszunk. Észrevétlen máris huszonhárom méteren vagyunk, de a vízfenék laposnak bizonyul. Szép folyómeder, egészen apró lágy korallok pázsitszerű mezeje, gyönyörű színpompás aljzat. Húsz méter után kezd emelkedni, biztosan magasodik a túlsó part. Szépnek tűnik, felfedezni éppen olyan jó lesz, mint az eredetien tervezett oldal.

Visz az áramlás, sodródunk szögletes sziklatömbök, lágy korallok mellett, akad közben pár nudi is, halak szörfölnek velünk együtt. Nekem bejönnek a formák, alakok, főleg ebben színkollekcióban. Mindehhez az élményhez csekély 15 méteres mélység jár! Igazán veszélytelen, kezdőknek is ajánlható hely. Avagy meg kéne próbálni majd csúcs áramlásban és vissza irányból is? – Természetesen! Addig azonban szívesen nevezem a helyet játszótérnek. Vagy inkább Szigetköz legyen? Majd visszatérésig eldöntjük.


  • 4

Extrem version

Minden jóravaló magyar láthatott már áramlást, elég csak a hídra kikönyökölni zöldár idején. A víz viszi a farönköket, mégpedig sebesen, közben meg kavarog a víz, buzgárok, örvények, meg egyéb népi rémségek keltenek pánikot a vízbe ugrás gondolatára. Csúnya ügy, aminek az ember nem az úszástudása alapján fordít hátat: a józan ész elég hozzá.

Nos, Ikuanin állunk ismételten, ugrás előtt. A csillagok szerint zord áramlás van. Fodrok utaltak erre a víz felszínen. Ezért jöttünk, meg hogy köszöntsük a halakat.

Három párba besorolva csobbanunk: három búvárvezető három vendégre – ugye milyen komolyan állunk a feladathoz? Első észlelés: van áramlás, nincs áramlás. ?! Buborékfelhő hullik szét: turbulencia jeleit mutatják. Amikor a légbuborék nem száll egyenesen felfelé, hanem csak gomolyog, mintha valami láthatatlan, óriás koktélkeverő kanál megforgatná és kevergetné. Búvárként átélve hol szembe kap egy egy fuvallat, hol meg oldalról. Fel-le is billent. Na, ilyenkor ébred fel az ember a merengésből, kezd koncentrálni a jelekre, merre is kell tartani. Lefele nem jó: bizonyos mélységnél mosógép effekt léphet fel, mintha a mélység szippantana lefelé, elhúzva, tépve a biztos reeftől, oly könnyedén, mint ahogy szélvihar kap fel tollpihét. Felfelé tartva nincs nagyobb gond: max áthajít a reefen, ahogy azt a múltkor megtapasztaltuk. A kérdés az, ki hogyan reagál a helyzetre, uralja azt és az idegeit persze.

“Read More”

  • 0

Ikuani

Pápua nyelven zátonyt jelent. Minden magyarázat, jelző, becenév nélkül “a” merülőhely neve, hajóval alig húsz percre a bázistól. Itt több ugró pozíció is van, például a Baru Tahun Reef, illetve a másik oldalon a Bao Ikuani, de ehhez a csoporthoz sorolnám még a Paradise Reef már emlegetett csodáit is.

Csak decemberben kezdtük merülni, de ha valami kis fűszeres, extra merülésre van szükség, akkor mindig első eshetőségként mérlegelem, ki tudunk-e ide futni. Mivel rég írtam helyről, azért bemutatnám – ha már ez az egyik ritka és kedvenc merülőhelyem. Ritka, mert nem gyakran merüljük, ritka mert más mint a többi.

Ikuani térsége egy nagy fehér folt, maga egy vízválasztó, hosszú zátony. A vonulat teteje 8-12 méter mélyen húzódik, északi oldala meredekebben és biztosan fut a mélység felé, nyíltvíz hangulatot sugall. Ezen az oldalon a zátonyon átbukó áramlás hozza létre azt a driftet, amivel ÉK felé lehet száguldani. Nem a koralljaról híres, bár a déli vonulata mentén rengeteg koralltömb kínálja a keménykorall formációk változatos szépségét. Ellentétes, déli áramláskor ez a lankásabb, tagolt déli oldal vonzza a halakat – sajnos a látótávolság kisebb ilyenkor. Ha fordul az áramlás, lassan teszi, ilyenkor nem érezhető az, hogy kis mélységnél a víz néha durva erővel akarja magával ragadni a búvárt. Ez az átbukó áramlás nem gond, ha az ember megkapaszkodik a reefen lobogni és figyelni. Van mit!

Ha nincs áramlás, nincs cápa! – ez pedig cápanézős hely. No meg halakkal táncolós. A merülés második felére érünk be általában abba a zónába, ahol a feltűnnek a főszereplők: bemelegítésnek zászlós halak, a nyílt kék víz felől pedig sokkal több diszkoszhal rajzolódik ki, mint a koralloknál. Van tonhal, torpedótestű predátorok, makrélák, cirkáló travely, mindenki hajtja az apró halakat. Fortyog a víz a doktorhalak rajaitól, kis kék íjhalak verődnek légiókba, barakuda rajok húznak el kötelékben a nagy hallevesben. A cápashow pedig bármikor kezdődhet. Hol egy-egy blacktip reefshark húz el, de akad szürke szirti, fehér foltos is, ha pedig akad, akkor fel-le cirkál. Kavalkád! – az ember kapkodja a fejét, sodródik elakadó lélegzettel. Nem kell 15 méternél mélyebbre menni, nem kell úszni. Ott kell lenni és beszippantani a pillanatot, az élet megannyi rezdülését, ami örvénylően pulzál és vibrál ebben a hatalmas tömegben. Dobban a víz, ahogy halrajok egyszerre rebbennek, ahogy a cápa elrugaszkodik: mintha a tenger pulzusát érezné az ember.

Mikor már azt hinni, nem lehet jobb, akkor fordul elő, hogy beleerősítenek a cápák. Mintha követnék a búvárokat. Egyszerre többet is látni néha ilyenkor, de hát a merülés végére értünk, bója a felszínen, búvárok pedig 5 méter mélyen. Safety stop természetesen, általában a nagy kékben. Persze, hogy mindenki skubizik körbe, van-e cápa a közelben. Ugyan búvár nincs az étrenden, de ezek a majd két méteres agresszorok elég fenyegetést jelentenek a legoptimistább vendégnek is. Feltűnően hamar elhagyjuk a vizet. Ez egy tipikus merülés itt.

Amúgy nyíltvíz lévén ki kell várni a megfelelő szép időt és a legjobb áramlási viszonyokat. Általában a délutáni időpont a kedvezőbb a merülésre. Most éppen álló víznél ugrottuk kétszer, két délutai időpontban. Jó alkalom volt a déli oldal felfedezésére, ahol nagyon jó koralltömbök között, majdhogy vörös tenger feelingem lett. Na de annyi de annyi hal cirkált, hogy én nem is néztem a korallokat. Cápa mutatóba volt, rögtön kettő hatalmas kövér szürke szirti is, de ma nem szerepeltek. Irgalmatlan méretű sárga farkú barakudák húztak el a fejem felett – még csak nem is köszöntek. Mosolyuk minden volt csak bíztató nem: azok a sorban kiálló tűhegyes fogak még nekem is fenyegetéssel bírtak. Az egész merülés alatt nagy zöld doktorhalak kavarogtak körülöttünk, néha alig láttuk egymást. Állítólag ez a híres Raja Ampat halleves, amiért érdemes ide jönni. Én kajálom.

Tény, hogy megkésve, fél ötkor, gyér fényben és a zöldes, maszatos vízbe ugrottunk. Áramlás és cápák nélkül. De a hely hozta az élményt. Mondani sem kell, azon agyalok, mikor térünk vissza legközelebb a kívánt ideális feltételek között merülve.


  • 4

Pulau Dokri

Ahogy a többi helyet, ezt is nevezhetjük a meglepetések zátonyának. A bázistól pár perc hajóútra, közvetlen a sarkon áll, egy nagyon prospektusba illő, fehér homokpad keretezve pálmafákkal, gyönyörű zöld növényzettel benőtt sziklahát vonzza magára a tekintetet. Lakatlan, apró kis szárazföld, közvetlen két sziget között, így aztán áramlások fogják közre. Néha nem is akármilyent sikerült megtapasztalni! Amúgy békés, nyugodt merülést kínál, ami leginkább a nyílt víz, azaz északi oldalról driftelhető, áramlás szerinti irányban.

Papírforma szerint lehet találkozni black tip reef shark, wobegong, és teknős fajták képviselőivel. De ez persze nem minden. Mondtam, hogy azért tartogat meglepetést.

“Read More”

Aktuális események:

Barlangi bújócska

Blogtár