IE

  • 0

IE

PADI Oktatói minősítés. Két nap a vizsga jegyében. Teljes az agymosás: a szerepmodell rabja vagyok, miszerint egy csintalan diák vagyok az iskolapadból, nem egy többszörös oktató, jó 11 év gyakorlattal. Látva a többieket, tök azonosulok a szereppel.  Na de álljunk meg: mögöttem a biztos, cementálódott alap, a rutin, kisujjban minden- félelemnek helye sincs. Inkább álruhás profinak érzem magam, aki beéri egy közepessel. Nulla a tét, sodródni kell az árral.

Nem ott lesz a vizsga, ahol voltunk. Congress Center- írja Bali az új címet. Okay. Ez a szivatós infó hozzásegített egy kiadós reggeli taxizáshoz, meg hogy legyen alkalmam elkésni. Mivel a „nem ott” információ nem azt magyarázza, hogy az úttest túloldalára menjél csak Szakikám, én elmentem bizony a nemzetközi Congress Centerhez…

Nos, négy perccel a kezdés előtt bevonultam. Feltűnt, hogy csak nálam van búvárcucc… Vazze, asszimilálódni kell – mérem fel rögtön, hogy mi is a hiba. A tekintetek között pásztázok, majd célra tartok.
– Hello Steve! – mondom egy felelős kinézetű egyénnek.
– Dave vagyok – nyújt kezet.
– Ki a Course Direktorod? Hogy hívnak? – szögezi nekem, miközben kettőt szív a cigiből.
Valamit válaszolok is, mert Bali nevét felírja egy firkalapra.

Másfél órás bemelegítő tájékoztatás, nagyterem. Azaz inkább hibernálási kísérlet. Magamra húzom a polárt, áldom eszemet, hogy cipő, hosszú nadrág van rajtam ebben a lelégkondizott fridzsiderben. Bizony, az egyenpólós PADI katonák hada didereg. Mintha valami kupameccs lenne: piros pólóban a Camelesek, Kékben a Digók, Fehérben az arabok és így tovább, jó negyven ember rágja a ceruzát. Lám, bővül a szakma pár orosszal, pár nyugdíjas nénikével, de lesz itt visszavonult doki is ahogy elnézem. Bombanőknek idén nem járhatott kedvezmény, mert egy sincs. Cudar kemény kapitalizmus van, na.

“Read More”

  • 1

Dahab, IDC

Dahabban átvették a hatalmat az állatok. Komolyan. A macskák a legdurvábbak. A kutyák csak nagyok, de ha elkezdenek jasszkarizni, az ijesztő acsarkodássá válik. Tesztoszteron, avagy megint a hímek balhéznak, mi? Állatból van elég: konkrétan a reggeli szeánszunk a German Bakeryben már maga egy minizoo. Az ajtón simán átsuhan a macska, a kis kajla, kenguru forma rozsdaszín kutyakölykök meg ártatlanságuk védelme alatt támadnak be. A legyeket senki nem hívta, szervezett beszivárgással hadiflottává duzzadt sereggé fejlődnek. Nem olcsó, de jó a péksüti, a kávé és a szendvicsállomány. Ez a reggeli feltöltés helye. Innen ötven méterre stoppoljuk a szervezett transzfert, ami a fő program (IDC) helyére röpít.

oregmotorosok.jpg

Nem tudjuk kihagyni a szobrot. Elvieg úgy nézett ki, mintha egy delfin intimen közeledne a hölgyhöz. Büntetésből feldarabolták, így mostani formában chopperre (sem) hasonlít – lsd. illusztrációnkat.

Nos, a tanteremben folyik a zanzásítás. Igazi fehérítő és áztató program, nem kicsit agymosás. Az áztató program szól a gyakorlati oktatói teendőkről, a fehérítő meg a PADI mint intézmény kedvező, egységes és magasrendű profizmusának megismerését szolgálja. Az egységes és vitathatatlan értékrend cégkódexe kötelező vétel, hozzá pár egyéb vásárlás ajánlott az oktatói létezéshez. Ellenállásképp kölcsönanyagokkal hidaljuk át a beugró 620 USD értékű profi oktatói csomagot (ajándék PADI hátizsákkal!)

Szerintem most és itt tisztázzunk valamit! A PADI megítélése más lapra tartozik. Tény, hogy minden rendszer kinevel kutyafülű oktatókat: megtörtént valóság,  Adriára menő kezdő búvár az autóban teszi le az elméletet. Nem változtattam meg az értékrendemet, ugyanúgy búvároktató vagyok, mint eddig és hiszem, hogy tanítanom kell, mégpedig lelkiismeretesen és profin. Most majd PADI védjegy alatt tehetem, ami egy miatt fontos: világviszonylatban ez a négy betű jelenti az oktatói igazolás elfogadását. DOLGOZHATOK vele búvárbázison Egyiptomtól Thaiföldig, Mexikótól Mozambikig, nyitva a világ.

Ez jelenti a támogatást tankönyvekkel, segédanyagokkal, adminisztrációs háttérrel. A világ nagy részén ez az egyetlen ismert búvár szervezet, amely megítélése egyértelműen pozitív.

“Read More”

  • 2

Pickup

Karesz munkába siet! – kurjongat Balage és kattogtat gépével, mint egy felspannolt paparazzi. Nos, ezt teszi sok más rendes ember reggel hétkor, nem? Akkor mi ezen a fura? Nehéz elképzelni, hogy egyenruhában, kistáskával a céges munkás buszra szállok éppen?

melobamenet.jpgVégállomás Sinai Blues vizisport bázis. Vendégkör a befogadó hotelből kerül ki, semmi külső transzferezés, semmi bonyodalom. Kínált programok: PADI, snorkel, fánk, vizisí, hajózás magas szinten. Nem hittem volna, hogy zodiaccal járok majd merülni itt Egyiptomban a Tirán szigetekhez, vagy a szomszéd merülőhelyekhez. De buli a javából: már a hausreef is élvezhető, itt elég parádés mind az oktatás, mind az intro.

Feltételek adottak, sem technikai, sem anyagi felelősség nincs. A kiosztott munkáért felelünk, ami minimum 200%-ot jelent. Hogyan? Hát a vendéget ki kell szolgálni, menedzselni a felszereléseiket, több vendég, több merülés, több munka. Na ez azért két-négy programot jelent egy napra, meg az ezzel járó pörgést. Ami a cég előnye: van szabadnap. Igaz, a munka függvénye, tehát nem igen tervezhető, de jár.

“Read More”

Barlangi bújócska

Blogtár