Monthly Archives: October 2010

  • 1

Munkakeresés

Őszinte kell legyek: a filmes dolog jobban atgondolva bizonytalan gályának tűnik, ejtettem. Azon túl nem igen kerestem a munkát, egyszerűen rátaláltam arra, amit válallnék. Egy bizonyos, konkrét, igen nívós célbázisról van szó, ahonnan pár belső embert megismertem. Professzionalizmus, követelmények, minőségi merülések. A bekerülésen „dolgozom” kifejezés az szó szerint értendő: hol függönykarnis, hol konyhaszekrény javítást takart.   Jelentkeztem, ismerkedtem és főképp vártam a behívásra: most vagyunk szezon előtt, van némi létszámalakulás, mivel nyelvekből alkalmas vagyok, a menedzser eldöntheti hogy menjek-e. Egy biztos: ha nem jön össze, december végén hazamegyek. Ha összejön? Akkor újratervezés, avagy meglátjuk. Ez vagy jó lehetőség, vagy árnyékra vetődtem.

Egész nap a strandon rágtam a körmöm. Úsztam, napoztam, igyekeztem rákészülni a megbeszélére, bár tudtam, pofavizit lesz, hiszen nem felelek meg a felvételi űrlap rovatai alapján – ami bizonyára létezik. Tehát fej vagy írás, kétesélyes. Délutánra várt a menedzser, aki arab és ráadásul nő.

Leült az asztalhoz. Csinos, vékony teremtés, fiúsan öltözve: A Főnök. Nem kérdezett sokat: beszélt. Szigorú, nagyon szabatos volt és magabiztos. A legfurább, hogy nevettek a szemei.
– Aha, meg akar dumálni, ez fix, fel akar venni! – esett le a tantusz – De honnan a túróból biztos benne, hogy értem a dolgomat, vagy sem?! – A válasz egyszerű, mint egy zsebpeca: profi a csaj, de ezt csak később tudtam meg, mennyire is.

Hamar túlestünk a formaságokon: nem kért merülési naplót, referenciát, igazolást, biztosítást, útlevelet. Nem töltetett ki semmit, még a nevemet sem írta fel. Azt mondta: tréning lesz és eldőlnek a dolgok. Reggel transzportálnak, legyek a koordinátán időre.

Elindult a dolog, úgy néz ki.


  • 0

Költözés

Igazából kitúrt a tulaj a kis tetőtéri szaunámból. Közölte, hogy összerúgta a port a barátosnőjével, jön aludni, kell a kulcs. Nem eldöntendő kérdés volt, hanem prognózis, olyan, mint hogy este lemegy a nap és sötét lesz. Nos, valóban égtek már a lámpák, mire a tulaj bevackolta magát, én meg nem siettem haza. A nemzetközi barátságok jegyében grecskát és némi odasült húst fogyasztottam rum-kólával, majdani kollégáim társaságában. A grecska némileg orosz nemzeti eledel, lencséhez hasonló, talán főtt komló? Nehéz volt fintorgás nélkül belapátolni, de hát a bekerülésnek ára van. Mármint a cégbe. Volt egy üres szoba, ahonnan spec  én túrtam ki a kollegina négy éves kislányát. Mielőtt gyanúba keverednék tisztáznám, hogy nem anyuka mellől, hanem az ágyikójából. Érdekes este volt, sokat megtudtam az orosz popzenei életről, meg hát a munkahelyről is. Mert miről is beszélnének búvárok este, ha összejönnek? Nincs más a kis fejükben, mint az életükben, a napi merülésen kívül, amiből ugye nem csak a maradék nitrogént viszik haza. Hétköznapi élet kérdéses: egy külföldi profi búváriparos, mit csinál? Tv, internet, film, kondi, esetleg joga? Némi baráti vacsoracsaták, vagy létezik magánélet? Az itt melózó búvárok némelyike családos, gyerekes, kutyás, vagy épp macskás. Vagy éppen tökéletesen befordult az évek alatt: ráadásul a munka leszoktat a bulizásról.

home.jpgLépjünk túl a szociológián, kéró kell. Első dolog a költözés – főleg, hogy találtam a hétre amúgy is esedékes szabad lakást. Ébredéskor első utam a kéróhoz vezetett, láttam az ingatlanos néni bevásárolt látszólagosan átadási állapotot teremtve: még tegnap megvolt a kontrakt, a fizetés és az átvétel, Asim a kapus kapott egy listát, mivel legyen kész reggelre, én meg a kulcsokat.

Második utam a cuccolás volt, harmadik a bevásárlás. Kellett némi vegyszer a takarításhoz amivel bírkóztam egész estig – ennyit a helyi tisztasági normákról. Csak a konyhát két óráig sikáltam, de megérte: jöhet a kotyvasztás. Negyedik nekifutásra jött a káromkodós futam: igazából technikai nehézségek a rendszerben: nincs szikra a tűzhelyen (illetve nagyot durranva elszállt az elektronika mikor rápróbáltam). Nincs más, csak hangyák a tévében, nem csukódik a mélyhűtő rendesen ezért a hűtő 24 órában pörög. A hálóban lévő légkondi halott – meleg a helyzet aludni. Mindenütt hangyák rohangálnak, amin túl  pár kigyúrt csótány töri meg a lakás magányát és teremt lehetőséget küzdősportok űzésére. De a kéró hangulata jó, meg fog felelni. Meg is kell felelnie, hisz beköltöztem.


  • 4

Over

Azaz túl a tanfolyamokon –  az ember kezd angol félszavakkal operálni. Ez a külföld, az idegen környezet mellékhatása, beszivárognak, keverednek a nyelvek a hétköznapi gondolatok szintjén is. Még nem álmodtam külföldiül, első  az anyanyelv. Ha valakire rá kell kiáltani, azt is magyarul teszem.

Két teljes nappal übereltük a kurzust. Így duzzadt hat naposra a merülés, amiben négy napot hajóztunk. Igazi öszvér program kerekedett, de eljutottunk oda, hogy két jó  drift merülést is csináltunk, ráadásul egyet Tiránnál, a Woodhouse reefen. Rég merültem Sharmban, így egyet előre el kell mondanom: nem rossz. Sőt, rosszabbra számítottam merülésileg.

Most hiányzik a Csipet csapat, pihenőn vagyok.Elmostam a cuccom, itt szárad a fürdőben. A következő napokra munkakeresés a menü: vagy merülés, vagy filmezés. Ehhez jön még szállásváltás is, ami azzal jár, hogy december végéig bérlem a kérót, ami mondjuk az aranytartalékok lekötésével jár. Zoli nyugtat: ő is élt már hónapokat létbizonytalanságban, valahogy mindig lesz, nem kell parázni. Azt hiszem, át viszem neki az üveg Baccardit, hogy ő is érezze a barátságot.


  • 0

OWD – második nap

group.jpg

Sharks bayről kifutni szánalmas mutatvány, sorba terelve, kapun áthaladva, táskába belenézve enged át a hatóság az egyetlen  mólóra. Oda egyesével érkeznek a hajók, ragadják el a csoportokat. Igaz, a többi kikötő is zsúfolt és lehangoló kihajózási feltételeket biztosít.

Jó, hogy korán jöttünk, a bejövő út mostanra, hogy kifutottunk sűrűn tele emberekkel. Várakozási idő: másfél óra?

boys.jpg snorkeldown.jpgHullámos vízeken vágunk át, Tiran szigetek ötven perc. Itt snorkelezünk, ami igen viccesen indult. Látható, hogy a halaknál sokkal jobban leköti a csapatot a női combok látványa: falatnyi tanga feszül ott, ahol a legérdekesebb. A vékony szöveten anatómiai alapossággal figyelhető meg  minden részlet. Ráadásul több példányban is. Nos, a kezdeti izgalmon túl kicsit áramlásban, kicsit pedig minden fele úszunk, hatalmas snapperek (busafejű, nagyszemű halszerzet) között, rácsodálkozva a tűzkorallok erdejére. Még jó, hogy emberünk uszonyt veszített, ami csak tizenöt méterig süllyedt, ráadásul nem is hozta fel más mielőtt odaértem.

Merülés: nem vagyok büszke a startfegyelemre, négyen is sodródnak a felszínen, fittyet hányva mindennek. Pont, mint az arab hajósok. A különbség egyértelmű: mindenki tudja, hogy melyik melyiket tudja ledarálni – ezért én versenyt aggódtam Zolival, mialatt két dolgot kellett megoldani, míg vigéckedtek a legények: egy jacket cserét, meg egy ólomkomplexum biztos és kényelmes rögzítését. Ugyan volt idejük ezalatt besúlyozni, mégis ketten alulsúlyozták magukat. Ez csak a hajóforgalom újabb kísértésénél derült ki. Mindkét merülés fő mutatványai a fellövődés, a homok felrúgása és a nem tudok lemerülni a felfújt jackettől c. különszámokból tevődtek össze komplex előadássá. A végére nagyot fejlődtünk, bizakodva várom a következő akciót. Hogy rákapjanak a merülés ízére és ne csak a feladatot lássák benne: na erre a legjobb hely, a Vörös tenger.


  • 0

Kezdés

Elmélet, medence. Elmélet medence. Öt órára végeztünk, mindenki kiázta magát és remélhetőleg meg tudja tervezni a merüléseit a táblázatból. Kicsit szorongok, hogy készek-e a hajós merülésre, amihez ráadásul a Tiran szigetekhez megyünk. Na jó, majd nem a hetven méteres falnál csobbanunk, hehehe, elég lesz a laguna is.

regency_pool.jpg

Konkrétan? Magyar erőkkel, Lighthouse színű együttműködésben folyik a kezdő tanfolyam, mint heti program. Ugyan más centerben meg a studio fronton keresném a kenyerem, de semmi nem  egyszerű manapság egy fehér külföldinek: ma Egyiptom szerte munkavállalási kell, helyi vezetői engedély hozzá, ezek nélkül mozdulni is nehéz. Ugyan nem szeretnék Egyiptomban leragadni, nos, ehhez a vízumom sem elég. Pedig lehetne, de a kérdés érdemes-e?

Komolyan mondom, volt, hogy gondoloztam rajta, ez egy visszatérő kérdés. A választ nem egyedül én keresem. Este összejövetel, magyarok, Zoli és Szilvi a vendéglátó, ők a helyi csapat, egy ukrán, meg egy lengyel kollegina a köret. Jó magyar pálinka mellett vázlatokat karcolunk, amibe a jövőkép illeszkedne.  Naná, hogy merülésről folyik a szó – ha búvárok találkoznak  nincs is más téma. Ha naponta három órát maszkot viselsz, kocka fejed lesz tőle. Ha pedig harmincsok évesen egy poros, tengerparti lakótelep fülledt levegőjét szívod, gyengén duzzad zsebed, kilátás a tengerre jó csak… Nos, akkor még az a luxus is megengedhető, hogy elereszted magad.

Akármilyen jó az este, akármilyen jó a társaság, berúgni nem érdemes. Egy dolog fix: reggel hat negyvenöt transport, hat emberem várja oktatóját.


Barlangi bújócska

Blogtár