BÚVÁRSPORT, OKTATÁS, FELSZERELÉSEK, UTAK
Category : Egyiptom , Karas diving blog , Uncategorized
Érkezésemet követően a produkciós cégre akaszkodtam. Egy egész napra. A cég publikálta a témát, fel is került az alkotásuk a netre. Hát, ott voltam a háttérben… Erről volt szó kérem akkor, ami kulcsszavakban: Annelie Pompe, world record, freediving, variable weight, rekord kísérlet, 126 méter.
Category : Blogroll , Egyiptom , Karas diving blog , Uncategorized
Reggeli melós járat. Ismét uniformis. Jól esik a hosszú ruha, még a kapucnis polárt is felhúzom. A december hidege (14 Celsius) megérint reggel hétkor.
Sinai Blues, nos, maga a hibernált pörgés. Minden megáll a levegőben, nincs rohanás, tolongás. Senki nem kölcsönöz uszonyt, a korallreef zárva.
A strandon, ahányszor odanézek, épp melltartót cserél egy bögyös. Egy óra alatt kétszer.
Megint egy nap az irodában…
Belelapozok a cég nagykönyvébe… nos, üresek a lapok. Nem igen volt/van program az elmúlt két hétben. Kettesével dolgoznak a kollégák, volt pár Dahab kör. Nézem a cucclistát: hat búvár van bejelentkezve. Még pár ponton informálódom, felveszem a fizumat, bevárom a menedzsert. Órák kérdése, míg rám ér.
Orgazmikus nagy élmény vele valamit beszélni, az a sajtreszelos verzio. Vegul körvonalazzuk a helyzetemet – hogy világos legyen. Ismét saját keresletet kell generálnom, rákészülés tizenkét nap. December vége lesz a karácsonyi teltház. Mint csóró melós vállalom a robotot, megvárom az új évet is, csak aztán húzom haza. Az pont mához egy hónap és otthon leszek. További terveket betáplálom a programajánlóba, csak végig kell gondolnom.
Egyelőre a helyzet változatlan Sharmban. Cápamesés várakozás. No meg hűs decemberi holtszezon.
Category : Blogroll , Egyiptom , Karas diving blog , Uncategorized
Második nap. Dahab. Steve csapatával sima menet. Cuccok rendben ahelyszínen. Sinai Divers, újra, kóbor diák hazatér? Nem kis sandasággal vigyorgok az itteni IDC-s diákokon: nekik ma ér véget a tanfolymai agymosó, terrorizálva, ki/fel-készítve a vizsgára holnapután kerülnek terítékre a vizsgabizottmány előtt. Mi meg pár óra múlva végzünk.
Kicsit szakaszos a rendezvény, de simán megy. A vizsgáztató bizottság nem gördít akadályokat az útba, baráti felügyeletnek nevezném a történteket. A mentősztorival kezdünk, majd nyíltvizi két gyakszi.
Benne annyi genyaság történt, hogy emberem a maszk víztelenítéssel próbára tette az ítélőkémet. Ötször csinálta meg, mire futni hagytam – ez kicsit frusztrált a végén, jobban, mintha tanulómmal történik meg élesben. Szegény manó még oktopuszt is cserélt, mutatva, hogy a reduktor miatt prüszköl közben. Volt itt minden hiba, szájlégzés, orrszívás, harákolás, majdnem pánik. Realisztikus! Anank is kezeltem, bár bevallom, elbizonytalanodtam. Az nem lehet, hogy az okító mögöttem ötször hibát ad. Hármat a statisztika benyel, de ez… szóval sokkolós volt, na! Emberem nem négyelték fel, nem állították ki és ami fő nem rótták fel nekem hibának. Nem mindegy, ugye! Negyvennégy perc, míg a csapat végigmegy a feladatain. Cuccok hamar a kocsira kerülnek, mi meg várakozóba. Jó az elején végezni! Könnyedén csevegünk: vége. Záróakkord következik.
Tapsolós diplomaosztás. Kék3 egy héten belül beiktatásra kerül, mint PADI katona. A világ búvár-munkaerőpiacán immár politikailag korrekt státusszal. Ideje visszatérni a munkafrontra. Jól kiszórakoztam magamat az elmúlt három hétben.
Category : Blogroll , Egyiptom , Karas diving blog , Uncategorized
PADI Oktatói minősítés. Két nap a vizsga jegyében. Teljes az agymosás: a szerepmodell rabja vagyok, miszerint egy csintalan diák vagyok az iskolapadból, nem egy többszörös oktató, jó 11 év gyakorlattal. Látva a többieket, tök azonosulok a szereppel. Na de álljunk meg: mögöttem a biztos, cementálódott alap, a rutin, kisujjban minden- félelemnek helye sincs. Inkább álruhás profinak érzem magam, aki beéri egy közepessel. Nulla a tét, sodródni kell az árral.
Nem ott lesz a vizsga, ahol voltunk. Congress Center- írja Bali az új címet. Okay. Ez a szivatós infó hozzásegített egy kiadós reggeli taxizáshoz, meg hogy legyen alkalmam elkésni. Mivel a „nem ott” információ nem azt magyarázza, hogy az úttest túloldalára menjél csak Szakikám, én elmentem bizony a nemzetközi Congress Centerhez…
Nos, négy perccel a kezdés előtt bevonultam. Feltűnt, hogy csak nálam van búvárcucc… Vazze, asszimilálódni kell – mérem fel rögtön, hogy mi is a hiba. A tekintetek között pásztázok, majd célra tartok.
– Hello Steve! – mondom egy felelős kinézetű egyénnek.
– Dave vagyok – nyújt kezet.
– Ki a Course Direktorod? Hogy hívnak? – szögezi nekem, miközben kettőt szív a cigiből.
Valamit válaszolok is, mert Bali nevét felírja egy firkalapra.
Másfél órás bemelegítő tájékoztatás, nagyterem. Azaz inkább hibernálási kísérlet. Magamra húzom a polárt, áldom eszemet, hogy cipő, hosszú nadrág van rajtam ebben a lelégkondizott fridzsiderben. Bizony, az egyenpólós PADI katonák hada didereg. Mintha valami kupameccs lenne: piros pólóban a Camelesek, Kékben a Digók, Fehérben az arabok és így tovább, jó negyven ember rágja a ceruzát. Lám, bővül a szakma pár orosszal, pár nyugdíjas nénikével, de lesz itt visszavonult doki is ahogy elnézem. Bombanőknek idén nem járhatott kedvezmény, mert egy sincs. Cudar kemény kapitalizmus van, na.
Category : Blogroll , Egyiptom , Karas diving blog , Uncategorized
Tizenkettedik éjjel. Sharmelsheikh. A cápás város. Bali és Kari felerekedik. Egy üveg Duty Free Ballantines a Finest féle kerül hozzánk és szivárog be a szervezetbe. Toljuk kávéval, majd Kentucky nyamival, majd soloban, csak úgy tisztán. Benn a JollieVilleben, vélhető visgahelyszín medencéének szélén kortyolgatunk. Kozmikus utóhatás van: pár repedés keletkezik az idővonalon, de nem törik szét a kép. Így búcsúzik Bali, a CD, hajnali háromkor reptér felé indul, én meg maradok a vizsgakérdésekkel. Holnap után itt az IE, azaz oktató minősítő vizsga.
Addig Sharm. Cápaváros. A designerek cápás pólókat konstruálnak, a búvárszakma koppon. Hajók állnak, buszokon búvárok Dahab felé húznak.
Minden féle nézőpontok keringenek, köztük magam is írtam a Facsebookra, bevallom: sületlenségeket. Még a bulvár is hivatkozik, tök hiányzott. Megy a kavarás, szenzáció van, megint okos mindenki. Részemről téma lezárva, nem az én asztalom. Mindig is éltek szép nagy cápák a Vörös tengerben, pont, mint most. Én mióta itt vagyok, egyet sem láttam. A hírek momentán a helyi búvárkamara oldalán követhetőek, CDWS, de a Divecenter is jól beszámol. Mi meg úgyis merülni fogunk, előbb, utóbb.
